EMW A9
1:72, Special Hobby
Pintér György - Múzeumi krimik
Jó szokásomhoz híven ez is egy ”second hand” készlet, ami beleillik a Luft ’46-os projektek sorába. A short run kitek összes tulajdonságát magában foglalja, ami alatt jót és rosszat egyaránt kell érteni.
Először is a rosszak (de ez ne vegye el senki kedvét):
• A műanyag szokás szerint elég rideg, nehezebben megmunkálható.
• A szerszám kopásából fakadóan sok a sorja, illetve a kontúrok elég elmosódottak. Főleg a kicsi, illetve vékony alkatrészek bumfordiak, érdemes házilag legyártani őket.
• A felület néhol narancsbőrös, ezért át kell kicsit csiszolni festés előtt.
• Az összeállítási útmutató (főleg az állvány összerakásánál) nehezen értelmezhető.
• És a végére: a készlet nem a dobozon lévő variánst tartalmazza, hanem a szárnyas rakéta verziót. Ez mondjuk abból is fakadhat, ha az előző tulajdonos két készletből csinált egyet, de a cég hibája is lehet, mert a Katalógusszám azonos a dobozon és a matricalapon is, viszont a típusjelzés már nem. A dobozon A9 van, a lapon meg A4b. Szóval ha kifejezetten az A9 verzióra vágyunk, akkor nézzünk a dobozba.
Következzenek a jók:
• Finoman vésett panelvonalak (néhol túl finom is).
• Vákuumos kabintető - bár kissé homályos.
• Meglepően jó illeszkedés.
• Propagteam matrica.
Rendhagyó módon az építést nem a kabinnal kezdtem, hanem a doboztetőn lévő változathoz szükséges plusz alkatrészek megtervezésével. Sokkal jobban tetszik ugyanis ez a Végzet lándzsája forma, mint a szárnyas kivitel. Ehhez a törzs két oldalán hosszan előrenyúló szárnyakat kell elkészíteni. Legegyszerűbb megoldásként a törzsfeleket egy rajzlapra fektetve felrajzoltam a törzs ívét, majd ennek alapján készítettem el a vázlatrajzot. Az ellenoldali szárny sablonját a rajzlap hosszanti tengelye mentén történő félbehajtásával és kivágásával pillanatok alatt le lehet gyártani. Ezután a papírt felragasztottam egy 1 mm vastag sztirol lemezre és a szélek mentén kivágtam a pótalkatrészeket és a külső élüket penge vékonyra csiszoltam. A ragasztást drótcsapokkal erősítettem meg, hogy később nehogy lepattanjon. A meglévő kormányfelületeknél ugyan kicsit tömíteni kellett az illesztést, de két réteg mestertapasz segített ebben.
Ezek után következett csak a pilótafülke, ami alapállapotban elég puritán. Kapunk egy padlót, tűz- és hátfalat, egy botkormányt és egy ülést. Ugyan a fülke elég szűk, nem látni benne sok mindent, de azért ez így mégis szegényes. Ráadásul az ívelt rész az egyik törzsfélen durván szögletes, bár ezen hengeres csiszolófejjel könnyen segíthetünk. Házi megoldásokkal felturbóztam tehát a pilóta munkahelyét, vagyis elkészítettem két oldalpanelt, amelyre húzott szálból és műanyag lapokból műszereket is kreáltam. Valamint egy kis műszerfalat is csináltam, mert azért valami alapvető kijelző csak lett volna a rakétában. Az ülésben pedig pótoltam a bekötő hevedereket a csatokkal együtt. Mikor ezzel megvoltam, kifestettem a kabint RLM 66 sötétszürkére és kékes árnyalattal szárazecseteltem az éleket. A műszereket feketével festettem ki, illetve piros-fehér-sárga festék pöttyökkel néhány visszajelző lámpát is imitáltam. Végezetül összeragasztottam a törzset, beállítottam a másik két szárnyat is, majd feltettem és maszkoltam a vákuumos kabintetőt is.
