Lassan elérkezek én is a felépítményekhez. Eddig sikerült összerakni a 2 félhéjat tömítéssel együtt és az ágyúkat. Majd folyamatosan írok ahogy készülgetek. :)

Szia Péter!

Igen, vízvonalas, 70egynéhány centi. A 144 nálam az atomtengeralattjáróknál vált be (Yankee, Alfa), bár van ebből is 72-es (Golf osztály).

Most, hogy nem jutottam el Egerszegre az AFP-vel, vacillálok, hogy melyiket folytassam.

Köszönöm Attila, valóban érdekes és izgalmas korszak volt. Amerikában otthonosabbak a témában, nagyon büszkék ezekre a dinoszauruszokra.

Szia Tamás!

72-ben? Az már jókora. Vízvonalas? Nálam a 144-es méretarány vált be, egészséges méret, ez a kis vontató 21 cm-es, a blokádtörő 41 cm.

Hali,
Nagyon jo tema,keveset latni ebbol a korbol,varom a folyt.

Jó ötleteid vannak, és tetszik a kivitelezés is. Én a CSS Richmondnak (mellékelt kép) álltam neki egyszer 1/72-ben, folytatni kéne.

Lassan vége a nyári szabadságnak, de a hajók alakulnak. A következő az USS Coeur de Lion vontató, szintén az amerikai polgárháború idejéből. Alapanyag vegyesen sztirol, papír, stb. Méretarány 1/144. Tervben van még az USS Switzerland folyami naszád és a CSS Governor Moore ágyúnaszád.

Tanárúr

Sziasztok!

Amerikai polgárháborús blokádtörő készül, 1/144 méretarányban (vízvonalas).

Tanárúr

A csavaros rögzítés is tud szívatós lenni.A Weller WD40 forrasztóállomás pákájába belesült a csavar, még szerencse, hogy a benne lévő csúcs a legjobban használható..
Forrasztóónból érdemes a gyantás ólmos típust venni, az ólommenetesekkel eléggé nehéz dolgozni.Elektronikai boltokban lehet kapni akár 0,2 mm-es ónt is!
Tapasztalatom szerint a 40/60-as ( elektronikai) ón gyorsabban olvad mint a többi.

Nekem is "forrasztó" persze, csak nem akartam már javítgatni. :)

A lényegre térve, nézd meg, hogy a hegy hogyan cserélhető. Az enyém egy sima négyes menettel. Adott átmérőjű vörösréz rúdból csinálsz egy alkalmas hosszúságú és kidolgozottságú hegyet (értem alatta, hogy kihegyezed, ahogy akarod). Ha szükséges, előtte vágsz rá egy menetet, aminél fogva be tudod tekerni a helyére. Ha szerencséd van, akkor nem menetes, hanem csavar fogja a helyére, akkor megúszod a menetvágást.

A vörösrezet ugye reszelni fogod, elvileg szépen meg kell futnia rajta az ónnak.
Az ónnál az egyik fontos paraméter a gyanta, de a másik az ólomtartalom. Ólommentessel nekem sosem sikerült normálisan forrasztani.

Bocsánat!
vettem

Szia Gabusch!
Nekem is hasonló eszközöm van, mint a videón látható, azzal a különbséggel, hogy nem hőfokszabályozós. Egyébiránt ugyanilyen pótfejeket, pákatarót, szivacsot, ónt stb. is adtak hozzá. Külön vetem hozzá forrasztóvizet és vastagabb (ha jól emlékszem 1,5 mm-es) gyantás cint.
Üdv:BÉPÉ

Szia Pista!

Éppenséggel nem muszáj a Tom-tól direktben megrendelni a dolgokat. Csak vedd figyelembe, hogy ahova regisztrálni akarsz, ő gyártó. Ha forgalmazótól szerzed be, lehet, hogy drágább lesz.

Páka, vagy forasztóállomás, vagy mi a vérnek hívják a hőfokszabályzót, szivacsot és pákatartót is magában foglaló eszközt?

Nekem ilyen van www.youtube.com/watch , ehhez elég korrekt ónt adtak és ebbe simán lehet házi rézhegyet tenni. Mondjuk kell hozzá menetvágó is, mert csavaros.

