Huhhh, az ember egy kicsit nem figyel oda, és mik történnek errefelé... :-) Két dologhoz fűznék kiegészítést.

Liberty-ships:

A kiindulás egy angol hajó terve volt még 1939-ből, amit az Admiralitás szándékozott a veszteségek pótlására nagyobb számban építtetni. Angliában nem volt erre kapacitás, ezért az USA-hoz fordultak segítségért, ahol ebből a célból két új hajógyárat építettek, és 1942-ben legyártották a 60 db hajót.

Ezt fejlesztették tovább az amcsik - hegesztett építés, egyszerűsített szerkezet, kevesebb emberi munka (tömeggyártás > lásd később), módosított elrendezés. 1941 elején ! megrendelnek 200 darabot, ehhez építenek 2 nagy és 9 kisebb hajógyárat.

A Kaiser hajógyár kidolgozta a tömeggyártást, hogy olyan gyárak is be tudjanak szállni, akiknek nincs meg a tapasztalatuk és felszerelésük, pl. fa sablonok a lemezek levágásához. Az USA 32 államában készültek a hajó részei, a gyárak tkp. csak összeszerelték. Egy hajó 250ezer részből állt össze.

Összesen 2751 hajó készült el 5 féle változatban (ebből a másik négy csak néhány tucatot jelent), az átlagos összeszerelési idő 44 nap volt (az első hajó még 244 nap alatt készült el, a leggyorsabb - propaganda céllal - 4 nap és 15 óra 29 perc alatt a vízrebocsátásig). 1943-tól napi 3 Liberty hajó készül el.

Enigma és társai:

A 3-tárcsás Enigmát 1941 közepén "fejtik meg", 1942 elejétől jön a 4-tárcsás, ezt 1942 végétől tudják ismét lehallgatni. Viszont a próbaúton és a kiképzésen lévő U-Bootok a régebbi típust használták, tehát arról közben is volt információ, hogy milyen új hajók állnak szolgálatba.

Mindeközben a német B-Dienst a háború alatt végig meg tudta fejteni az angol híradásokat!

Viszont mindkét félnek gondot okozott az, hogy az egyes híradások megfejtése sok időbe telt, időbe telt az illetékes megtalálása, az ellenlépés kidolgozása, az utasítások eljuttatása és végrehajtása (pl. több tucat mérföld megtétele), mindez akár több órát vagy akár napokat is igénybe vehetett. Ezalatt a konvojok és az U-Bootok is folytatták útjukat, és általában már nem volt idő a hatásos beavatkozásra.

Pl. a németek 1943-ban 177 konvojról szereztek információt, ebből mindössze 10 esetben tudtak hatásosan intézkedni. A másik félnél is hasonló volt az arány. Ezért inkább a "hosszútávú" információnál volt jelentősége, mint pl. az Indiai-óceánon, ahol annak függvényében szervezték vagy szüntették meg a konvojokat, ahogy az U-Bootok indultak a térségbe ill. elhagyták azt.

A farkasfalka esetén nem a megfejtésnek volt döntő szerepe, hanem annak, hogy a konvoj követése, helyzetének jelentése, a falka összeverbuválása jelentős rádióforgalommal járt (sok, de rendkívül rövid híradás), és ennek a bemérése és az U-Boot helyének meghatározása (erre volt a HF/DF) volt lényeges az azonnali ellencsapás szempontjából. Viszont a farkasfalka taktika vége után a tengeralattjárók egyéni akciókat hajtanak végre, ezzel gyakorlatilag nullára csökken a híradás és nincs mit lehallgatni/megfejteni/bemérni.

Ja, és nem volt elég az Enigmát megfejteni, kellett hozzá a kódolt térképrács is, hogy pl. az ER5729, ahova a tengeralattjárót küldték, hol is van?

Ember!
TE akkora ... vagy!
Én egy hete nem voltam itthon,és mikor ma géphez kerültem,leültem,hogy TE mekkora -finoman szólva- béna vagy ehhez a témához!A háború életről és többnyire halálról szól!
Kíváncsi lettem volna,hogy TE ugyanebben a helyzetben milyen irányban billentetted volna a csata kimenetelét!Tehát ha jól értem,akkor az angol hajón is a kapitányuk miatt kerültek hullámsírba,mert megtámadták a németeket!
Mindkét oldalt haltak meg tengerészek,mert a sors ezt hozta!Mindkét fél a számukra legmegfelelőbb hadműveletet próbálta a legjobb tudásuk szerint végrehajtani!És mégsem úszta meg mindenki élve!Neked pont sikerült volna minden!Vagy te még nem b..tál el semmit életedben?
Mindenféle harag nélkül,csak legyél szíves legközelebb ne írj marhaságokat!
Üdv!