A kész testet középszürke AK alapozó-tömítővel fújtam le, száradás közben pedig nekiláttam az indítóállvány összeállításának. Itt több fázisnál is sokat kellett gondolkodni (és a felragasztott alkatrészt visszaműteni), hogyan is kell összeállítani a berendezést. A vékony, rúdszerű alkatrészeket eleve drótból készítettem el újra, mert annyira vastagok és formátlanok voltak. A többinél pedig alapos sorjázás kellett, hogy elfogadható minőségűek legyenek.
Mikor ezzel is megvoltam ezt is alapoztam, majd elkészítettem az előárnyalást feketével az indítón és a rakétán is. Az alapszín RLM75 lett, amelyre RLM74 foltozást fújtam szabadkézzel. Az indítóállványt sötétebb sárgásbarnára színeztem, a nagyobb felületek közepét (pl.: lángterelő lemez) pedig ennek világosított árnyalatával fújtam meg. Az éleket grafitceruzával koptattam, és készítettem egy visszajelző műszert imitáló dobozt is.
Matricázás előtt fényes hobbylakkal fújtam a felületet, hogy jó alapja legyen az egyébként leheletvékony matricáknak. Ezeket felhelyezés után már elég nehéz mozgatni, úgyhogy fontos a jó pozícionálás. A négy nagy fehér balkán kereszt viszont nagyobb a kelleténél (mintha tényleg a szárnyas verzióhoz készültek volna), így azokat nem használtam fel végül, csak a két kisebbet. Végül matt lakkoztam a rakétát és az indítót is, ezzel tulajdonképpen el is készültem.
Vagyis elkészültem ugyan, de olyan érzésem volt, hogy mégis befejezetlen a történet, önmagában olyan furcsán mutat a polcon. Kitaláltam hát, hogy egy mini diorámát csinálok, csak a témáját nem láttam még. abban viszont biztos voltam, hogy egy betonlapokból álló felületet szeretnék megjeleníteni a rakéta alatt. Kerestem hát egy megfelelő méretű és alakú sablont, amit gipsszel kiönthetek. Találtam is egy CD tároló doboz fedelet, amit belülről olajjal kikentem és kiöntöttem gipsszel kb. 1,5 cm vastagon. Ez azért kell, hogy ki lehessen „ütni” a fedélből a gipsz öntvényt száradás után. Sajnos a széle még így is megsérült kicsit, de úgy döntöttem, hogy azt műfűvel fogom elfedni.
Kezdetnek kialakítottam a betonfelületet: karctűvel bevéstem a betonlapok közötti réseket és néhány repedést is, majd előárnyékoltam ezeket a véseteket feketével. Ezután többféle szürke árnyalattal átfújkáltam a felületet, illetve a beton melletti füves részt barnával alapoztam le. Készítettem pár olajfoltot is ecsettel, fröcsköléses módszerrel. A műfüvet faragasztóba szórtam és megdörzsölt vonalzóval állítottam „helyes irányba”.
Ezzel már pofásabb lett az eredmény, de még mindig élettelen volt az egész. Vettem egy nagy levegőt és figurák után néztem, hátha van ebben a méretarányban valami pilóta vagy efféle. Elsőre valami kilövés előtti eligazításra gondoltam, de pechemre elég gyér a választék ebben a méretben. Sajnos sem megfelelő pilótafigurát, sem valami tiszt félét nem leltem elérhető közelségben. Mivel faragni még annyira sem tudom, mint figurát festeni, ezért tovább kellett gondolkodnom. Végül két szóba jöhető készletet találtam: az egyik egy oldalkocsis motorkerékpáron ülő két katona a Zvezda-tól, a másik egy Airfix német gyalogosokat formázó készlete. A Zvezda készlet gyönyörűen kivitelezett „snap-fast”, amit akár ragasztó nélkül is össze lehet pattintani. Az Airfix éppen az ellenkezője, mert azonkívül, hogy több tonna sorja van rajta, olyan gumiszerű anyagból van, ami miatt nem lehet róla leszedni ezt a sorját. Az agyvérzést kerülgetett, mire a 30-ból 2! megfelelő beállítású katonát valahogy lepucoltam. Aztán később rájöttem, hogy ha egy meggyújtott füstölő parazsát közel tartom a sorjához, akkor az szépen „beleolvad” a figurába és így nem kell farigcsálni.
