Pintér György - Múzeumi krimik
Harci robotok, birodalmi lépegetők, önálló és távvezérlet harci eszközök. A németek Goliath-ját mindenki ismeri. Ki gondolná, hogy Sztálin Szovjetuniójában rádióvezérlésű harckocsi hadrendbe állítását fontolgatták? Komoly kutatóintézetek és katonai irodák dolgozták ki ezt az érdekes, de korában nem túl sikeres változatát a harckocsik ilyenforma alkalmazásának.
1929-30-ban kezdődtek a kísérletek az első távirányítású harckocsival. Ez egy Renault FT volt. 1930. március 23-án a további kísérletkehez egy T-18-ban építették be a távvezérlés három parancsot ismerő „MOSZT-1”-egységét (jobbra-balra-állj). A kísérleti harckocsi 2,5-4 km/h-s sebességgel haladt s pontosan követte a vezérlő utasításait.
1933-ban elkészült a kimondottan távvezérlésre tervezett TT-18 (a TT jelölést csak 1934-től alkalmazták). A járműből eltávolítottak minden felesleges belső berendezést és beszerelték az új, 16 parancsot követő vezérlést. Ez a berendezés többek között képes volt elindítani és leállítani a motort, sebességet váltani. A távirányítás maximális hatósugara ekkor másfél kilométer volt - elméletben. Gyakorlatilag egy, fél. Egy kilométeren belül lehetett biztonsággal vezérelni, jó időjárási körülmények és optimális terep esetén. Maga a vezérlés sűrített levegővel és manipulátorokkal működött. A távirányítást biztosító rádióadó-vevő rendszer a kornak megfelelő lámpás készülék volt.
A TT-18 nem kevesebb, mint 7 példányban készült el. Ezek közül ötöt, 1933. január 8-án átadtak a 4. LVO egységnek. Ide kerültek TT-26 és TT-27 típusok is. Itt a cél a teletanknak leginkább megfelelő típus kiválasztása volt tovább fejlesztésre.
A kísérletek 10 napon át tartottak, majd ugyanez év októberében megismételték. A kísérletek a TT-18 számára kudarcot jelentettek. Bár jó reagált a vezérlésre, de a keskeny lánctalpak, a magasság és a viszonylagos keskenysége nem vált előnyére. Így a további kísérletekből kivonták.
A nyerő a T-26 lett. Zászlóalj szinten szerveződtek a harckocsipárok. Az egyik a vezérlő TU a másik a vezérelt TT jelzést viselték. A távirányított példányok nem csupán beépített fegyverzetükkel tudtak operálni, de hatásos ködfüggönyt létesíthettek. Egyes változataik lángszóróval illetve DT géppuskával voltak felszerelve. (Ezek működtetése is távirányítással történt.) Létezett harci gázzal töltött tartályokat cipelő – és azokat az ellenséges állás közelében felrobbantó – változata is. Készültek erősen páncélozott, torony nélküli példányok is. Ezekben fél tonna robbanóanyag lapult. Ezekkel a megerősített, vasbeton fedezékekben rejtőző célpontokat semmisítették meg. Tehát a teletankok fő feladata, a megerősített védőállások rombolása volt. A szovjet tisztek a finn Mannerheim-vonal áttörésekor szerezhettek tapasztalatokat a teletankok hatásosságáról. Folytak kísérletek a T-27 a BT-5 illetve a BT-7 ilyen átalakítására is.
A Vörös Hadseregben két zászlóalj alkalmazott teletankokat. A finn háborúban többször kerültek bevetésre, főképp erődök rombolására.Az egyiket Rovno környékén pusztította el egy német bombatámadás. A másik egysége Jaroszláv mellett vetették harcba. A TU típusokat. Ezek pusztulása után hasznavehetetlenekké váltak a TT példányok is.
1943-ban folytak kísérletek nagyobb hatósugarú vezérlés kidolgozására. Ennek lett késői eredménye a legendássá vált Lunahod, a Földről távvezérelt, szovjet holdjáró jármű.
