McDonnell Douglas F/A-18F Super Hornet
1:48, Hasegawa
No.09759 (2007)
Pintér György - Múzeumi krimik
A makett alapjául a Hasegawa új szerszámozású Super Hornetjét választottam.Először a Revellre szavaztam,de több külföldi összehasonlító fórum böngészése után inkább a japánok makettje mellett döntöttem,bár az ára magasabb mint a német testvéré.Annak ellenére is hogy a Revell jócskán megpakolja a dobozt mindenféle fegyverzettel,míg az ázsiaiak csak néhány (egyébiránt nagyon szép)légiharcrakétát adnak mellé.Mellette szól továbbá az is,hogy az összes aerodinamikai felület (csűrők,féklapok,orrsegédszárny)mind bemutatható kitérítve is,a parkoló gépnek megfelelő állapotban ábrázolva a makettet.Szóval az amúgy is igen mutatós maketthez azért még beszereztem néhány kiegészítőt is,amelyekkel azért az építés során jól megnehezítettem a saját dolgomat...de haladjunk csak lépésről lépésre.
A kabint,bár nagyon pontos másolata az eredetinek,nem használtam fel,helyette az Aires műgyantáját építettem a helyére.Ennek ismertetőjét megnézhetitek az egyik cikkemben.Festése Gunze szürke akrillal történt,a kapcsolókat,karokat stb vékony ecsettel egy nagyító segítségével tettem plasztikusabbá.A fegyverzetoperátor műszerfalát viszont házilag át kellett alakítanom,mert az Aires a régebbi típusokhoz valót mintázta meg.A modernebb Block 26+ gépekben más a RIO/WSO műszerfala.Ezt a gyanta kiegészítő és némi plusz sztirol,húzottszál segitségével sikerült átépítenem.A végén kapott egy sötétszürke szárazecsetelést,így jobban kihangsúlyozva a formákat.
A következő lépés a hajtómű-szívócsatorna szerelése volt.Ezt a gyártó két félbő adja,összeragasztva a döntött téglalap alakú beömlőkhöz kell illeszteni.Az elgondolás jó,csak a szárazpróbák megmutatták,hogy a nagy látható felületeken illesztési hézagok maradhatnak.Ezért én a már összeállított csatornát hozzáragasztottam a beömlőhöz,és együtt tömítettem és csiszoltam egybe a kettőt,így egységessé téve az egész légbevezető nyílást a turbina lapátsoráig.Persze ez így elég szépen hangzik,pedig a valóságban kissé bonyolultabb volt.Jól felhigított tömítőpasztát kentem a résekbe,majd a már száraz anyagot összetekert vizes csiszolópapírral dolgoztam el.Ezt többször kellett hogy eljátszam, amíg megfelelő eredményt nem értem el.De a vége nagyon jó lett,szemből benézve a levegőcsövekbe teljes egészében olyan,mintha egy alkatrész lenne az egész.Ezt követően kifestettem a belsejét,az első fele világos szürkét kapott,majd kimaszkolva a szürke színt következett a beömlő fehér színe.Ezt a maszkolás-festés kombinációt egy kb 1.5*2 négyzetcenti átmérőjü területen egy szűk csőben kellett elvégezni...
Ezek után következtek a futóaknák.Kioperálásuk a helyükről nem volt egyszerű, de az új Aires-gyanta aknák behelyezése maga volt a pokol.Ráadásul a műgyanta kissé eltért méretben is az eredetitől,gondolom az öntés utáni száradás-zsugorodás következményeként.Hát megszenvedtem vele,annyi szent.Ja,ráadásul a kabin gyantateknő alja és az orrfutó gyantájának a teteje mikor találkozott egymással,jó fél centis kilógást eredményezett.Így mindkettőből gazdagon kellett lecsiszolni.A végén elértem,hogy mindkét kiegészítő aljából ill. tetejéből csak egy hártya vastagságú réteg maradt meg,de azért betuszkoltam a helyére mindkettőt.Kétkomponensü epoxyragasztóval rögzítettem a műgyanta kiegészítőket,mikor már a szárazpróbákkal nem volt semmi gond.