Azt mondta az asszony, hogy valószínűleg mindenkinek elfogyott a ragasztója, mert senki nem dolgozik.

Ezaz!
Erre gondoltam!
Köszi!

Nem vagyok biztos benne, hogy a túlélők közt sok olyan lett volna, aki igazán testközelből figyelhette meg a kapitányt és az admirálist, illetve a viszonyuk alakulását. Viszont bizonyos tények arra utalnak, hogy tényleg nem túl nagy egyetértésben dolgoztak, pl. az, hogy -ha jól tévedek a névben- Adalbert Schneider tüzértiszt kapott lovagkereszt-felterjesztést a Hoodért, Lindemann nem, ill. Lindemann ismert kifakadása ("Csináljon, amit akar, semmi közöm már az egészhez!") sztem nagyon árulkodó. De persze lehet, hogy tévedek.

Erről a Renown elleni csatáról olvastam a neten a Scharnhorst I. tüzértisztjének (Günther Schubert) az összefoglaló jelentését; tanulságos ahogy leírja melyik sortűzben melyik ágyúk vettek részt, melyik nem tudott lőszerfelvonó elakadás és egyéb problémák miatt. Nagyjából lefordítottam magamnak, s remélem nem bánja senki ha közzéteszek belőle egy részletet:

A-torony:

A riadójelzés elhangzásakor a torony 70o-os irányban állt, az ágyúk enyhén felfelé néztek, 10o-on. Célra forduláskor erős vízbetörés a hüvelycsonk kivetőnyíláson keresztül. A kedvezőtlen toronyállás miatt – a cél elhelyezkedése következtében a toronynak úgy kellett elfordulnia, hogy a hátsó részét, tehát pont azt a részt, ahol a kivetőnyílás is található, a hajóorr felől jövő víz telibe találta. A kivetőnyílás ajtajának nyitásakor vastag sugárban áradt be a víz, s többször a torony magasabb helyein is végigcsapott, eláztatva az ágyúkat kiszolgáló személyzetet. Ez az elárasztás egyrészt lehetetlenné tette a szabályos sortüzek leadását, másrészt műszaki hibákat okozott, a következő sorrendben:

- Az ágyúk magassági irányzógépében az elektromágnes blokk felmondta a szolgálatot, így a lövegzárak és az elsütő szerkezetek beragadtak, illetve nem működtek el.
- Az SVZW rendszer (a központi tűzvezető rendszer vízszintes-, lövegtornyokat célra fordító- és az ágyúkat központilag elsütő része) felmondta a szolgálatot.
- A füstgázelszívó berendezés felmondta a szolgálatot.
- A HFS rendszer (a központi tűzvezető rendszer ágyúk magassági irányzását központilag végző része) felmondta a szolgálatot.
- Toronyforgató elektromotor felmondta a szolgálatot.
- A tartalék toronyforgató elektromotor felmondta a szolgálatot.
- A fő lőszerfelvonó felmondta a szolgálatot.
- A tartalék lőszerfelvonó felmondta a szolgálatot.
- Kábeltűz miatt megszűnik az áramellátás a 3. sz. akkumulátorcsoportból.

Miután a toronyforgató motor felmondta a szolgálatot, a lövegtorony beszüntette a tüzelést, mivel a tartalék elektromotorral reménytelen volt a torony mozgatásának megoldása. A csata hátralévő részére, az egyre nehezebbé váló működtetés alternatív tűzvezetést követelt meg – lőni azonban már ennek ellenére nem volt képes a torony. A tüzelés beszüntetéséig a három ágyú összesen nyolc sortűzben volt benne; hat repeszromboló- és kilenc páncéltörő lövedékkel szerelt lőszert használva el, az alábbiak szerint:

1. sortűz: ágyúk SVZW rendszer által központilag vezérelve vízszintesen, magassági irányzás saját magassági irányzékkal, lövés csak a bal ágyúból.
2. sortűz: ágyúk SVZW rendszer által központilag vezérelve vízszintesen, magassági irányzás saját magassági irányzékkal, lövés a bal- és középső ágyúból.
3. sortűz: ágyúk SVZW rendszer által központilag vezérelve vízszintesen, magassági irányzás saját magassági irányzékkal, lövés a bal- és középső ágyúból.
4. sortűz: ágyúk mind vízszintesen, mind magasságilag saját műszerek alapján, elsütés a toronyparancsnok által, lövés a bal- és középső ágyúból.
5. sortűz: ágyúk mind vízszintesen, mind magasságilag saját műszerek alapján, elsütés a toronyparancsnok által, lövés a bal- és középső ágyúból.
6. sortűz: ágyúk mind vízszintesen, mind magasságilag saját műszerek alapján, elsütés a toronyparancsnok által, lövés a bal- és középső ágyúból.
7. sortűz: vízszintes irányzás saját műszer alapján, magassági irányzás HFS rendszerrel, elsütés a toronyparancsnok által, lövés a bal- és középső ágyúból.
8. sortűz: vízszintes irányzás saját műszer alapján, magassági irányzás HFS rendszerrel, elsütés a toronyparancsnok által, lövés mindhárom ágyúból.

Miután a torony kiesett a további harcból, kb. 100 páncéltörő lövedékkel szerelt lőszer át lett szállítva a „C” lövegtoronyhoz. A rögzítőhurkok és –kampók működésre bírása hosszú időt vett igénybe. Nem ártana ezeket is harckészültségi állapotba helyezni legközelebb, amikor a hajó harcra készül. Torony személyi veszteség: nincs.

www.olli.freeweb.hu/ Bismarck.
Egy nagyon jó összefoglaló. többen idéztük már, egyetértek vele.

"A norvégiai hadjárat idején, 1940 áprilisában Lütjens a Scharnhorstot és a Gneisenaut vezette. Április 09-én váratlanul összetalálkoztak az angol Renown csatacirkálóval. Két modern német csatahajó, és 18 db 280 mm-es ágyú állt szemben az öreg, gyenge páncélzatú angol hajóval, és annak hat darab, 38 cm-es lövegével. Lütjens azonnal visszavonult. A parancsoknak megfelelően. A viszavonulás - menekülés -során három találat súlyosan megrongálta a Gneisenaut. Lütjens rögtön a hadművelet után lovagkeresztet kapott. Két hónappal később, júniusban, a két német csatahajó visszatért a norvég vizekre, ezúttal Marschall tengernagy parancsnoksága alatt. Marschall azt a parancsot kapta, hogy támadja meg a Norvégiában harcoló angol csapatok ellátó bázisát, a harstadi kikötőt. Csakhogy saját légi felderítése jelentette Marschallnak, hogy a britek kiürítették Harstadot. A német tengernagy ezt jelenti is a főparancsnokságnak, de válaszként csak az eredeti parancs megismétlését kapja. Marschallnak azonban esze ágában sincs a semmit lövetni az üres kikötőben. A többször megismételt parancsnak fittyet hányva nyugat felé fordul, abban bízva, hogy elkaphat néhányat a kiürítést végző angol hajókból. A német kötelék június 07-én találkozik a Juniper aknarakóval, és az Oil Pioneer tankhajóval, és mindkettőt elsüllyesztik. Másnap, június 08-án reggel újabb két hajót fognak el. Az Orama teherhajót elsüllyesztik, az Atlantis kórházhajót futni hagyják. Aznap délután aztán sor kerül a legnagyobb fogásra, a német hajók találkoznak a Glorious anyahajóval és kísérő rombolóival, és mindhárom hajót elsüllyesztik. A Scharnhorstot közben egy torpedótalálat súlyosan megrongálja. A győzelem jutalmaként Raeder azonnal kirúgatta a haditengerészet kötelékéből Marschallt, és éveken át szabályos bosszúhadjáratot folytatott ellene. Vagyis nem fontos a győzelem, nem fontos az eredmény, hanem kizárólag a parancs feltétlen teljesítése az, ami igazán fontos, és elismerésre méltó. Ezért lett éppen Lütjens Raeder kedvence."