Ezek után összeállítottam a motorkerékpárt, majd a megfelelő színekkel ecsettel lefestettem. A kerekeknél azt a módszert alkalmaztam, hogy a küllőket ezüsttel kiemeltem, majd a közöket patinával folyattam be, hogy feketék legyenek. Így úgy néznek ki, mintha valóban áttörtek lennének. A katonák ruházata kékesszürke színű lett (bár talán kissé sötét), a csizmák feketék. Az apró kiegészítő felszerelés kifestése ebben a méretarányban elég idegölő, de a végeredmény egész jó lett. A bőrfelületeket fehér-sárga-piros festékek különböző arányú keverékével festettem úgy, hogy az egyes rétegek összetétele eltért egymástól és ezeket tulajdonképpen egymásra szárazecseteltem.
Végezetül felragasztottam a kilövőállványt, a motort és a két katonát, akik mintha éppen körbejárnák a masinériát. A rakétát levehetőre terveztem, hogy adott esetben könnyebben szállítható legyen az egész.
A történet tehát valami olyasmi lett, hogy két német katona szemléli a kilövésre előkészített gépet, de nem tudják mi is az. Éppen ezért a dioráma címének is azt választottam, hogy „Was ist das??!”.
Először is a rosszak (de ez ne vegye el senki kedvét):
• A műanyag szokás szerint elég rideg, nehezebben megmunkálható.
• A szerszám kopásából fakadóan sok a sorja, illetve a kontúrok elég elmosódottak. Főleg a kicsi, illetve vékony alkatrészek bumfordiak, érdemes házilag legyártani őket.
• A felület néhol narancsbőrös, ezért át kell kicsit csiszolni festés előtt.
• Az összeállítási útmutató (főleg az állvány összerakásánál) nehezen értelmezhető.
• És a végére: a készlet nem a dobozon lévő variánst tartalmazza, hanem a szárnyas rakéta verziót. Ez mondjuk abból is fakadhat, ha az előző tulajdonos két készletből csinált egyet, de a cég hibája is lehet, mert a Katalógusszám azonos a dobozon és a matricalapon is, viszont a típusjelzés már nem. A dobozon A9 van, a lapon meg A4b. Szóval ha kifejezetten az A9 verzióra vágyunk, akkor nézzünk a dobozba.
Következzenek a jók:
• Finoman vésett panelvonalak (néhol túl finom is).
• Vákuumos kabintető - bár kissé homályos.
• Meglepően jó illeszkedés.
• Propagteam matrica.
Rendhagyó módon az építést nem a kabinnal kezdtem, hanem a doboztetőn lévő változathoz szükséges plusz alkatrészek megtervezésével. Sokkal jobban tetszik ugyanis ez a Végzet lándzsája forma, mint a szárnyas kivitel. Ehhez a törzs két oldalán hosszan előrenyúló szárnyakat kell elkészíteni. Legegyszerűbb megoldásként a törzsfeleket egy rajzlapra fektetve felrajzoltam a törzs ívét, majd ennek alapján készítettem el a vázlatrajzot. Az ellenoldali szárny sablonját a rajzlap hosszanti tengelye mentén történő félbehajtásával és kivágásával pillanatok alatt le lehet gyártani. Ezután a papírt felragasztottam egy 1 mm vastag sztirol lemezre és a szélek mentén kivágtam a pótalkatrészeket és a külső élüket penge vékonyra csiszoltam. A ragasztást drótcsapokkal erősítettem meg, hogy később nehogy lepattanjon. A meglévő kormányfelületeknél ugyan kicsit tömíteni kellett az illesztést, de két réteg mestertapasz segített ebben.
