Messerschmitt Bf-109 E-7 Trop
1:72, Tamiya
No.55 (item 607755) (2000)
Pintér György - Múzeumi krimik
B. kép
Messzer-építési éhségemet szerettem volna csillapítani, de “óriási problémával” szembesültem: választanom kellett, hogy melyik másik kilenc 109 -esemet ne építsem meg az otthoni raktárkészletemből. Mivel Tamiya makettet még sosem építettem, a kíváncsiságom miatt azok maradtak benn a lehetségesek közül első körben. Volt itthon egy Tamiya Bf 109E-3, és egy E-4/7 doboz is. A közülük történt választásom magyarázatát a cikk végére tartogatom. Szépen össze is szedtem hozzá azokat a kiegészítőket, amiről még úgy gondoltam az elején, hogy be szeretnék építeni.
C.kép
A korábbi ICM Bf 109E-4 cikkemben említést tettem arról, hogy a Tamiya jelenleg a legjobb alap, amiből bármelyik cég „lophat” a saját készletéhez. Hiba a Tamiya –ában is akad persze: a rövidebb farokrész, a hosszabb motorburkolat, vagy a túl mélyre sikerült géppuska vályúk. Kicsire sikerült a vízhűtők áramvonalazóinak végződései, és kicsi lett a farokfutó is. Az ICM is csak a legkönnyebben javítható hibát orvosolta: nyújtott a fülke mögötti törzsszekción annyit, amennyit kell.
D. kép
Ha az ICM meg tudja csinálni, akkor én is. Megnéztem, honnan hiányozhat az a kívánt hossz. Ennek alapján a 4-es és az 5-ös, valamint a 7-es és 8-as törzskeret közé toldottam be 1-1 darab milliméteres vastagságú sztirol lapot.
Hogy megfelelően álljanak a darabok, a ragasztáskor egy kéznél lévő ICM törzsfélhez igazítottam az egyes részeket.
E. kép
A fejpáncélt alacsony verzióra szabtam.
Csukottra terveztem a kabint, így nem túloztam el a kabinbelső részletezését. Olyannyira nem, hogy például az Eduard maratott készletemből sem használtam fel övet, mert kellően szépnek találtam a Tamiya matrica hevedereit.
A matrica lapról azért nem használtam fel a műszerfal elemeit, mert eszembe sem jutott keresni őket. Az (RLM) 66 –os színű műszerfalon az órákat feketével festettem ki, majd fényes lakkal imitáltam az üveglapot rajtuk.
Csak a látványosabb, nagyobb részletek festésébe mentem bele.
F. kép
Miután megkötött az egyik oldal ragasztása, ahhoz illesztve ragasztottam össze a másik oldal darabjait. Ezzel a módszerrel szimmetrikus is lett, és egyenes is maradt a törzs.
G. kép
Az összeállított törzsfelek összecsiszolása után pasztázás, majd újra csiszolás következett. Fényes feketével festettem le a törzset, hogy jobban mutassák magukat a hibák. A végén a karcok eltüntetése végett kapott egy 1500 -as, majd egy 2000 -es “polírozást”.
H. kép
[H.1] A vízhűtőt feketével, majd Alclad Alc112 fém színnel fújtam le. A szárnyfelek összeragasztása előtt kapott egy maszkolást is a hűtő.
[H.2] A vastag szárú gyári csűrő ellensúlyokat, kecsesebb QiuckBoost 72 561 gyanta elemekre kívántam cserélni, így a gyári ellensúlyok helyét feltöltöttem fehér sztirol lappal.
[H.3] Zavart, hogy a szárnyágyú az alsó szárnyfélbe ilyen mélyen le van engedve, ezért feltöltöttem az MG FF -nek szánt árkok nagyját. Vékonyabb Master Model (72-009) esztergált ágyúcsövek mennek majd ide, így elég neki ez a szűkebb hely is.
[H.4] A póttartály függesztőt fel akartam tenni a hasra, így kifúrtam a helyét.
[H.5] Kapott egy nem szabványos, csak az alakulat gépeire jellemző beömlő apró nyílást mindkét oldalra.
[H.6] Kifúrtam a kipufogók burkolatának az elejét.