Ezt a mereven a kiadott parancshoz szemléletet igazolja az alábbi eset is:
Vmelyik norvég (?) kikötőben behajózó angolok ellen indult egy kötelék azzal a paranccsal, h lőjék szét a kikötőt az angolokkal együtt.A lényeg a kikötőn volt.
Mire odaért a német csapat, a behajózás befejeződött és a hajók távoztak a kikötőből. A pk nem lőtte szét a kikötőt, ehelyett az angol konvojra támad, mert azzal okozhatott nagyobb kárt. Miután visszatért leb..szás várta, hadbíróság és leváltás.Utána se sikerült már egyenesbe jönnie.
A kikötő szétlövésével nem az angoloknak okoz kárt, hanem a norvégoknak, esetleg saját maguknak, ha használni szeretnék a kikötőt.

Bocs a pontatlanságokért, emlékeim szerint vmilyen szakfolyóiratban olvastam, régebben, most meg kissé kihagy az agyam éjszakás után.

Igen, Lütjens pontosan ilyen főnök-kedvence (Raeder-é) parancsvégrehajtó, semmit sem kérdező, semmit sem kockáztató "gép" volt. Még a tűzparancsot is Lindemann adta ki kvázi önkényesen, ezért nem is ő lett felterjesztve a Hood elsüllyesztésért.
Egyébként érdekes hogy a szárazföldi seregben sokkal inkább a rugalmas, önállóan döntésre képes emberek lettek sikeresek, és ez az általános döntési szabadság tette az alakulatokat sokszorta sikeresebbé mint pl az oroszok merev diktatórikus vezetési módszerét...

Sziasztok!

Ezt a Lindemann-Lütjens ellentétet már nagyon sok fórumon megvitatták. Mindenhol azt mondták, hogy erősen el van túlozva a dolog. Emlékszem a túlélőkkel készített riportokra, ahol mindegyik német tengerész azt nyilatkozta, hogy úgy tekintettek a tisztekre, mint az istenekre. Ez pedig feljebb is igaz volt, vagyis lehet Lindemann másként gondolt több dolgot, de messze nem jutott eszébe igazi tiltakozás. Ha jól emlékszem 1918. novembere óta különösen ügyeltek a németek arra, hogy csak olyan emberek legyenek az állományban, akiknek eszükbe sem jut ellentmondani feljebbvalóik parancsainak. Másrészt mégiscsak Lütjens volt az, aki pár hónappal korábban levezénylett egy több hónapos portyát (Scharnhorst és Gneisenau) az atlanti vizeken, ahol két alkalommal is megütközhetett volna angol csatahajóval, mégis inkább visszavonult. Azt a parancsot kapta, hogy kereskedelmi hajók ellen harcoljon, hadihajók ellen csak akkor ha nincs más mód. A parancs pedig parancs. Azután ott volt Hitler "javaslata" hogy óvják a hajókat.

A fórum színvonala a béka segge alatt. Mélypont.
Egy-két ember kérem hanyagolja.
Üdv,
Balázs

Abban igaza van hogy Lütjens és Lindemann (a hajóparancsnok) között folyamatos ellentét volt, Lindemann folyamatosan és hevesen kritizálta Lütjens marhaságait. Egyébként azt én sem értem, miért nem volt képes ellentmondani az admirálisnak, amikor a hajó parancsnok minden körülmények között rangidős a hajón, különösen ha annak biztonságáról van szó. Akkor az admirálisnak is kuss a neve, és ül a kabijában és meghunyászkodik...
Melyik a jobb elveszteni a hajót, és a legénységet, vagy leb* kapni otthon?

Kolombusz társait játszod?
Mikor Kolombusz felfedezte amerikát mindenki azt mondta, ő is megtalálta volna, stb stb.
Kolombusz tett mindenki elé egy főtt tojást héllyában, hogy állítsák fel. Senki nem tudta. Kolombusz fogta és rányomta az asztalra. (Az alja úgy repedt, hogy állva maradt).
Kolombusz: "Látják? A lehetetlen is elérhető, ha valaki megmutatja hogyan kell csinálni!"

(Ha Lütjens nem tudta volna megcsinálni sehogy sem, úgy szerintem senki más nem tudta volna az adott korban az adott körülményekkel.)

Még valami a Bismarck témához!