Lehet amúgy, hogy az ónnal van a bajod, nem a pákával.

Szia Kamovos!
Nagyon köszönöm a részletekbe menő segítséget. Én is próbálkozom többféle módszerrel, ennek köszöhetően néha tényleg sikerül összeforrasztani az egymáshoz illő rezeket, de- mint ahogy az közismert - a jó pap is holtig tanul. Ami a pákámat illeti, semmi különlegesség nincs vele kapcsolatban. Egy egészen egyszerű 180 W-os Lidl-ben vásárolt, cserélhető hegyű darab. Ő tudja a dolgát, csak én nem egészen értem mit "kíván".
Ha lesz lehetőségem jövőre Fehérvárra elmenni (tudod: ember tervez, isten ...), okvetlenül megkereslek. Addig is tovább kísérletezem.
Mégegyszer nagyon köszönöm.
Üdv: BÉPÉ

Kedves Kamovos!

Azért Simi nem írt olyan nagy badarságot. A sztirol egy olyan anyag, amit a pillanatragasztó felold. Ezért nehéz vékony sztirollapokat ragasztani vele. Mivel azonban a ragasztó oldja az anyagot, így a létrejövő kötés anyagában jön létre, mint az oldószeres ragasztóknál. A pillanatragasztó lényegében egybeolvasztja a két felet.
Neked azért sikerül könnyen szétszedned az alkatrészeid, mert nem várod meg, hogy a ragasztó kifejtse a hatását. Egyszer, ne pár perc után, hanem 24 óra múlva próbáld szétszedni a lapokat. Kétlem, hogy sikerül törés nélkül megoldani a dolgot. Persze kivéve, ha két pöttyel rögzítetted a lapokat.
Másrészt szeretném megkérdezni, hogy melyik pillanatragasztó volt az, amelyik 5 másodperc alatt összeragasztotta a műgyantát? Csak, mert a pillanatragasztó alapvetően azért nem fogja meg a műgyantát, mert annak a felületén nincsenek mikrorepedések. Egy műgyanta makett olyan, mint egy darab borostyán. Teljesen sima a felülete. A ragasztónak nincs hova befolynia, ezért csúsznak el egymáson a darabok. A jelenség egyébként műanyag maketteknél is fellép, ha jól sikerül az öntés. Nem lehet, hogy véletlenül kétkomponensű epoxiragasztót vittél annak a boltosnak?

Sziasztok! Érdekelne valaki rendelte már valamit a Toms Modelwotks-től? Érdemes regisztrálni és onnan rendelni vagy esetleg belehet szerezni más honnan is? Ha valaki rendelt az tudna esetleg segíteni? Profilomon ott az email cím.

Szia BÉPÉ.

Ha jövőre lesz Székesfehérváron Makett Show, akkor ott megmutatom, hogyan kéne működjön.
Nem tudom milyen a pákád, ezért én sem tudom megmondani, hogy szabad e reszelni.
a Weller páka hegyét nem szabad reszelni.(de az meg elég magától is)
A pillanat pákához réz drótból hajtogatom a betéteket ezeket kötelező megreszelni ott ahol a csavar alá kerül és ott is ahová a forrasz anyag, hisz ezek a rézdrótok lakk bevonattal rendelkeznek.
Ha hosszan melegítem, akkor a hegyéről ugyan leég de szennyezi a forrasztást.

A gyantás ónok általában megtapadnak a páka hegyén.

A gyantana nélküli forrasztás technológiája:

A tárgyanyagokat forrasztás előtt meg kell tisztítani mechanikai úton és forrasztás előtt forrasztó vízzel kell kezelni.
Eztán lehet a felületet ónnal befuttatni.
A befuttatott felületeket szembe fordítjuk és hőt közlünk velük.
Ekkor a két felületen lévő forrasz anyag megolvad és létre jön a két anyag egymáshoz kötése mely kihűlés után megszilárdul.
Ezek lágy kötések általában 25 kg/cm2 a szakító szilárdságuk.
Ez egy makettnél pont elég is.