[H.7] A motorburkolatból is kifúrtam a fröccsöntött géppuska csöveket, ezek helyére is a réz Master Model (72-009) készletből terveztem MG 17 -eseket tenni.
[H.8] Pár furattal, és kevés faragással részletesebbé tettem a póttank függesztőjét.
[H.9] A gyári Tamiya farokfutót egy mérethelyes gyanta elemre cseréltem, majd a méretarány lehetőségeihez képest kifestettem.
I. kép
Leragasztottam a kabint, hogy az ideiglenes nyitottsága alatt ne keveredjen be kósza festék köd.
(RLM)76 -al visszafújtam a javított törzset, majd a teljes gép felületét feketével előárnyaltam.
Az olajhűtő is megkapta az Alclad Alc112 fém színét, majd lemaszkoltam.
A sárga részeket a Gunze c113 (RLM) 04 -es színére fújtam, egy fehér alapozást követően.
[I.10] A VDM légcsavar gyártó ezen típusú logóját nem sikerült matrica lapokról összevadásznom, ezért fehér alapra feketét fújtam fel, majd tűvel finoman megkapargattam a fekete festést, mintha fehér felirat sorok futnának rajta.
J. kép
[J.11] Az elülső plexi elemet nem sikerült szépen leválasztani az öntőkeretről, és egy repedés lett az anyag belsejében, ami fénytörést okozott.
[J.12] Egy ICM készletből származó azonos méretű, de opálosabb cseredarabbal helyettesítettem az elülső kabintető darabot. A két tető elemet Micro Kristal Klear –rel ragasztottam egymáshoz.
A fejpáncélt sajnos oldószeres anyaggal ragasztottam be, amitől az átlátszó elem két kapcsolódási ponton kifehéredett.
[J.13] Az Eduard cx010 kabinmaszkja sajnos csak jóindulattal nevezhető szimmetrikusnak, a jobb és a bal oldal sajnos nem egyforma méretekkel bír. Csak a leglátványosabb méret eltérésű részeket jelöltem a képemen. A hiba elcsalása a felrakás során meglehetősen sok időmet vette el, és nem is lett túl eredményes.
[J.14] Én a keréktárcsa belső Eduard köre helyett 0,2 milliméterrel kisebb kört vágtam magamnak a gumik visszafújásához.
[J.15] A nyíló kabintető elem felesleges középső osztását nem szabad festeni, ezért azt maszkoló folyadékkal tüntettem el.
K. kép
A Tamiya (az általam megformázni kívánt géppel azonos alakulatba tartozó) Fehér 12 –es festésére az AS-3 és AS-4 színeket ajánlja. Ugyanezeket a festékeket szokta ajánlani a későbbi gyártású szürke–szürke (RLM) 75 és (RLM) 74 gúnyájú 109 -esekre. A Tamiya ez esetben vélhetően rossz forrásra támaszkodott. Olvasgatva a témában végül a sokkalta esélyesebb RLM02/(RLM) 71 álcázószíneket választottam a gépemhez.
A has szín meghatározásánál a Tamiya egyszerűsített: a 3 jelölt festési kombinációhoz egy (RLM) 65, egy (RLM) 76, és egy (RLM) 78 illett volna. A 3 különböző has kéket a Tamiya egy színnel: az AS-5 festékkóddal helyettesítette. (A kép általam erősen szerkesztett!)
L. kép
A kabintetőt Micro Kristal Klear ragasztóval rögzítettem a helyére.
A fehér hadműveleti törzsgyűrűt, és a már sárgára lefestett motorrészt kitakartam.
Gunze c060 festékből vittem fel az RLM 02 alapszínt.
M. kép
A kamuflázs maszkolása két réteg szalaggal történt. A felső szalag az alsó szalag fölé, azon jó egy-két tized milliméterrel túllógva került felragasztásra. A cél ezzel az volt, hogy legyen egy minimális átszóródás a két szín közt. A távolság erre, mint kiderült nem volt elég, ellenben a maszkoló szalag tövében nem tudott megülni a festék. A sötétebb (RLM) 71 színnek a Gunze c017 –esét használtam.
N. kép
[N.16] Az antenna bekötési pont szoknyáját húzott szálból ragasztottam fel.
Gunze c115 –ből kaptak (RLM) 65 színt a gép alsóbb részei, és a törzs oldala is.