Nem értem miért ajnározzátok a hajót, meg a Lütjens admirálist. Miatta halt meg 2000 német tengerész, akik tengeralattjárókon és SCHNELLBOOT-okon jól hasznosíthatóak lettek volna a későbbiekben. Én pl. soha nem tanultam tengerészetet, hajón is csak kompon voltam, de ha én vezettem volna a Bismarck-köteléket, akkor biztos, hogy nem süllyed el a hajó, mivel én az első adandó alkalommal újratöltöttem volna az üzemanyagtartályait, nem úgy, mint a Lütjens. Ebben az esetben bőven lett volna üzemanyag ahhoz, hogy a hajócsavarok asszimetrikus forgatásával hazakormányozható legyen a hajó.

Ezzel részemről a téma lezárva, további vitára nem vagyok hajlandó!

Üdv,

Ndjala

Ez nagyon szomorú :( Tudott volna mesélni, az egyszer biztos. :)
Tényleg, nincs ilyen topic a fórumon? Ne a csatahajóknak fenntartottat írjuk tele. Pl.: Elődeink, vagy 1 vh, bármi?

Sziasztok!

Az eladó hajómakettjeim hirdetése hamarosan lejár a vaterán, kedd este a USS Juneau, szerdán este a USS Buchanan:

Dragon 1021 USS Buchanan DD-484 1942 Smart Kit 1/350
Dragon 7066 USS Juneau CL-52 1942 Premium Edition 1/700

Képek és vásárlás a vatera oldalain: www.vatera.hu/listings/index.php

Zsolt

Bár nem hajós téma, én is hozzászólnék a felmenők háborús élményeihez. Édesanyám nagybátyja hivatásos volt a II. vh-ban. Főhadnagyig vitte. Volt valami protekciója, ezért megúszta a Don kanyart. Beosztották a várőrségbe, így viszont az 44 októberi nyilas hatalomátvételt kellet átélnie. Először a németek, majd az oroszok fogságában volt. A 80-as években készült egy dok. film sorozat Végjáték a Duna mentén címmel. A stáb kereste őt is, de ő nem nyilatkozott. Kérdeztük miért, azt mondta volt felettesei "másként" emlékeznek a történtekre, és ő nem akar ellentmondani nekik. Ennyit a történelemről.
Gondoltuk egyszer megdumáltatjuk az öreget, hihetetlen jó mesélő volt egyébként, de sajnos 87-ben minden előjel nélkül, hirtelen hunyt el.

Gabusch!
Te voltál az aki részletesen kifejtette a szkenneléses dolgot.
Pontosan így gondoltam.

Zaran!
Sajnos nem tudom merre járt.
Az olasz front biztos, mivel meg van az obsit levele. Nagyanyám emleget Máramarost is, az nyilván már a második vhb. Apámnak ( akkor ő 6 éves körül lehetett) mondta, h a németekkel közösen lőtték az oroszokat. Szintén apámtól tudom, h nem szeretett róla beszélni.A 60-as években ez volt életbiztosítás. Ennél kevesebbért is vittek el embereket.

Sziasztok Urak!

A modelwarships.com-on megint van fönt egy "látványos" munka P.V.B. gyűjteményéből.

A témaválasztása, és a kényszerleszált Avanger nagyon jó ötlet, aztán megnéztem az utolsó képet, és eléggé megdöbbentem...
Csak nézétek meg hogy a névtáblát (valószínűleg egyedi gravírozott, van vagy 3mm vastag) hogy ragasztotta a talapzatra.

Üdv Mindenkinek!

1/72-ben nem tudom, van-e figura, 1/35-ben biztosan van.

Áh nem volt semmi érdekes, amit mondott volna, mivel nem szívesen beszélt róla, csak a kilövése az ami ismert, illetve az utána következő időszak. A MKH-nál volt harckocsizó, nem tudom, hogy milyen típuson, s Újszilvás környékén eltalálták a páncélosát, ő "picit" elkábult, ezért a hadnagya rángatta őt ki az immáron égő harckocsiból, miközben az oroszok céllövészetet tartottak... ezután sportoltak egy kicsit, ami azt jelentette, hogy a létező leggyorsabb sebességgel menekültek az oroszok elől, majd a helyiek adtak nekik váltás ruhát. Az öreg soha nem adta meg magát az orosz csapatoknak, a háború után mezőgazdasági munkás lett...

Gondoltam arra a román fogolytáborból való kitörésre ami ő vezetett. Méreteket illetően 1/72 lenne, mert az az én szívem csücske :)

Szia Zaran!