A Gyantás forrasztó anyag használatával történő forrasztás nem ennyire komplikált.
Nem árt egy mechanikai tisztítás előtte itt sem.
De bocsánatos bűn ha kimarad. :)
Szintén befuttatással kezdjük, és előzőhöz hasonló módon folytatjuk.
Viszont a megszilárdulás után feltétlenül távolítsuk el a gyantát.
Ezt főként alkoholos kezeléssel tehetjük.
Lehetőleg külsőleg és a tárgy anyagon. :D

Talán ennyi.
Ha lányos zavaromban ha kihagytam volna valamit, akkor azt úgyis kiegészítik akik értenek hozzá. :)

A gyanta gőze nem káros annyira, mint a ciánakrilát, kellemes fenyő illatot ad a szobának és mindezt addig tehetjük még párunk ki nem tesz a lakásból. :D

Üdv: kamovos

Tudtommal az a hegy anyagától függ. Továbbá nem mindegy a forrasztó ón ólomtartalma és a páka hőmérséklete sem.

Az én pákám pl. a Lidl-ből származik, aztán amikor elment a hegye vadászni, simán befogtam a helyére egy 4 mm-es vörösréz rúdból vágott/reszelt valamit. Azt kell reszelni.

Szia Kamovos!
Nagyon köszönöm a gyors választ. Megnézem mindegyik általad ajánlott honlapot. Ami pedig a réz feljavítók forrasztását illeti, én is próbálkoztam vele, de mivel ezen a területen is abszolút amatőr vagyok - állami alkalmazotti munkakörömben ezt nem tanították - az eredmény elég vegyes lett. Volt ahol sikerült, volt ahol nem.
A legelső probléma ott adódott, hogy a neten található rengeteg video oktatófilmben látott módszer (ti.a pákahegy befuttatása cinnel) számomra egy komplett rejtély. Vannak, akik azt mondják nehogy megreszeljem a hegyet (vadiúj pákám van, a cin lepereg róla), mások pedig kifejezetten hasznosnak mondják, ha megreszelem, mert akkor állítólag megtapad rajta a cin. Na most legyek okos én amatőr!
Szóval vannak gondjaim.
Mégegyszer köszönöm a sgítséget.
Üdv: BÉPÉ

Szia BÉPÉ

Úúúúú

kérésedre nem egyszerű kétsoros a válasz.
Tekintettel arra, hogy táblázatszerű ezért ez itt kivitelezhetetlen.
jó magam is a neten keresem meg az épen aktuálisan megfelelőt.

www.google.hu/search
A fenti linken láthatod hányféle lehetőség van.
A Gyártó katalógusából érdemes rendelni, neten rendelt ragasztók frissek és nem döglöttek, mint esetleg a boltiak.

A lenti linken nézzél körül sok segítséget ad, ez alapján kilehet választani melyik az ami megfelelő.
Nem olcsók és használni kell őket mert bedöglenek.

www.loctite.hu/termekek-alkalmazsi-terueletenkent-5336.htm

Viszont és a rezet én nem ragasztom, hanem forrasztom.
Valahogy a forrasztás jobban közelebb ál hozzám, ha rézről van szó mint a ragasztó.

Üdv: kamovos

Szia Kamovos!
Ez a ragasztó ügy engem is érdekelne, mert nemegyszer előfordult velem, hogy a "pillanat"ragasztó nemhogy pár pillanat alatt nem működött, de még jó pár perc múlva sem hozott létre normális kötést az előzőleg mechanikailag, kémiailag letisztított réz maratáson.
Légyszíves részletezd, hogy a Loctite ragasztó számozásában jelentkező különbség valójában mit is takar. Ha neked úgy jó, akkor magánban is teljesen OK. Előre is köszönöm a segítségedet.
Üdv: BÉPÉ (peterbud47@windowslive.com)

Szia Simi.

Jól írtad, a jó pap is holtig tanul!
De ez nem is szégyen, még akkor sem ha azt nálunk fiatalabbtól tesszük. :)

Igen.
A pillanatragasztóknál tényleg nem mindegy mit használunk.
Ez fokozottan igaz a műgyanta maketteknél.