Archív kép alapján próbáltam meg képet alkotni az eredeti gép foltozásáról, és ahhoz valamiféle hasonlót biggyeszteni a törzsre. (A képen egy visszafogottabb második verzió látható. Az első nagyobb foltos verziót a has kékjének újra felfújásával takartam el.)
A kipufogókhoz érzésre kevertem egy fémes barnás árnyalatot.
Humbrol 11 ezüsttel festettem meg a légcsavar kopásait, később Gunze Smoke –al átfújtam ezeket a részeket, hogy kisebb legyen a kontraszt.
O. kép
A matricák többsége a Tamiya készletéből származik.
[O.17] Az én Tamiya matrica alapom úgy érkezett, hozzám, hogy a jobb felső sarokból ki voltak vágva a swastikák. Nem az első alkalom, hogy valamilyen törvényi kötelezettség miatt a forgalmazók elveszik a makettezőktől ezen rész megjelenítésének lehetőségét. Meg nem lepődtem már, csak szomorú voltam. Az említett matricákat a HAD 72149 készletből pótoltam.
[O.18] Az alsó szárnykereszten a pitot-cső helye nincs megfestve, de lyuk nincs a matricán, ezért én kivágtam ott.
[O.19] Szintén a HAD matrica lapról emeltem át két keresztet a szárny felső részére, mert a gyári kereszt fehér részeit vastagnak találtam. (A fekete részek épp annyival voltak keskenyebbek, amennyivel szélesebbek a fehér sávok. Mindezt úgy, hogy a befoglaló méretek hibátlanok voltak.)
A fehér 8- as a PrintScale 72-021 matrica lapjáról lett kiollózva.
P. kép
AK Gauzy Agent fényes lakkal fújtam át a teljes gépet, hogy a matricázáshoz fényes felületet kapjak. (Az első lakkozást más típusú lakkal elrontottam, ezért a jobb oldali szárny felső részét lemostam, és úgymond nulláról újrafestettem.)
Gunze Smoke színnel fújtam egy-egy csíkot a szárnyágyúk mögé, illetve a kipufogók, és a mögöttes területük is kapott egy kis ködölést ugyanebből.
[P.20] Az antenna bekötési pont szoknyáját fehér (porcelán) színre fújtam saját sablonnal.
A három különböző gyártó matricája, kb három különbözőképp volt kezelhető. A Tamiya vastagsága volt az, ami leginkább nem tetszett.
A szárnykereszteknél volt, hogy az átlátszó rész széle a panelosztásra esett, és nem tudott megfelelően behajolni, ott sajnos ezüstösen csillogó maradt.
A bal oldalon a fehér 8 -as szám szándékosan előrébb került az üzemanyagjelző háromszög miatt.
A matricázást 12-16 óra elteltével az AK Gauzy Agent fényes lakk egy újabb rétegével zártam le.
Volt egy balesetem a légcsavarkúppal is, ugyanis a gurulós székem görgője alá került valahogy, és közel totálkáros lett. A képen már az „újrakasznizott” állapotban szerepel.
.
A bemosást, és a panelezést az AK 066 –os számú zöldes barna lötyijével végeztem.
Feketével csak a sűrítő szívótorkában, és a kipufogóknál paneleztem.
AK Real Colors Satin Varnish lakkal adtam meg a sárkánynak a végső fényt.
AK aluminium-, homok-, és barna színű ceruzákkal rajzolgattam használt benyomást adó részleteket a felületre.
Q. kép
[Q.21] A Mr.Metal Primer 1:1 arányban lett hígítva Mr.Color Levelling Thinner –rel, így került alapozásként a réz a géppuska és gépágyú csövekre. Alapozás után fényes feketével, majd Alclad GunMetal színnel lettek befejezve a csövek.
[Q.22] A vízhűtő elejébe a húzott szálból gyártott pálcáim Micro Kristal Klear ragasztóval lettek rögzítve
[Q.23] A kerékakna bőrözése eredetileg sűrű Humbrol 186 színnel történt, de a későbbi bemosás hígítója megmarta és foltokban kivilágosodott. AK Sepia ceruzával vastagon „beredőzve” javítottam a hibákat.
.