De, tudom: K.u.K. Gebirgsartillerieregiment No. 19. K. Btt. 1.

Nagypapa ügyében ajánlom tanulmányozni (meg másoknak is):
forum.prohereditate.com/viewtopic.php

Ahhoz, hogy esetleg tudjak segíteni diorámában, tudnom kéne, mit akarsz?

Onnan is jöhet sztori. :)

Szia!

Nem hinném, hogy furcsán néznének rád, csak mert nagyapád lenne a "makett". Semmivel sem lenne furcsább, mint az, hogy pl Tiger I-hez Wittmann figurát készítenek el, vagy bármilyen nagyobb méretű német, angol stb. figurát. Szerintem így még nehezebb dolgod is lenne, mivel ugye a felmenődre kell hasonlítson a munkád:P

Egyet értek. Nem szabadna hagynunk, hogy feledésbe merüljenek ezek a történetek, hiszen rendkívül izgalmasak és több közük van hozzánk mint pl az SS-nek.
Gabusch, azt nem tudni, mely osztagnál szolgált?
Az ötleted a dioráma nekem is eszembe jutott de nem találtam hozzá semmit, ugyanakkor gondolom furcsán nézne rám a makettező társadalom ha nagyapám készíteném el :S

Huhh én nagyon béna lehetek, az én dédnagyapám a 2.vh-ban szolgált harckocsizóként az oroszok ellen, míg ki nem lőtték...

"Jó tudni, hogy ezeknek az embereknek a tettei - sok-sok áldozata és szenvedése - nem vesznek feledésbe."

Nem lehetne, hogy ezeket a történeteket megosszátok valahol itt a fórumon? Sajnos az én dédnagyapám nem tudott mesélni nekem, mert az Ostrom alatt meghalt, én meg 18 évvel később születtem. Anyám sem emlékszik semmire, mert ő is kicsi volt. Azt tudom, hogy őt tüzérként Kufstinben képezték ki, egy képeslap szerint járt Trentában és onnan elindult Galícia felé ahova nem érkezett meg, mert átirányították harcolni az albán frontra. De ezt csak a dögcédulája alapján tudták nekem kideríteni, meg 1-2 képeslap alapján (Berat, pl.).

Én viszont "magánszorgalomból" jártam az Isonzó-fronton, a Doberdón, és a Hét Község Fennsíkon is, így nagyon érdekelnének onnan származó beszámolók.

Az sem igaz, hogy nincs itt helye, hiszen akár dioráma-témákat is adhat a sok SS, IDF, meg UN mellé. :)

Egyáltalán nem volt szándékom "leszólni"! Inkább nagyon örültem a témának! Hogy annyira szeretem a történelmet, ezt nagyapámnak köszönhetem, aki nekem, a kis unokájának beszélt a nagy háború eseményeiről, élményeiről. Nekem ezek nagyon sokat jelentettek. Gondolom, neked is; és csak ehhez szerettem volna csatlakozni, minden hátsó és rossz szándék nélkül. Bocsánat, ha félreérthető voltam.
Jó tudni, hogy ezeknek az embereknek a tettei - sok-sok áldozata és szenvedése - nem vesznek feledésbe.

Erről még nem hallottam. Kifejtenéd, hogy egy adott tartalmú, szabványos állomány hogyan változik meg idővel, hogy mást mutasson? Mert ez szerintem lehetetlen, a digitális technika pont erről szólna. Szemben az analóggal. Nem számítva persze azt, hogy elromlik alatta a hordozó, de akkor úgysem lehet beolvasni, függetlenül attól, hogy JPG PNG vagy TIFF az istenadta.

Nem inkább a veszteséges tömörítésre gondolsz, ami kb. azt jelenti, hogy az eredetileg beszkennelt képet mindenféle matematikai eljárások segítségével úgy tömörítik, hogy jó közelítéssel adja csak vissza az eredeti képet, de ugyanazt többet nem lehet visszaállítani?
Ez azonban abban a pillanatban bekövetkezik, hogy így mentetted el a képed, nem csak idővel.