Betértem a Székesfehérvár, Gáz utcai Zebra kisboltba, ahol pillanat ragasztót kívántam venni.
Közöltem a tulajjal, hogy csak egyet kérek egyenlőre mert ki kell próbálnom alkalmas e arra amire nekem kell.
Nagy lendülettel oktatott, hogy mindegy milyet veszek, mert mindegyikben ugyan az van.

Mivel úgy éreztem ismét itt egy ember aki kétségbe vonja állításom, és tapasztalatom haza ballagtam, majd vissza tértem hozzá három különböző, köztük egy általa istenített pillanat ragasztóval, valamint pár műgyanta darabbal.
Majd az általa nagyra becsült ragasztót és a két műgyanta darabot kezébe nyomtam.
Kb 5 perc elteltével is úgy csúszkált a két műgyanta darab egymáson min gyerekek a jégen.
Ezután következtem én, másik két műgyanta darabbal és egy másik pillanat ragasztóval.
A ragasztó felületre hordása után össze illesztettem a két műgyantát, és elszámoltam 5-ig, majd átadtam emberünknek, hogy válassza szét őket.
Az estélytelenek reménytelenségével próbálta szét választani őket.
Majd be ismerte,hogy nem tudja.
Ezzel azt is kénytelen volt elismerni, hogy nem egyformák a pillanat ragasztók.
Ki próbáltuk az ő portékáját is, és az is sikerrel tette a dolgát.
Sajnos csak 5 darab volt nála belőle így teljes készletét felvásároltam. :)
Mondjuk nem biztos, hogy tisztességes volt részemről ily módú lejáratása, hisz nekem mint gépésznek tanulmányaim és munkáim közben ezeket tudnom és használnom kellet.
Bizonyára ismeretes számodra a Loktice pillanat ragasztó család.
Nos ezek azok amiket nagy mennyiségben használtam munkáim során.
Tudni kell, hogy nem véletlenül van a Loktice név után a különböző számozás.
Ezek a számok mondják el a szakemberek számár, hogy mire is lehet használni őket.
Célszerű mindegyiket arra használni amire készült.
De minden esetben a felületre történő felhordás előtt a két munkadarab felületét érdesíteni kell!
Azt, hogy miért már le írtam a pillanat ragasztók működésénél előző hozzászólásomban.
Hát ennyit a pillanat ragasztóról.

Az oldószeres ragasztók nálam még az inggallér tisztító és öntőkeret oldatánál kezdődtek.
Bár mennyire hihetetlen még mindig vannak akik a folttisztító és öntőkeret oldatát használják nagy sikerrel és eredményesen.

Itt egyébként a Revell és Tamiya csőröse volt nevesítve, de a Humbrol is tökélete.
(Csak számomra kicsit híg)

Azt írtad 20 éves tapasztalattal rendelkezel makettezés terén.
Megkérlek rá!
Írd már le nekem ide, pontosan, lépésről lépésre, hogyan használod 20 éve az oldószeres ragasztót ami nem működik tökéletesen nálad?

Egyéb iránt előző hozzászólásomban tett állításaimat és mostanit is fenn tartom? az bármikor bárki előtt bizonyítani szemléltetni tudom.

Pár éves tapasztalattal én is rendelkezem makettezés terén, folyamatosan fejlesztem magam én is olyan irányban amit én fontosnak tartok számomra.
Amit állítok azokat csakis saját tapasztalataimra alapozva és nem mások írásai alapján teszem.

Várom megtisztelő válaszod, melyben részletesen leírod, számomra 20 éves gyakorlatod során hogyan ragasztasz oldószeres ragasztóval.

Üdv: kamovos

Simi!
Anno valaki itt azt írta nekem,hogy nem kell ilyen dolgokkal foglalkozni.Mindenkinek megvan a maga eszköze eljárása stb. amihez esküdik.Azt hiszem Te már tettél le elég sokat itt az asztalra,tehát nem kell bizonyítanod.
Biztos vagyok benne,hogy az itt jelen lévő fórumozók mindannyian profik valamiben.Legyen az műanyag,réz vagy papír.
Üdv!