AK North African Dust pigmenttel poroltam be a kerekek oldalát vastagon (a futófelület részét üres ecsettel), a kerékakna fedők alsó élét, a teljes farokfutót, a törzs legalját, a fékszárnyakat (ez utóbbinak a hátsó részét erősebben). Visszafogottabban poroltam a szárnytöveket felül a kabin két oldalán, vékonyan a futóaknák belsejét is, a légcsavarok hátlapját teljesen, az előlapján csak a külső harmadrészen.
A kipufogó fénylett még, ezért szürke, majd Smoke pigmenttel megdolgoztam a kipufogó környékét.
Az antenna szál most is a MIG rugalmas kötélzetéből lett feltéve, a MIG lassú kötésű pillanatragasztójával. Az antenna szálon a jegesedésgátló kúpok és feszítők festékcseppekkel lettek imitálva.
.
Számomra fantasztikus élmény volt a Tamiya makettje. Lefesthettem külön a törzset és a szárnyat, majd szárazon összepattinthattam őket ragasztás, tömítés nélkül. Minden elem megtalálta a helyét a környezetében, és minden alkatrész hibátlan illeszkedett is azzal. A légcsavart csak betoltam a helyére és úgy rögzült benti állapotában, hogy még forgásra is hajlamos volt. A futószárat benyomtam a fészkébe (ragasztanom sem kellett olyan jól fogta), és pont abban a szögben állt, ahogy annak lennie kellet. Ez az a minőség, amit nem szabadot volna megtapasztalnom, mert mostantól akaratlanul is mindent ehhez fogok mérni. Ha a saját munkámat értékelem, akkor hibáztam ismét párszor, de legalább tanultam belőlük.
A cikk elején nyitva hagytam egy kérdést, amire az utolsó kép adja meg a magyarázatot: Huszonéve épített Matchbox 109 –esemnek éreztem idejét, hogy nyugdíjba vonuljon, és leváltsa őt a polcomon egy fiatalabb versenyző.
Messzer-építési éhségemet szerettem volna csillapítani, de “óriási problémával” szembesültem: választanom kellett, hogy melyik másik kilenc 109 -esemet ne építsem meg az otthoni raktárkészletemből. Mivel Tamiya makettet még sosem építettem, a kíváncsiságom miatt azok maradtak benn a lehetségesek közül első körben. Volt itthon egy Tamiya Bf 109E-3, és egy E-4/7 doboz is. A közülük történt választásom magyarázatát a cikk végére tartogatom. Szépen össze is szedtem hozzá azokat a kiegészítőket, amiről még úgy gondoltam az elején, hogy be szeretnék építeni.
C.kép
A korábbi ICM Bf 109E-4 cikkemben említést tettem arról, hogy a Tamiya jelenleg a legjobb alap, amiből bármelyik cég „lophat” a saját készletéhez. Hiba a Tamiya –ában is akad persze: a rövidebb farokrész, a hosszabb motorburkolat, vagy a túl mélyre sikerült géppuska vályúk. Kicsire sikerült a vízhűtők áramvonalazóinak végződései, és kicsi lett a farokfutó is. Az ICM is csak a legkönnyebben javítható hibát orvosolta: nyújtott a fülke mögötti törzsszekción annyit, amennyit kell.
D. kép
Ha az ICM meg tudja csinálni, akkor én is. Megnéztem, honnan hiányozhat az a kívánt hossz. Ennek alapján a 4-es és az 5-ös, valamint a 7-es és 8-as törzskeret közé toldottam be 1-1 darab milliméteres vastagságú sztirol lapot.
Hogy megfelelően álljanak a darabok, a ragasztáskor egy kéznél lévő ICM törzsfélhez igazítottam az egyes részeket.
E. kép
A fejpáncélt alacsony verzióra szabtam.
Csukottra terveztem a kabint, így nem túloztam el a kabinbelső részletezését. Olyannyira nem, hogy például az Eduard maratott készletemből sem használtam fel övet, mert kellően szépnek találtam a Tamiya matrica hevedereit.
A matrica lapról azért nem használtam fel a műszerfal elemeit, mert eszembe sem jutott keresni őket. Az (RLM) 66 –os színű műszerfalon az órákat feketével festettem ki, majd fényes lakkal imitáltam az üveglapot rajtuk.