A veszteséges tömörítés amúgy nem feltétlenül rossz, mert például az olyan dolgokat használja ki, hogy úgysem tudsz egyszerre megkülönböztetni (ha jól emlékszem) száznál több színárnyalatot, egy C1C1C1 színkódú pixelt szemmel nem nagyon fogod tudni megkülönböztetni a C1C1C2-től, stb. Persze, ettől még lehet menteni TIFF-be, vagy bármi másba, csak akkor irgalmatlan nagy méretű képek lesznek, amelyek kezelése lényegesen nehézkesebb.

Ugyanígy a szkennelésnél oda kell figyelni arra, hogy nem igazán érdemes bizonyos felbontás fölé menni. Vannak valahol 19 megabájtos JPG-im, eszetlen felbontásban, gyakorlatilag a részletei homályos pacák, semmire nem jók. Azt, hogy mi a kívánatos DPI érték a szeknnelésnél, a magam részéről próbálgatás útján szoktam beállítani. Általában 3000 pixel szélesség fölé nem szoktam menni, bár meglehet, hogy ezt meg fogom bánni, ha elterjednek a 10240x7840 pixeles monitorok.

Üdv mindenkinek!
Nekem nincsenek ilyen történeteim,így sem beleszólni,sem hozzá szólni nem áll szándékomban.
Viszont ezt megosztanám veletek!Mai nap elkészültek a különböző mérőműszerek,és radarjelzők.Mivel méreténél fogva kivitelezhető,ezért úgy döntöttem (Lucky barátunk segítségével),hogy ezeket megcsinálom olyanra,hogy világítsanak is.
Sokan őrültnek tartanak,és nem alaptalanul.Viszont én ezt inkább megszállottságnak nevezném humánusabban.:)
Üdv!

(visszajöttem boltból és újra olvastam. SImi, lehet félreértettem amit írtál? Mármint, arra célzok, hogy nem leszóltál, hanem csak csatlakoztál a kérdéshez? Ha így történt, úgy kérlek ne haragudj, ha megbántottalak. Elolvastam :S )

Lucky-t kérdeztem, mellesleg szerintem egy kérdés még igazán belefér egy topicba legyen az bármilyen, nem kell attól még leszólni. Különben a kérdést azért tettem fel mert Dédapám ezeken a helyeken is megfordult. Kétszeresen kitüntették vaskereszttel, kapott bronz érdem érmeket, sorolhatnám. Többször kitüntették, illetve mikor a Románok elfogták, a táborból kitörést vezetett. Gondoltam mivel ugyanott megfordultak, talán ismerhették egymást. De mivel látom te így reagálod, ezért kérlek vedd úgy egy szót sem szóltam.

Igaz, nem kérdezett senki, és nem is igazán kapcsolódik a csatahajókhoz - de az én nagyapám, Somogyi Imre, a kaposvári 44-es gyalogezredben szolgált (a híres-hírhedt "rosseb ezred"). Végig harcolta a 2. szerb háborút, orosz front, Isonzó, Caporetto, hét község (dolomitok), Piave következtek (itt esett fogságba). Gyerekként mindig nevettem, amikor a "kutya szerbek"-ről beszélt (őket nagyon utálta); azt gondoltam, hülyeségeket beszél, hiszen akkor hivatalosan nem is volt Szerbia. Az 1981-ben bekövetkezett halála előtt kevéssel is szilánkot vettek ki a lábából...
www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/28191/gereb/a-rosseb-ezred-1914-zeneszoveg.html

Melyik seregtestnél volt?
Az én Dédapám a 42.-es gyalogezrednél volt.

Üdv!
Ennyit haladtam ma!

Üdv Hajósok!
Úgy gondoltam,hogy elkészítem az általam legszebbnek tartott részét a hajónak,a nappali hidat.Mivel elég nagy ablakok vannak körben,így a belátás is nagy lesz.Ezért full atom mód ki lesz dolgozva.Az építés fázisairól teszek fel képeket!
Üdv!

ja és még vmi. A TIFF formátumot javasolnám, mivel a jpg tömörít és idővel ennek is romlika minősége. Persze ha nem lehetséges akkor sorry.

megerősítem a scennelést

Én szkennelni szoktam őket - mivel van szkennerem - semmi bajuk nem lesz. Egyébként adott esetben a száz képet két óra alatt be lehet szkennelni.

A profi fotózás biztosan drága is, mint a dög.

És szerintetek mi a legbiztonságosabb módszer? Mi sérti a legkevésbé a képek állagát?
A beszkennelés jobb vagy a profi fotózás, ahogy a levéltárakban szokták csinálni?
Pénz nyilván nem számít ebben az esetben.