Ez megint olyan kinek a pap, kinek a papsajt dolog. Anno 26-7 éve, amikor mindenki Gorenje fagyasztót, esetleg C64-et hozott Bécsből, én vagy 2000 ATS értékben maketteket egy azóta megszűnt Favoriten Strasse környéki (C&A-val szemben kis mellékutcában, valahol a Kepler Platz mellett) boltból.
A direkt vásárlási céllal, olcsó jeggyel közlekedő buszok pedig még megálltak Bruck a.d. Leitha mellett egy hipermarkec mellett is, ahol lehetett kapni Italeri maketteket.

És itt követtem el a hibát: vettem Uhu műanyagragasztót, amit ott a makettekhez ajánlottak. Nem állítom, hogy nem fogta meg, de pár év után sorra hullottak szét a cuccaim. Mondjuk tulajdonképpen nagy kár nem ért vele, mert nem voltak túl jól megcsinálva. Ha nem vágom ki ezeket, lehet, hogy ma örülnék,hogy lenne mit lemosogatni, meg újra összerakni ingyér. Ugyanis ez a pillanatragaccshoz hasonlóan ragasztott, nem olvasztott, mint pl. a csőrös Revell, amit már vagy 20 éve használok.

Megjegyzem, gyerekkoromban lehetett kapni szovjet maketteket, pl. Patyomkin, Auróra, Lenin jégtörő, valamint talán KP repülőket. Ezek tartalmaztak ragasztót, ami ha merő véletlenségből nem volt évek óta beszáradva az eredeti csomagban, szintén olvasztották a makettek anyagát.

Csak még annyit: a cikket nem én írtam, az illetőt nem is ismerem.

Köszönöm a kioktatást. Pl lehet, nem olyan pillanatragsztót használok, mint te. Lehet, én se pont azokat az oldószeres ragasztókat használom, mint te. Közel 20 éve makettezek és csak badarságokat csinálok...
Azért olvasd el ezt a cikketwww.makett.org/smf/index.php, ez is tele van badarságokkal, viccekkel. Üdv

Nos ezzel csak egyetérteni tudok, bár engem itt aligha ismernek. :D

Én is sztirolból készítem a hajómat, és csakis azért használok pillanatragasztót, mert ha labilis alkatrészeket kellene ragasztani, amit pl elég kézzel fogni a száradásig, akkor nem kell tartani 10-15 másodpercnél tovább, viszont az adott felületeket ilyenkor kicsit megcsiszolóm durva csiszolópapírral, hogy a barázdákba beigya magát a cucc, így jobban tart, bár ez csak az én álláspontom.

Phoenix

Szia Simi.

Amit írtál az számomra vicc, mondhatnám badarság.:)

Én ha egyforma alkatrészeket akarok készíteni sztirolból, akkor pillanat ragasztóval ragasztom össze a lapokat, mert amikor kész vagyok csak kicsit hajlítok rajta és a lapok elválnak egymástól, esetleg a két felület közé betolom a szikét és simán szétválik.

De nézzük a pillanat ragasztó és a Revell oldószeres ragasztó működését.

Mi történik ha a pillanat ragasztót használjuk.
A pillanat ragasztók a felület mikron méretű egyenetlenségét töltik ki és önmagában köt meg, úgy tartja egymáshoz a két alkatrészt mint bogáncs a kutya szőrt.
Magasabb hőmérsékletre történő melegedéskor pillanat ragasztók elengedik a felületet, mert nem azonos a hőtágulásuk az összeragasztott anyagokkal.
Így lehet eltávolítani tengelyekről a pillanatragasztóval feltett csapágyakat is.

A Revell és általában oldószeres ragasztók pedig mindkét alkatrész felületét feloldja, és azok egyesülnek, majd az oldószerek kipárolognak a feloldott felületből, és létre jön a megszilárdulás ami csak vágással, a felület roncsolásával választható szét.