Csak a látványosabb, nagyobb részletek festésébe mentem bele.
F. kép
Miután megkötött az egyik oldal ragasztása, ahhoz illesztve ragasztottam össze a másik oldal darabjait. Ezzel a módszerrel szimmetrikus is lett, és egyenes is maradt a törzs.
G. kép
Az összeállított törzsfelek összecsiszolása után pasztázás, majd újra csiszolás következett. Fényes feketével festettem le a törzset, hogy jobban mutassák magukat a hibák. A végén a karcok eltüntetése végett kapott egy 1500 -as, majd egy 2000 -es “polírozást”.
H. kép
[H.1] A vízhűtőt feketével, majd Alclad Alc112 fém színnel fújtam le. A szárnyfelek összeragasztása előtt kapott egy maszkolást is a hűtő.
[H.2] A vastag szárú gyári csűrő ellensúlyokat, kecsesebb QiuckBoost 72 561 gyanta elemekre kívántam cserélni, így a gyári ellensúlyok helyét feltöltöttem fehér sztirol lappal.
[H.3] Zavart, hogy a szárnyágyú az alsó szárnyfélbe ilyen mélyen le van engedve, ezért feltöltöttem az MG FF -nek szánt árkok nagyját. Vékonyabb Master Model (72-009) esztergált ágyúcsövek mennek majd ide, így elég neki ez a szűkebb hely is.
[H.4] A póttartály függesztőt fel akartam tenni a hasra, így kifúrtam a helyét.
[H.5] Kapott egy nem szabványos, csak az alakulat gépeire jellemző beömlő apró nyílást mindkét oldalra.
[H.6] Kifúrtam a kipufogók burkolatának az elejét.
[H.7] A motorburkolatból is kifúrtam a fröccsöntött géppuska csöveket, ezek helyére is a réz Master Model (72-009) készletből terveztem MG 17 -eseket tenni.
[H.8] Pár furattal, és kevés faragással részletesebbé tettem a póttank függesztőjét.
[H.9] A gyári Tamiya farokfutót egy mérethelyes gyanta elemre cseréltem, majd a méretarány lehetőségeihez képest kifestettem.
I. kép
Leragasztottam a kabint, hogy az ideiglenes nyitottsága alatt ne keveredjen be kósza festék köd.
(RLM)76 -al visszafújtam a javított törzset, majd a teljes gép felületét feketével előárnyaltam.
Az olajhűtő is megkapta az Alclad Alc112 fém színét, majd lemaszkoltam.
A sárga részeket a Gunze c113 (RLM) 04 -es színére fújtam, egy fehér alapozást követően.
[I.10] A VDM légcsavar gyártó ezen típusú logóját nem sikerült matrica lapokról összevadásznom, ezért fehér alapra feketét fújtam fel, majd tűvel finoman megkapargattam a fekete festést, mintha fehér felirat sorok futnának rajta.
J. kép
[J.11] Az elülső plexi elemet nem sikerült szépen leválasztani az öntőkeretről, és egy repedés lett az anyag belsejében, ami fénytörést okozott.
[J.12] Egy ICM készletből származó azonos méretű, de opálosabb cseredarabbal helyettesítettem az elülső kabintető darabot. A két tető elemet Micro Kristal Klear –rel ragasztottam egymáshoz.
A fejpáncélt sajnos oldószeres anyaggal ragasztottam be, amitől az átlátszó elem két kapcsolódási ponton kifehéredett.
[J.13] Az Eduard cx010 kabinmaszkja sajnos csak jóindulattal nevezhető szimmetrikusnak, a jobb és a bal oldal sajnos nem egyforma méretekkel bír. Csak a leglátványosabb méret eltérésű részeket jelöltem a képemen. A hiba elcsalása a felrakás során meglehetősen sok időmet vette el, és nem is lett túl eredményes.
[J.14] Én a keréktárcsa belső Eduard köre helyett 0,2 milliméterrel kisebb kört vágtam magamnak a gumik visszafújásához.
[J.15] A nyíló kabintető elem felesleges középső osztását nem szabad festeni, ezért azt maszkoló folyadékkal tüntettem el.