Miután a törzsfelekbe kerültek a futóaknák,a kabinteknő,a hajtóműbeömlők,innentől kezdve már egyszerűbben mentek a dolgok.A törzs hátsó részén a motorgondolák tetején kivágtam a két kis hatszögletű nyílást,és a fedeleket 0.2-es sztirolból nyitva készítettem el.Ezek a kis légbeömlők mindig nyitva vannak a parkoló gépeken a fotók tanúsága szerint,ezt szerettem volna vissza adni.A két törzsfelet ezek után a Revell csőrös ragasztójával rögzítettem,majd a keletkezett illesztési hézagokat pillanatragaccsal fixáltam,és egyben tömítettem is.Száradás után bekarcoltam a hiányzó panelvonalakat,szegecseket,stb.Kifestettem a futóaknákat,kábeleket,zárólemezeket.
2000-es vizes polírpapírral az egész makettet előkészítettem az alapozásra.Az alapozó festést a Gunze 1200-as surfacer folyékony tömítőjével végeztem,saját higítójával,és egy kis retarder hozzáadásával.Ez segít,hogy a festék csak a felületre érkezve száradjon szépen elterülve és tökéletes alapot biztosítva a rendes festéknek.Az alapozó száradása után a felületet még egyszer vizes 2000-es papírral finoman átdörzsöltem,majd miután a nedvesség elpárolgott,egy finom szőrű vastag ecsettel a csiszolásból visszamaradt porszemcséket is eltüntettem.Ezek az eljárások kissé időtrablóak,de ha azt akarjuk, hogy festéskor ne fussunk bele nem kívánatos dolgokba(szemcsésedés,feltépi a maszkoló a réteget,ottmaradt zsíros ujjnyom stb..),akkor érdemes erre is odafigyelni.Na szóval!A felület rendben,jöhet amit a legjobban szeretek az egészben,a festés!!!
Az US Navy Hornetek kamója a tipikus kéttónusu szürke színből áll.Az alsó világos FS36375,aminek a Gunze 308 felel meg,a felsö FS36320 pedig Gunze 307.Mindkét festéket kismértékben világosítottam fehérrel a méretaránynak megfelelően.Természetesen itt is a saját higítót használtam,az átlagnál kissé jobban higítva a festékeket.Fújáskor több vékony rétegben pásztáztam át a felületet.Száradás után nem használtam semmilyen előlakkozást a matricáknak mert a festék szép fényes alapot biztosított a jelzéseknek.Mivel a gépet agresszív éles fegyverzettel akartam bemutatni,ezért a jelzéseknek is elég félelmetesnek kellett lenniük.Ezért a Fightertown Decals VFA-103 századának egyik gépét választottam,amely a 2007-es évben az afganisztáni háborúban operált.A bevetési jelzésekből látható,hogy a repülő jópár éles bombavetést hajtott végre.A koponyák a csontokkal a vezérsíkokon meg elég ütősen mutatnak.A matricákat a Gunze Mark Setter és Softer segítségével raktam fel,minden gond nélkül.A két folyadék tökéletesen látta el feladatát.Miután minden felirat felkerült,szinte kész volt a makett,de a java még csak most következett!
Mivel ez egy haditengerészeti gép aktív szolgálatban,adódik a feladat:leharcolttá tenni a felületét,amit a tengeri sós levegő meg a sivatagi tűző nap a valóságban rendesen lepusztít.Egy olyan módszert próbáltam ki,melyet egy külföldi fórumon láttam,és bizony nagyon meggyőző volt az erdménye,melyet a készítő ismertetett is egy 1:48-as Tomcat-en.A lényege hogy a sót(lehet tengeri,vagy konyha)gyakorlatilag maszkoló anyagként használjuk a festésnél.Miután tehát minden matrica felkerült,és megszáradt,a makett felületét egy kézi virágpermetezővel végigfújtam sima csapvízzel.Ezután fogtam a sószórót és véletlenszerűen végig hintettem vele az egész repcsi felületét.Félretettem száradni,hogy a fölös víz hadd párologjon el a makettról,rajta hagyva a finoman foltokban odaragadt sót a festésen.Kicsit féltem,hogy a só felmarja a festést,de szerencsére nem ez történt.Tehát miután ottmaradt a "sómaszk",jöhetett az első réteg antikolás.