Nem véletlen van a gépiparban, hogy ahol lehet ott hegesztenek, mert ott is megolvad mindkét anyag, és a pótanyag beépül, majd megszilárdul.
A forrasztásnál viszont a forrassz anyag ugyan úgy viselkedik mint a pillanat ragasztó, hisz az össze forrasztani kívánt két anyag nem olvad meg csak a forrasz anyag ami mindkét felülethez hozzátapad. (Horganyzott vagy réz lemezek forrasztása ónnal. Vas forrasztása résszel)

Akinek kételyei vannak állításommal szemben, annak bármikor betudom mutatni amit a pillanat ragasztóról és az oldószeres ragasztórós ragasztásról állítok.

Üdv: kamovos

Ha beszállhatok!
Én,mint sokan tudják (Bicskei Janinak köszönhetően fertőződtem meg) a réz híve vagyok.Először fa megoldásokkal építettem a hajót.Számomra idegen volt a réz és ebből adódóan nem is mertem belefogni.Úgy gondoltam,hogy csakis fa.Aztán láss csodát!Beleízleltem a "jóba" és most már ott járok,hogy csak a réz az Isten.
A sztirol lap szintén olyan,hogy még nem csináltam,így -lehet hülyén hangzik- nem is kezdenék bele.

Én Revell csőröst használok, mert az van a közeli játékboltban. Simán összeolvasztja a pantonos sztirolt, tejfölöspoharat, stb.

Szia Simi,

ezzel nem értek egyet. Logikailag és tapasztalatom szerint is a műanyagragasztós ragasztásnak kell erősebbnek lenni. Bár nem szoktam összehasonlító teszteket végezni, de ha néha egy-egy cseppnyi pillanatragasztóval rögzítek két sztirolfelületet (ideiglenesen), elég könnyen szétpattintható.

Szóval én oldószeressel ragasztok.

Én makettragasztót (revell és tamiya) ha megköt akkor nem enged, mert tulajdonképpen anyagában köt, mint a hegesztés.

Pedig hát a jó pap is holtig tanul... Izlések és pofonok...
Eddig aki csak makettezővel beszéltem, mindenki pillanatragasztóval ragasztotta sztirolt: ez kökemény ragasztást biztosít; nem is lehet szétszedni törés nélkül az így megragasztott sztirol lapokat. Néha ragasztottam a fröccsöntött műanyagokhoz szánt ragasztóval is; ezzel is megragad, de igen gyenge a kötés, akár könnyen el is engedheti. Te/ti mit használtok hozzá, ha nem pillanatragasztót?

Pontosan így vagyok a pillanatragasztókkal. Egy kolléga egyszer egy fórumon azt írta, semmi nehézség nincs a fémek pillanatragasztós rögzítésében: az ember felviszi a kellő mennyiségű ragasztót, fogja az alkatrészt (vagy a csipeszt, vagy valamit, ami tartja az alkatrészt), odahelyezi a leendő helye fölé kb. fél milliméterrel, így "lebegteti", max. pár másodpercig, amíg benézi-beméri a pontos helyét, majd odanyomja, elengedi, kész.

Nincs kétségem afelől, hogy ez a lebegtetés-bemérés-odanyomás neki tényleg így működik (elég jókezű makettezőről van szó), meg másoknak is, hogy szóba ne hozzam Pék Gyurit a lézerszemével és a robotkarjával. De nekem nem. És nem csak a kor miatt, 25 évesen se működött.

Ezért minden nagyobbféle fémalkatrésznél áttértem a kétkomponensű ragasztókra. Annyira jó így dolgozni, még a bekeveréses pluszprocedúra ellenére is, hogy a végén még megszeretem a rezet, talán egyszer az alumíniumot is. De nem 1x2 mm-es méretben.

Ugye azzal indítottam, hogy a papírt nem szeretem, mert sosem lesz olyan, ami tetszene.
A maratást, ami rendszerint 0,15-ös réz, azt sem, de mivel azok rendszerint apró bigyók, lehet, hogy összehasonlíthatatlan. Viszont amit biztosan nem szeretek (gyantán sem), az a pillanatragasztó és innen szinte biztos, hogy nem kedvelném meg az alulemezt sem, bár nyilván ki kellene próbálni, hogy korrekt véleményt tudjak alkotni.