K. kép
A Tamiya (az általam megformázni kívánt géppel azonos alakulatba tartozó) Fehér 12 –es festésére az AS-3 és AS-4 színeket ajánlja. Ugyanezeket a festékeket szokta ajánlani a későbbi gyártású szürke–szürke (RLM) 75 és (RLM) 74 gúnyájú 109 -esekre. A Tamiya ez esetben vélhetően rossz forrásra támaszkodott. Olvasgatva a témában végül a sokkalta esélyesebb RLM02/(RLM) 71 álcázószíneket választottam a gépemhez.
A has szín meghatározásánál a Tamiya egyszerűsített: a 3 jelölt festési kombinációhoz egy (RLM) 65, egy (RLM) 76, és egy (RLM) 78 illett volna. A 3 különböző has kéket a Tamiya egy színnel: az AS-5 festékkóddal helyettesítette. (A kép általam erősen szerkesztett!)
L. kép
A kabintetőt Micro Kristal Klear ragasztóval rögzítettem a helyére.
A fehér hadműveleti törzsgyűrűt, és a már sárgára lefestett motorrészt kitakartam.
Gunze c060 festékből vittem fel az RLM 02 alapszínt.
M. kép
A kamuflázs maszkolása két réteg szalaggal történt. A felső szalag az alsó szalag fölé, azon jó egy-két tized milliméterrel túllógva került felragasztásra. A cél ezzel az volt, hogy legyen egy minimális átszóródás a két szín közt. A távolság erre, mint kiderült nem volt elég, ellenben a maszkoló szalag tövében nem tudott megülni a festék. A sötétebb (RLM) 71 színnek a Gunze c017 –esét használtam.
N. kép
[N.16] Az antenna bekötési pont szoknyáját húzott szálból ragasztottam fel.
Gunze c115 –ből kaptak (RLM) 65 színt a gép alsóbb részei, és a törzs oldala is.
Archív kép alapján próbáltam meg képet alkotni az eredeti gép foltozásáról, és ahhoz valamiféle hasonlót biggyeszteni a törzsre. (A képen egy visszafogottabb második verzió látható. Az első nagyobb foltos verziót a has kékjének újra felfújásával takartam el.)
A kipufogókhoz érzésre kevertem egy fémes barnás árnyalatot.
Humbrol 11 ezüsttel festettem meg a légcsavar kopásait, később Gunze Smoke –al átfújtam ezeket a részeket, hogy kisebb legyen a kontraszt.
O. kép
A matricák többsége a Tamiya készletéből származik.
[O.17] Az én Tamiya matrica alapom úgy érkezett, hozzám, hogy a jobb felső sarokból ki voltak vágva a swastikák. Nem az első alkalom, hogy valamilyen törvényi kötelezettség miatt a forgalmazók elveszik a makettezőktől ezen rész megjelenítésének lehetőségét. Meg nem lepődtem már, csak szomorú voltam. Az említett matricákat a HAD 72149 készletből pótoltam.
[O.18] Az alsó szárnykereszten a pitot-cső helye nincs megfestve, de lyuk nincs a matricán, ezért én kivágtam ott.
[O.19] Szintén a HAD matrica lapról emeltem át két keresztet a szárny felső részére, mert a gyári kereszt fehér részeit vastagnak találtam. (A fekete részek épp annyival voltak keskenyebbek, amennyivel szélesebbek a fehér sávok. Mindezt úgy, hogy a befoglaló méretek hibátlanok voltak.)
A fehér 8- as a PrintScale 72-021 matrica lapjáról lett kiollózva.
P. kép
AK Gauzy Agent fényes lakkal fújtam át a teljes gépet, hogy a matricázáshoz fényes felületet kapjak. (Az első lakkozást más típusú lakkal elrontottam, ezért a jobb oldali szárny felső részét lemostam, és úgymond nulláról újrafestettem.)
Gunze Smoke színnel fújtam egy-egy csíkot a szárnyágyúk mögé, illetve a kipufogók, és a mögöttes területük is kapott egy kis ködölést ugyanebből.
[P.20] Az antenna bekötési pont szoknyáját fehér (porcelán) színre fújtam saját sablonnal.
A három különböző gyártó matricája, kb három különbözőképp volt kezelhető. A Tamiya vastagsága volt az, ami leginkább nem tetszett.