Először nagyon felhigítva a Tamiya akril narancsszínével ködöltem meg a felületet,szinte csak éreztetve hogy festék éri.Majd,száradás után óvatosan eltávolítottam meleg vízzel a felületről a sót,így egy finom, enyhén narancs színű,rendszertelenül foltos fátyol lett láthatóvá a szürke festésen.Újra megismételtem a víz-só-száradás effektet,de most a Tamiya smoke színével elkövetve még egy réteg árnyákolást.Mindezek végeztével egy valóban rendszertelen,foltos,ütött-kopott festés utánzatát sikerült elérnem,amit még a továbbiakban ide-oda felfújt szürke árnyalatokkal törtem meg.Gyakorlatilag a felhasználás során csak a fantáziánk szabhat határt hogy hogyan hasson a végeredmény.Ha pedig túl erős a hatás,semmi sincs veszve mert az alapszínnel simán visszatompíthatjuk.Én is most csináltam először,de úgy érzem,jól sikerüt.Bár,mondom kissé fura volt a módszer.Végezetül a Tamiya weathering paszteleivel néhány helyen bekoszoltam,és felfestettem a hidraulikafolyásokat a szárnyakra ill.a makett aljára.
Az összes festés után adtam még egy átmosást a makettnek,végsősoron kiemelve a panelek és szegecsek mintázatát.Az egészet pedig a Humbrol új biztonsági kupakos matt lakkjával zártam le.Ez szerintem egy szenzációsan jó lakk.Bár mattként tűntetik fel,de inkább kissé félfényes színtörést mutat,tökéletesen megfeleve a méretaránynak.
Végezetül felraktam a futókat,amiket bekábeleztem vékony ólomhuzalokkal,és a kerekeket lecseréltem a Royale Resin fantasztikus gyanta kerekeire.Beragasztottam a hajtómű kiömlőit is melyeket az Alclad II fémfestékeivel fújtam le.Felkerültek a függesztmények,ahol is a valóságban alkalmazott asszimetrikus fegyverzet feltöltést utánoztam.A lézerbombák a Hasegawa készletből származnak,a keresőfejeket a Tamiya F-16-os készletből kölcsönöztem.A mini vagy "bébi" GBU-38 JDAM bombák WPD gyanta utánzatok.Itt azért kellett javítanom,mert a bombák vezérsíkjai nem igazán hasonlítottak az eredetire,ezért 0.5-ös sztirol lapból újakat készítettem.A bombákra a stencileket matricaszettből raktam fel.Legvégül pedig felkerültek a felhajtott szárnyvégek,és a kabintető ,amelynek a halvány aranyfüstszínét a Tamiya átlátszó narancs és füstszínekből kevertem ki.A kabintető csillogó színét a Sofix méhviaszalapú padlótisztító folyadékával sikerült elérnem.
Összességében a gyanta alkatrészek kissé bonyolult beszerelésétől eltekintve a makett nem okozott különösebb problémát,símán dobozból is megépítve,egy dekoratív matrica felhasználásával mutatós kis darabbal dobhatjuk fel gyűjteményünket.
A kabint,bár nagyon pontos másolata az eredetinek,nem használtam fel,helyette az Aires műgyantáját építettem a helyére.Ennek ismertetőjét megnézhetitek az egyik cikkemben.Festése Gunze szürke akrillal történt,a kapcsolókat,karokat stb vékony ecsettel egy nagyító segítségével tettem plasztikusabbá.A fegyverzetoperátor műszerfalát viszont házilag át kellett alakítanom,mert az Aires a régebbi típusokhoz valót mintázta meg.A modernebb Block 26+ gépekben más a RIO/WSO műszerfala.Ezt a gyanta kiegészítő és némi plusz sztirol,húzottszál segitségével sikerült átépítenem.A végén kapott egy sötétszürke szárazecsetelést,így jobban kihangsúlyozva a formákat.
A következő lépés a hajtómű-szívócsatorna szerelése volt.Ezt a gyártó két félbő adja,összeragasztva a döntött téglalap alakú beömlőkhöz kell illeszteni.Az elgondolás jó,csak a szárazpróbák megmutatták,hogy a nagy látható felületeken illesztési hézagok maradhatnak.Ezért én a már összeállított csatornát hozzáragasztottam a beömlőhöz,és együtt tömítettem és csiszoltam egybe a kettőt,így egységessé téve az egész légbevezető nyílást a turbina lapátsoráig.Persze ez így elég szépen hangzik,pedig a valóságban kissé bonyolultabb volt.Jól felhigított tömítőpasztát kentem a résekbe,majd a már száraz anyagot összetekert vizes csiszolópapírral dolgoztam el.Ezt többször kellett hogy eljátszam, amíg megfelelő eredményt nem értem el.De a vége nagyon jó lett,szemből benézve a levegőcsövekbe teljes egészében olyan,mintha egy alkatrész lenne az egész.Ezt követően kifestettem a belsejét,az első fele világos szürkét kapott,majd kimaszkolva a szürke színt következett a beömlő fehér színe.Ezt a maszkolás-festés kombinációt egy kb 1.5*2 négyzetcenti átmérőjü területen egy szűk csőben kellett elvégezni...