Üdv, Sanya

Sanya!
A bedigitalizálás azért is jó lenne, mert a fényképeken dolgozik az ezüst. A képek idővel el fognak halványulni, és akkor már semmi értékük nem lesz.
Nekem van eredeti I VHB-s fotó a dédfaterról, sajna már alig látszik rajta vmi.
Az öreg megjárta az Isonzót, és még az erdélyi harcokban is ott volt.
Én már nem ismertem.
Ha digitalizál akkor a lehető legnagyobb felbontással.

Ha pénzzé akarja tenni a gyűjteményt, akkor megértem az ellenállást. Ellenkező esetben értelmetlen. Ha el akarja adni, akkor is, mert általában egy gyűjtőnek édes mindegy, hogy van-e róla digitális másolat vagy nincs, mert őt az eredeti darab érdekli.

A képeslapok a legjobbak, mert egyfelől általában oda szokták írni, hogy mikor (esetleg honnan) küldték, továbbá úgy tűnik, mintha lett volna rá lehetőség, hogy önmagukról készült fotót küldjenek képeslapként. Ilyenkor olyan a hátának a kialakítása.

Nincs keedvem előtúrni dédnagyapám képeit, de mintha lenne köztük ilyen.

"Szerintem az utolsó monarchiás magyar haditengerész halála óta (ami valamikor a 90-es évek elején következhetett be), senkinek sincs joga az észt osztani Magyarországon tengerészeti stratégiai és harci kérdésekben, mert senkinek sincs ezekről elsőkézbeli tapasztalata."

Ez úgy hüleség, ahogy van ... Attól, hogy valaki az utolsó volt, elképzelhető, hogy egyálltalán nem volt semmi rálátása a tengeri hadviselésre (bár nem tudom, ki volt az utolsó, de egy fűtő, vagy matróz nem igazán stratéga). Lehet, hogy elsőkézbeni tapasztalata nincs (bár azért egy páran tanulhattak a Szovjetunióban tengeri hadviselést), de az elmélet elsajátítható. Atomcsapást sem sokan élltek át, a védekezést mégis oktatják.

Sziasztok!
Tökéletesen megértem az érdeklődést a fotók iránt, én már évek óta rágom a srác fülét, hogy digitalizálják be őket, de sajnos úgy őrzik azokat a képeket, mintha kb. az aranybulla eredeti példányai lennének... Kb. 20 %-a a gyűjteménynek amúgy képeslap. Vagy legalább is képeslap papíron lettek előhívva. Azok a legérdekesebbek, amelyeknek a hátulján az öregnek a saját kézírása van.Pl a csatahajót úgy írja: Prinz Eugen "drednot".
Üdv, Sanya

"Szerintem az utolsó monarchiás magyar haditengerész halála óta (ami valamikor a 90-es évek elején következhetett be), senkinek sincs joga az észt osztani Magyarországon tengerészeti stratégiai és harci kérdésekben, mert senkinek sincs ezekről elsőkézbeli tapasztalata."

Hannibál, Scipio, Ceasar, Napóleon, Tomori Pál, Wellington stb és társai már rég az örök harcmezôkön leledznek. Ezek szerint akkor ebben a témában sem lehet már "észt osztani"?

Ha, azaz HA kijutok mostanában Kijevbe, hozok. Ott már van állítólag.

Üdv ismét!

Érdekelne, hogy nem tudja e valaki, hogy itthon lehet-e már kapni valahol a Zvezda 1/350 Dreadnought-ot? Mert külföldi boltokban láttam, de jobb szeretném itthonról beszerezni, ha egyáltalán beszerezhető lesz...

Előre is köszi annak aki tudja!

Üdv!

Igen, de amint írtam nem a stílussal, volt a legnagyobb baj (bár számomra az is elég zavaró), hanem azzal, hogy én, aki egy laikus vagyok, seregével fedeztem fel a hibákat.
És lehet, h az újabb könyvei már igényesebbek, jobb és körültekintőbb íróvá vált, de az én bizalmamat már elvesztette ezzel a korai könyvével...

Szervusz!

Ha valóban megoldható a digitalizálása az albumnak, akkor az engem is nagyon érdekelne!
Természetesen ha ára van azt is állom!

Előre is köszi!

Üdv, Sszabi