A szárnykereszteknél volt, hogy az átlátszó rész széle a panelosztásra esett, és nem tudott megfelelően behajolni, ott sajnos ezüstösen csillogó maradt.
A bal oldalon a fehér 8 -as szám szándékosan előrébb került az üzemanyagjelző háromszög miatt.
A matricázást 12-16 óra elteltével az AK Gauzy Agent fényes lakk egy újabb rétegével zártam le.
Volt egy balesetem a légcsavarkúppal is, ugyanis a gurulós székem görgője alá került valahogy, és közel totálkáros lett. A képen már az „újrakasznizott” állapotban szerepel.
.
A bemosást, és a panelezést az AK 066 –os számú zöldes barna lötyijével végeztem.
Feketével csak a sűrítő szívótorkában, és a kipufogóknál paneleztem.
AK Real Colors Satin Varnish lakkal adtam meg a sárkánynak a végső fényt.
AK aluminium-, homok-, és barna színű ceruzákkal rajzolgattam használt benyomást adó részleteket a felületre.
Q. kép
[Q.21] A Mr.Metal Primer 1:1 arányban lett hígítva Mr.Color Levelling Thinner –rel, így került alapozásként a réz a géppuska és gépágyú csövekre. Alapozás után fényes feketével, majd Alclad GunMetal színnel lettek befejezve a csövek.
[Q.22] A vízhűtő elejébe a húzott szálból gyártott pálcáim Micro Kristal Klear ragasztóval lettek rögzítve
[Q.23] A kerékakna bőrözése eredetileg sűrű Humbrol 186 színnel történt, de a későbbi bemosás hígítója megmarta és foltokban kivilágosodott. AK Sepia ceruzával vastagon „beredőzve” javítottam a hibákat.
.
AK North African Dust pigmenttel poroltam be a kerekek oldalát vastagon (a futófelület részét üres ecsettel), a kerékakna fedők alsó élét, a teljes farokfutót, a törzs legalját, a fékszárnyakat (ez utóbbinak a hátsó részét erősebben). Visszafogottabban poroltam a szárnytöveket felül a kabin két oldalán, vékonyan a futóaknák belsejét is, a légcsavarok hátlapját teljesen, az előlapján csak a külső harmadrészen.
A kipufogó fénylett még, ezért szürke, majd Smoke pigmenttel megdolgoztam a kipufogó környékét.
Az antenna szál most is a MIG rugalmas kötélzetéből lett feltéve, a MIG lassú kötésű pillanatragasztójával. Az antenna szálon a jegesedésgátló kúpok és feszítők festékcseppekkel lettek imitálva.
.
Számomra fantasztikus élmény volt a Tamiya makettje. Lefesthettem külön a törzset és a szárnyat, majd szárazon összepattinthattam őket ragasztás, tömítés nélkül. Minden elem megtalálta a helyét a környezetében, és minden alkatrész hibátlan illeszkedett is azzal. A légcsavart csak betoltam a helyére és úgy rögzült benti állapotában, hogy még forgásra is hajlamos volt. A futószárat benyomtam a fészkébe (ragasztanom sem kellett olyan jól fogta), és pont abban a szögben állt, ahogy annak lennie kellet. Ez az a minőség, amit nem szabadot volna megtapasztalnom, mert mostantól akaratlanul is mindent ehhez fogok mérni. Ha a saját munkámat értékelem, akkor hibáztam ismét párszor, de legalább tanultam belőlük.
A cikk elején nyitva hagytam egy kérdést, amire az utolsó kép adja meg a magyarázatot: Huszonéve épített Matchbox 109 –esemnek éreztem idejét, hogy nyugdíjba vonuljon, és leváltsa őt a polcomon egy fiatalabb versenyző.
|
| A |
|
| B |
|
| C |
|
| D |
|
| E |
|
| F |
|
| G |
|
| H |
|
| I |
|
| J |
|
| K |
|
| L |
|
| M |
|
| N |
|
| O |
|
| P |
|
| Q |
|
| R |
|
| S |
|
| T |
|
| U |
|
| V |
|
| W |
|
| X |
|
| Y |
|
| Z |
2019.11.28.
Utolsó módosítás: 2019.12.05.
Utolsó módosítás: 2019.12.05.