Ezek után következtek a futóaknák.Kioperálásuk a helyükről nem volt egyszerű, de az új Aires-gyanta aknák behelyezése maga volt a pokol.Ráadásul a műgyanta kissé eltért méretben is az eredetitől,gondolom az öntés utáni száradás-zsugorodás következményeként.Hát megszenvedtem vele,annyi szent.Ja,ráadásul a kabin gyantateknő alja és az orrfutó gyantájának a teteje mikor találkozott egymással,jó fél centis kilógást eredményezett.Így mindkettőből gazdagon kellett lecsiszolni.A végén elértem,hogy mindkét kiegészítő aljából ill. tetejéből csak egy hártya vastagságú réteg maradt meg,de azért betuszkoltam a helyére mindkettőt.Kétkomponensü epoxyragasztóval rögzítettem a műgyanta kiegészítőket,mikor már a szárazpróbákkal nem volt semmi gond.
Miután a törzsfelekbe kerültek a futóaknák,a kabinteknő,a hajtóműbeömlők,innentől kezdve már egyszerűbben mentek a dolgok.A törzs hátsó részén a motorgondolák tetején kivágtam a két kis hatszögletű nyílást,és a fedeleket 0.2-es sztirolból nyitva készítettem el.Ezek a kis légbeömlők mindig nyitva vannak a parkoló gépeken a fotók tanúsága szerint,ezt szerettem volna vissza adni.A két törzsfelet ezek után a Revell csőrös ragasztójával rögzítettem,majd a keletkezett illesztési hézagokat pillanatragaccsal fixáltam,és egyben tömítettem is.Száradás után bekarcoltam a hiányzó panelvonalakat,szegecseket,stb.Kifestettem a futóaknákat,kábeleket,zárólemezeket.
2000-es vizes polírpapírral az egész makettet előkészítettem az alapozásra.Az alapozó festést a Gunze 1200-as surfacer folyékony tömítőjével végeztem,saját higítójával,és egy kis retarder hozzáadásával.Ez segít,hogy a festék csak a felületre érkezve száradjon szépen elterülve és tökéletes alapot biztosítva a rendes festéknek.Az alapozó száradása után a felületet még egyszer vizes 2000-es papírral finoman átdörzsöltem,majd miután a nedvesség elpárolgott,egy finom szőrű vastag ecsettel a csiszolásból visszamaradt porszemcséket is eltüntettem.Ezek az eljárások kissé időtrablóak,de ha azt akarjuk, hogy festéskor ne fussunk bele nem kívánatos dolgokba(szemcsésedés,feltépi a maszkoló a réteget,ottmaradt zsíros ujjnyom stb..),akkor érdemes erre is odafigyelni.Na szóval!A felület rendben,jöhet amit a legjobban szeretek az egészben,a festés!!!
Az US Navy Hornetek kamója a tipikus kéttónusu szürke színből áll.Az alsó világos FS36375,aminek a Gunze 308 felel meg,a felsö FS36320 pedig Gunze 307.Mindkét festéket kismértékben világosítottam fehérrel a méretaránynak megfelelően.Természetesen itt is a saját higítót használtam,az átlagnál kissé jobban higítva a festékeket.Fújáskor több vékony rétegben pásztáztam át a felületet.Száradás után nem használtam semmilyen előlakkozást a matricáknak mert a festék szép fényes alapot biztosított a jelzéseknek.Mivel a gépet agresszív éles fegyverzettel akartam bemutatni,ezért a jelzéseknek is elég félelmetesnek kellett lenniük.Ezért a Fightertown Decals VFA-103 századának egyik gépét választottam,amely a 2007-es évben az afganisztáni háborúban operált.A bevetési jelzésekből látható,hogy a repülő jópár éles bombavetést hajtott végre.A koponyák a csontokkal a vezérsíkokon meg elég ütősen mutatnak.A matricákat a Gunze Mark Setter és Softer segítségével raktam fel,minden gond nélkül.A két folyadék tökéletesen látta el feladatát.Miután minden felirat felkerült,szinte kész volt a makett,de a java még csak most következett!