Abban teljesen igazad van, hogy elvileg az anyag tulajdonságának kellene eldönteni a használatát, de sajnos van még ott egy humán tényező is, ami ebbe rútul bezavarhat.
Én leginkább a sztirolt és - ha muszáj - a gyantát tudom megmunkálni, a papírral, fémekkel kevésbé vagyok sikeres.

Gyakorlatilag ugyanazt kell csinálni az alulemezzel (0.2-es vastagságú!) is, mint a papírral: a hajtogatási éleknél bekarcolni (vagy jobb szikével kicsit meghúzni) esetleg valamin meghengeríteni, hogy íves legyen. Tehát a felhasználási fogások ugyanazok. Többi tulajdonságában viszont messze jobb a papírtól: van tartása, csiszolható, festhető. Ennyi.
Mondom: szeretem én is a sztirolt használni, de nem mindenhez. A sztirolt pl nem tudod hajtogatni. Legutóbb a Warspite-n kellett egy hosszú mellvédet készítenem, mert az öntött nekem vastagnak tűnt. Alulemezből készítettem el - természetesen nem valami dúraluminiumból, hanem ebből a papírvastagságú nyomdai lemezből. Ugyanez sztirolból szinte kivitelezhetetlen lett volna.
Érdemes több anyagot ismerni és használni, és mindig a kívánt tulajdonságok döntsék el, hogy melyiket választod.

Érdekes, hogy mennyire emberfüggő ez a dolog. Én is sokkal jobban szeretem a sztirolt, a fémekhez meg határozottan béna vagyok.

Nekem kb. tökmindegy volt (papírom kívül) mivel dolgoztunk, fa (képkeret, vagy mi a frász), alu (hamutartó), vas (gyertyatartó), az nekem nem ment. :(

Ha esetleg eladás, akkor szerintem ez az alulemezes dolog annyira ismeretlen, hogy nehezen eladható. Viszont szerinted egy elkészített ilyenről lehet csinálni gyanta másolatot?

Ne is említsd a technika órákat a 70'-es években... engem a tanár egyfolytában mindenféle kétballkezesnek elmondott és azt is mondta, hogy teljesen reménytelen eset vagyok. Igaz, mi csak fával (értsd préselt lemez) és papírral dolgoztunk. Utáltam.
Én csak jóval később a hajómakettezésben találkoztam az alulemezzel az azóta elhúnyt Katona Miklós javaslatára sörös és kólás dobozokból nyerve. Pék Gyuritól ismertem meg a nyomdai alulemezt. Nagyon szuper! Kis gyakorlattal hamar ráérzel a használatára és "imádni fogod".
Tudom, hogy te nem tudod így sokszorosítani, de ha bemész egy nyomdába, viszed az anyagot, elmondod, mit akarsz, ők meg tudják oldani. Biztos, pár ezer forintba belekerül, de nem lesz megfizethetetlen (mint pl a gyanata). És azok is örülhetnek, akik pl nem tudnak festeni szórópisztollyal (nekem nincs ilyen gondom, de másnak még lehet).
Én biztosan megvennék egy ilyen készletet. Ha ezt még fel lehetne dobni valamilyen maratással, vagy lézervágott (sztirol) kiegészítővel, műgyantával - miért ne? - az maga lenne a csoda...

Nem kétlem, hogy a saját szempontodból igazad van, de én alapvetően még maratással is utálok dolgozni. :)

Alulemezzel voltaképpen a politechnika órán volt dolgom utoljára talán 1974-ben, de nagyon nem lettünk barátok, arra még emlékszem. :)

Arról nem is beszélve, hogy én nem tudok nyomdai úton sokszorosítani. :(

Előfordulhat mindamellett, hogy ha a kezembe kerülne egy ilyen lemez, beleszeretnék, de ilyennel eddig nem volt dolgom, a kb. kettes lemezből készült hamutartóm viszont azt hiszem hármas lett. :)