Ezek után következett csak a pilótafülke, ami alapállapotban elég puritán. Kapunk egy padlót, tűz- és hátfalat, egy botkormányt és egy ülést. Ugyan a fülke elég szűk, nem látni benne sok mindent, de azért ez így mégis szegényes. Ráadásul az ívelt rész az egyik törzsfélen durván szögletes, bár ezen hengeres csiszolófejjel könnyen segíthetünk. Házi megoldásokkal felturbóztam tehát a pilóta munkahelyét, vagyis elkészítettem két oldalpanelt, amelyre húzott szálból és műanyag lapokból műszereket is kreáltam. Valamint egy kis műszerfalat is csináltam, mert azért valami alapvető kijelző csak lett volna a rakétában. Az ülésben pedig pótoltam a bekötő hevedereket a csatokkal együtt. Mikor ezzel megvoltam, kifestettem a kabint RLM 66 sötétszürkére és kékes árnyalattal szárazecseteltem az éleket. A műszereket feketével festettem ki, illetve piros-fehér-sárga festék pöttyökkel néhány visszajelző lámpát is imitáltam. Végezetül összeragasztottam a törzset, beállítottam a másik két szárnyat is, majd feltettem és maszkoltam a vákuumos kabintetőt is.
A kész testet középszürke AK alapozó-tömítővel fújtam le, száradás közben pedig nekiláttam az indítóállvány összeállításának. Itt több fázisnál is sokat kellett gondolkodni (és a felragasztott alkatrészt visszaműteni), hogyan is kell összeállítani a berendezést. A vékony, rúdszerű alkatrészeket eleve drótból készítettem el újra, mert annyira vastagok és formátlanok voltak. A többinél pedig alapos sorjázás kellett, hogy elfogadható minőségűek legyenek.
Mikor ezzel is megvoltam ezt is alapoztam, majd elkészítettem az előárnyalást feketével az indítón és a rakétán is. Az alapszín RLM75 lett, amelyre RLM74 foltozást fújtam szabadkézzel. Az indítóállványt sötétebb sárgásbarnára színeztem, a nagyobb felületek közepét (pl.: lángterelő lemez) pedig ennek világosított árnyalatával fújtam meg. Az éleket grafitceruzával koptattam, és készítettem egy visszajelző műszert imitáló dobozt is.
Matricázás előtt fényes hobbylakkal fújtam a felületet, hogy jó alapja legyen az egyébként leheletvékony matricáknak. Ezeket felhelyezés után már elég nehéz mozgatni, úgyhogy fontos a jó pozícionálás. A négy nagy fehér balkán kereszt viszont nagyobb a kelleténél (mintha tényleg a szárnyas verzióhoz készültek volna), így azokat nem használtam fel végül, csak a két kisebbet. Végül matt lakkoztam a rakétát és az indítót is, ezzel tulajdonképpen el is készültem.
Vagyis elkészültem ugyan, de olyan érzésem volt, hogy mégis befejezetlen a történet, önmagában olyan furcsán mutat a polcon. Kitaláltam hát, hogy egy mini diorámát csinálok, csak a témáját nem láttam még. abban viszont biztos voltam, hogy egy betonlapokból álló felületet szeretnék megjeleníteni a rakéta alatt. Kerestem hát egy megfelelő méretű és alakú sablont, amit gipsszel kiönthetek. Találtam is egy CD tároló doboz fedelet, amit belülről olajjal kikentem és kiöntöttem gipsszel kb. 1,5 cm vastagon. Ez azért kell, hogy ki lehessen „ütni” a fedélből a gipsz öntvényt száradás után. Sajnos a széle még így is megsérült kicsit, de úgy döntöttem, hogy azt műfűvel fogom elfedni.
Kezdetnek kialakítottam a betonfelületet: karctűvel bevéstem a betonlapok közötti réseket és néhány repedést is, majd előárnyékoltam ezeket a véseteket feketével. Ezután többféle szürke árnyalattal átfújkáltam a felületet, illetve a beton melletti füves részt barnával alapoztam le. Készítettem pár olajfoltot is ecsettel, fröcsköléses módszerrel. A műfüvet faragasztóba szórtam és megdörzsölt vonalzóval állítottam „helyes irányba”.