Források
http://www.odintsovo.info/news/?id=1683 ЧТОТАКОЕ ТЕЛЕТАНК?
http://kybinka.info/index.php?option=com_content&task=view&id=26&Itemid=54
1929-30-ban kezdődtek a kísérletek az első távirányítású harckocsival. Ez egy Renault FT volt. 1930. március 23-án a további kísérletkehez egy T-18-ban építették be a távvezérlés három parancsot ismerő „MOSZT-1”-egységét (jobbra-balra-állj). A kísérleti harckocsi 2,5-4 km/h-s sebességgel haladt s pontosan követte a vezérlő utasításait.
1933-ban elkészült a kimondottan távvezérlésre tervezett TT-18 (a TT jelölést csak 1934-től alkalmazták). A járműből eltávolítottak minden felesleges belső berendezést és beszerelték az új, 16 parancsot követő vezérlést. Ez a berendezés többek között képes volt elindítani és leállítani a motort, sebességet váltani. A távirányítás maximális hatósugara ekkor másfél kilométer volt - elméletben. Gyakorlatilag egy, fél. Egy kilométeren belül lehetett biztonsággal vezérelni, jó időjárási körülmények és optimális terep esetén. Maga a vezérlés sűrített levegővel és manipulátorokkal működött. A távirányítást biztosító rádióadó-vevő rendszer a kornak megfelelő lámpás készülék volt.
A TT-18 nem kevesebb, mint 7 példányban készült el. Ezek közül ötöt, 1933. január 8-án átadtak a 4. LVO egységnek. Ide kerültek TT-26 és TT-27 típusok is. Itt a cél a teletanknak leginkább megfelelő típus kiválasztása volt tovább fejlesztésre.
A kísérletek 10 napon át tartottak, majd ugyanez év októberében megismételték. A kísérletek a TT-18 számára kudarcot jelentettek. Bár jó reagált a vezérlésre, de a keskeny lánctalpak, a magasság és a viszonylagos keskenysége nem vált előnyére. Így a további kísérletekből kivonták.
A nyerő a T-26 lett. Zászlóalj szinten szerveződtek a harckocsipárok. Az egyik a vezérlő TU a másik a vezérelt TT jelzést viselték. A távirányított példányok nem csupán beépített fegyverzetükkel tudtak operálni, de hatásos ködfüggönyt létesíthettek. Egyes változataik lángszóróval illetve DT géppuskával voltak felszerelve. (Ezek működtetése is távirányítással történt.) Létezett harci gázzal töltött tartályokat cipelő – és azokat az ellenséges állás közelében felrobbantó – változata is. Készültek erősen páncélozott, torony nélküli példányok is. Ezekben fél tonna robbanóanyag lapult. Ezekkel a megerősített, vasbeton fedezékekben rejtőző célpontokat semmisítették meg. Tehát a teletankok fő feladata, a megerősített védőállások rombolása volt. A szovjet tisztek a finn Mannerheim-vonal áttörésekor szerezhettek tapasztalatokat a teletankok hatásosságáról. Folytak kísérletek a T-27 a BT-5 illetve a BT-7 ilyen átalakítására is.
A Vörös Hadseregben két zászlóalj alkalmazott teletankokat. A finn háborúban többször kerültek bevetésre, főképp erődök rombolására.Az egyiket Rovno környékén pusztította el egy német bombatámadás. A másik egysége Jaroszláv mellett vetették harcba. A TU típusokat. Ezek pusztulása után hasznavehetetlenekké váltak a TT példányok is.
1943-ban folytak kísérletek nagyobb hatósugarú vezérlés kidolgozására. Ennek lett késői eredménye a legendássá vált Lunahod, a Földről távvezérelt, szovjet holdjáró jármű.
Források
http://www.odintsovo.info/news/?id=1683 ЧТОТАКОЕ ТЕЛЕТАНК?
http://kybinka.info/index.php?option=com_content&task=view&id=26&Itemid=54
|
| terminátor |
|
| Tt-26 |
|
| Lunahod_1 |
2008.08.14.
Utolsó módosítás: 2023.09.26.
Utolsó módosítás: 2023.09.26.