Ne haragudj, de szerintem az alulemez néhány szempontból jobb, mint a sztirol. Pl könnyen lehet íveket domborítani, homorítani, vagy akár kivasalni percek alatt. Ez a sztirollal nagyon nehézkesen, sok munkával oldható meg (Ld barbetták, kémények). A felépítmények is nagyon egyszerűen kihajtogathatók szinte percek alatt; a mellvédek is gyönyrű vékonyak lesznek Legalább ugyan olyan jól ragasztható pillanatragasztóval, mint a sztirol. És nyomdai úton pofon egyszerű és rendkívül olcsó a sokszorosítás. A sztirolt használom is, szeretem is, de azért abból egy hajót kompletten nehezebb kihozni (több idő, pénz, hozzáértés, türelem) , mint az alulemezből. Persze nem lehetetlen.

Szerintem a sztirol jobb megoldás, mint az alulemez. Könnyebben megmunkálható és ragasztható.

Szépséghibája, hogy van, amit rohadt nehéz belőle megcsinálni a papírhoz képest, pl. a kéményeket. Bár tejfölös pohárból szerintem talán még az is menne.

Szia!
Régóta foglalkoztat engem is az SMS Szent István 1/350-ben. Ötlet szinten oda jutottam, hogy mi lenne, ha a papírmodellként ismert kiterített képeket nyomdai alu lemezre, nem pedig kartonra vinnék fel? Így kb 90 %-ban megoldható lenne a hajó (nyilván pl lövegcsövek, csónakdaruk stb képezik a kivételt) egy sokkal felhasználóbarátabb anyagból ami ráadásul nagyon olcsó is. Ugye, nem kell ismertetnem az alulemez jó tulajdonságait... alakíthatóság, merevség, csiszolhatóság, festés stb... messze-messze jobb, mint a papír.

Nem rossz hír ez a Limes modell. :) Küldtem egy mélt.

Természetesen az enyém is. :)

Ne érts félre, nem akarom feltétlenül rádtukmálni magam, de szívesen venném, ha nem egyedül kellene belevágnom az egészbe. Meló és költségek okán is. Ha pedig sikerül összehozni egy olyan konstrukciót, ami akár sokszorosításra is alkalmas, akkor a "piac" igényei és felvevőképessége tudatában dönthetünk a továbbiakról.

A Limesmodel (in Ungarn) egészen kiváló minőségben vág sztirolt lézerrel. Az ötlet egyébként nagyon jó, én csak gyantában és maratásban gondolkoztam.

Azt hiszem, jó lesz nekem a 350-es is, így is túl sok már a megalomán méretben megkezdett makett. 200-asnak pl. ott van a Blücher, amit lassan már folytatni kéne.

Ja, az 1:200 nálam azért nemigen játszik, mert nehezen tudnék elhelyezni egy 80 centis csatahajót. :( A 46 cm (ha jól emlékszem a 350-es hosszára) még elférne, ha mondjuk kivágom a lemezek elől valamelyik régi makettemet, pl. az U-47-et. Az 1:570-es Bismarck pl. egész jól elfér ott, gondolom, ez sem lenne sokkal szélesebb.

Egyébként elvileg tényleg érdemes lenne egy eladhatót csinálni, a baj az, hogy ha gyanta, akkor baromi drága lesz és kérdéses, hogy ki veszi meg, fröccsöntöttet meg nem hiszem, hogy tudnánk csinálni.

Mondjuk mivel a felépítménye nem egy vészterhesen bonyolult dolog, vízvonalban elvi megoldásként el tudnék képzelni egy olyan hibrid valamit (feltéve, hogy sztirolt lehet lézervágni, amiben marhára nem vagyok biztos), ami mondjuk a hajótest és a felépítmények jelentős része tekintetében egy lézervágott sztirol, amit egy papírmaketthez hasonlóan kell összerakni, az ágyútornyok, fegyverzet, csónakok, stb. gyanta, végül az apróbb fittingek, mint mondjuk ajtók, stb. maratás. Így sem lenne olcsó, de talán egy 46 centis gyantahajó árának a feléből ki lehetne hozni.

Én elvileg mindenben benne vagyok, a gond az, hogy az ügyességem határt szab a dolgoknak. :(

Elképesztő a céltudatosságod.