Mivel ez egy haditengerészeti gép aktív szolgálatban,adódik a feladat:leharcolttá tenni a felületét,amit a tengeri sós levegő meg a sivatagi tűző nap a valóságban rendesen lepusztít.Egy olyan módszert próbáltam ki,melyet egy külföldi fórumon láttam,és bizony nagyon meggyőző volt az erdménye,melyet a készítő ismertetett is egy 1:48-as Tomcat-en.A lényege hogy a sót(lehet tengeri,vagy konyha)gyakorlatilag maszkoló anyagként használjuk a festésnél.Miután tehát minden matrica felkerült,és megszáradt,a makett felületét egy kézi virágpermetezővel végigfújtam sima csapvízzel.Ezután fogtam a sószórót és véletlenszerűen végig hintettem vele az egész repcsi felületét.Félretettem száradni,hogy a fölös víz hadd párologjon el a makettról,rajta hagyva a finoman foltokban odaragadt sót a festésen.Kicsit féltem,hogy a só felmarja a festést,de szerencsére nem ez történt.Tehát miután ottmaradt a "sómaszk",jöhetett az első réteg antikolás.
Először nagyon felhigítva a Tamiya akril narancsszínével ködöltem meg a felületet,szinte csak éreztetve hogy festék éri.Majd,száradás után óvatosan eltávolítottam meleg vízzel a felületről a sót,így egy finom, enyhén narancs színű,rendszertelenül foltos fátyol lett láthatóvá a szürke festésen.Újra megismételtem a víz-só-száradás effektet,de most a Tamiya smoke színével elkövetve még egy réteg árnyákolást.Mindezek végeztével egy valóban rendszertelen,foltos,ütött-kopott festés utánzatát sikerült elérnem,amit még a továbbiakban ide-oda felfújt szürke árnyalatokkal törtem meg.Gyakorlatilag a felhasználás során csak a fantáziánk szabhat határt hogy hogyan hasson a végeredmény.Ha pedig túl erős a hatás,semmi sincs veszve mert az alapszínnel simán visszatompíthatjuk.Én is most csináltam először,de úgy érzem,jól sikerüt.Bár,mondom kissé fura volt a módszer.Végezetül a Tamiya weathering paszteleivel néhány helyen bekoszoltam,és felfestettem a hidraulikafolyásokat a szárnyakra ill.a makett aljára.
Az összes festés után adtam még egy átmosást a makettnek,végsősoron kiemelve a panelek és szegecsek mintázatát.Az egészet pedig a Humbrol új biztonsági kupakos matt lakkjával zártam le.Ez szerintem egy szenzációsan jó lakk.Bár mattként tűntetik fel,de inkább kissé félfényes színtörést mutat,tökéletesen megfeleve a méretaránynak.
Végezetül felraktam a futókat,amiket bekábeleztem vékony ólomhuzalokkal,és a kerekeket lecseréltem a Royale Resin fantasztikus gyanta kerekeire.Beragasztottam a hajtómű kiömlőit is melyeket az Alclad II fémfestékeivel fújtam le.Felkerültek a függesztmények,ahol is a valóságban alkalmazott asszimetrikus fegyverzet feltöltést utánoztam.A lézerbombák a Hasegawa készletből származnak,a keresőfejeket a Tamiya F-16-os készletből kölcsönöztem.A mini vagy "bébi" GBU-38 JDAM bombák WPD gyanta utánzatok.Itt azért kellett javítanom,mert a bombák vezérsíkjai nem igazán hasonlítottak az eredetire,ezért 0.5-ös sztirol lapból újakat készítettem.A bombákra a stencileket matricaszettből raktam fel.Legvégül pedig felkerültek a felhajtott szárnyvégek,és a kabintető ,amelynek a halvány aranyfüstszínét a Tamiya átlátszó narancs és füstszínekből kevertem ki.A kabintető csillogó színét a Sofix méhviaszalapú padlótisztító folyadékával sikerült elérnem.
Összességében a gyanta alkatrészek kissé bonyolult beszerelésétől eltekintve a makett nem okozott különösebb problémát,símán dobozból is megépítve,egy dekoratív matrica felhasználásával mutatós kis darabbal dobhatjuk fel gyűjteményünket.
|
| 20220521_085126 |
|
| 20220521_085208 |
|
| 20220521_085226 |
|
| 20220521_085036 |
|
| 20220521_085302 |
|
| 20220521_085330 |
|
| 20220521_085520 |
|
| 20220521_085635 |
|
| 20220521_085609 |
|
| 20220521_085544 |
|
| 20220521_085723 |
|
| 20220521_085853 |
|
| 20220521_085447 |
|
| 20220521_085708 |
2010.06.27.
Utolsó módosítás: 2022.12.10.
Utolsó módosítás: 2022.12.10.