Ezzel már pofásabb lett az eredmény, de még mindig élettelen volt az egész. Vettem egy nagy levegőt és figurák után néztem, hátha van ebben a méretarányban valami pilóta vagy efféle. Elsőre valami kilövés előtti eligazításra gondoltam, de pechemre elég gyér a választék ebben a méretben. Sajnos sem megfelelő pilótafigurát, sem valami tiszt félét nem leltem elérhető közelségben. Mivel faragni még annyira sem tudom, mint figurát festeni, ezért tovább kellett gondolkodnom. Végül két szóba jöhető készletet találtam: az egyik egy oldalkocsis motorkerékpáron ülő két katona a Zvezda-tól, a másik egy Airfix német gyalogosokat formázó készlete. A Zvezda készlet gyönyörűen kivitelezett „snap-fast”, amit akár ragasztó nélkül is össze lehet pattintani. Az Airfix éppen az ellenkezője, mert azonkívül, hogy több tonna sorja van rajta, olyan gumiszerű anyagból van, ami miatt nem lehet róla leszedni ezt a sorját. Az agyvérzést kerülgetett, mire a 30-ból 2! megfelelő beállítású katonát valahogy lepucoltam. Aztán később rájöttem, hogy ha egy meggyújtott füstölő parazsát közel tartom a sorjához, akkor az szépen „beleolvad” a figurába és így nem kell farigcsálni.
Ezek után összeállítottam a motorkerékpárt, majd a megfelelő színekkel ecsettel lefestettem. A kerekeknél azt a módszert alkalmaztam, hogy a küllőket ezüsttel kiemeltem, majd a közöket patinával folyattam be, hogy feketék legyenek. Így úgy néznek ki, mintha valóban áttörtek lennének. A katonák ruházata kékesszürke színű lett (bár talán kissé sötét), a csizmák feketék. Az apró kiegészítő felszerelés kifestése ebben a méretarányban elég idegölő, de a végeredmény egész jó lett. A bőrfelületeket fehér-sárga-piros festékek különböző arányú keverékével festettem úgy, hogy az egyes rétegek összetétele eltért egymástól és ezeket tulajdonképpen egymásra szárazecseteltem.
Végezetül felragasztottam a kilövőállványt, a motort és a két katonát, akik mintha éppen körbejárnák a masinériát. A rakétát levehetőre terveztem, hogy adott esetben könnyebben szállítható legyen az egész.
A történet tehát valami olyasmi lett, hogy két német katona szemléli a kilövésre előkészített gépet, de nem tudják mi is az. Éppen ezért a dioráma címének is azt választottam, hogy „Was ist das??!”.
|
| 100_8678 |
|
| 100_8680 |
|
| 100_8681 |
|
| 100_8682 |
|
| 100_8683 |
|
| A szárnyak egy má… |
|
| 100_8685 |
|
| 100_8686 |
|
| 100_8687 |
|
| 100_8689 |
|
| Itt bizony vannak… |
|
| ...de egy kis… |
|
| A dobozon lévő… |
|
| Elég simán ment a… |
|
| A kilövőállvány… |
|
| De mutatós lett |
|
| Ilyen lesz az… |
|
| Csináljunk új… |
|
| Festve |
|
| IMG_20161103_170519 |
|
| Test ragasztva,… |
|
| Az állvány is fest… |
|
| Ilyen lett végül |
|
| Az első összeáll… |
|
| A levadászott hozz… |
|
| A tervezett beállí… |
|
| A rettenetes sorják |
|
| És a gyönyörű… |
|
| IMG_20161109_214759 |
|
| IMG_20161109_214818 |
|
| A végeredmény |
|
| kész2 |
|
| kész3 |
|
| kész4 |
|
| kész5 |
|
| kész6 |
2016.11.22.
Utolsó módosítás: 2016.11.23.
Utolsó módosítás: 2016.11.23.