Mikojan-Gurjevics MiG-21PF Fishbed
1:72, Eduard
No.70143 (2020)
Pintér György - Múzeumi krimik
A cseh cég mostanában kiadott készletét a gyaníthatóan jó minőség, valamint nem utolsósorban a magyar festési verzió miatt vásároltam meg, mihelyst a webáruházakban kapni lehetett.
A dobozban zsúfolásig vannak az alkatrészek, elég részletes bontást készített a gyártó. Ezek között más verziókhoz való alkatrészek is vannak, amiket nem kell felhasználni. A készlethez adott fegyverzet, illetve függesztmények is bőségesek, emellett színes fémmaratást, illetve maszkot is kapunk a ’Profipack’ változatú készlethez. A matricákat tekintve sem lehet okunk panaszra, ámbátor az ember ereiben meghűl a vér, amikor szembesül a 100 db-ot meghaladó számú stencillel, amit el kell helyezni a felületen.
A műanyag alkatrészek jó minőségűek és nagyon részletesek. Finoman vésett panelvonalakkal találkozhatunk, az alkatrészbontást pedig többnyire ezek mentén oldotta meg a gyártó. Ez megkönnyíti a dolgunkat, hiszen figyelmes illesztéssel sok utómunkálatot megtakaríthatunk. Az egyes darabok illeszkedése olyan tökéletes, hogy néhol majdnem elfelejtettem ragasztani őket. Utólagos tömítésre mindössze három, késhegynyi részen volt szükség, valamint csiszolni is csak minimálisan kellett.
A készlet tehát már önmagában is zseniálisan kivitelezett, de van benne még feljavítási tartalék annak is, aki a legapróbb részletekig élethű gépet akar építeni. Nálam dobozból építve is jelesre vizsgázott.
Az építés:
Az útmutató szerint a kabin és az orrfutó aknájának egysége az első összeépítendő darab a készletben. Ehhez választhatjuk a műanyag alkatrészeket, amelyek a kabin műszereit is tartalmazzák, vagy helyettük a sima felület+fémmaratás kombinációt is beépíthetjük. Ebből szintén többfélét kapunk a kiválasztott variáció szerint. Az alkatrészek illesztése tökéletes, extra folyékony makett ragasztó használatával elég csak a találkozásokhoz odaérinteni az ecsetet és máris készen vagyunk. Én a fémmaratásokat is beépítettem, ezzel sok időt megspórolva a festésnél. A színezett fémek is jól passzolnak a helyükre, nem találkoztam méretezési hibákkal, ami néhány más esetben előfordul az Eduard feljavítóknál. A PF magyar változata esetében a kabin színe szürke, ezt a maratás színezése alapján szemre kevertem ki. A festést követően Gauzy lakkal fényesre lakkoztam a felületeket, majd fekete panelezővel eresztettem be a kabint és a futóaknát. Ezután ragasztottam a maratásokat pillanatragasztóval, de az érintkező felületekről lekapartam a festést. A botkormánynál pótoltam a fékkart vékony rézhuzalból.
A következő lépésben a hajtómű kiömlő részének összeállítása következett. Itt egy kicsit eltértem az összeállítási útmutató festési javaslatától, mert nem mindent olyan színre kell lefesteni, ahogy ők javasolják. Érdemes képek alapján dolgozni inkább. Talán itt van a készlet legtöbb feljavítást lehetővé tévő pontja, mert ezeket az alkatrészeket rézből is adja a gyártó (bár ennek is van hibája), illetve egy fórum alapján műgyanta cserealkatrészek tervezése is folyamatban van.
A törzs két felének hajtómű kiömlőnél és a beömlőnél lévő részét fémszínnel festettem, majd a kiömlő részt barna és fekete olajfestékkel sötétítettem. A mozgó orrkúp színe élénkzöld lett, a főfutó aknák alapja szürke. Utóbbiakat 3-3 alkatrészből kell elkészíteni és beragasztani a törzsbe, aminek során semmiféle hézagolásra nincs szükség. A falakon lévő vezetékeket óvatosan kifestettem, illetve a szárnyban lévő tartályokat is feketére/kékre színeztem. A részleteket végül fényes lakkozást követően szintén fekete panelezővel emeltem ki. Ezek után összeragasztottam a törzset, ami során igyekeztem az érintkező felületeket úgy illeszteni, hogy ne legyen lépcső. Ez sikerült is, így sok tömítést/csiszolást spóroltam meg magamnak.
A törzs után a szárnyakat építettem össze a kormányfelületek nélkül egyelőre. Ezek is hézagmentesen csatlakoztak a törzshöz, csakúgy, mint a törzsgerinc és a függőleges vezérsík. A hajtómű végének burkolata ugyan igényelt némi törődést, de az illesztés itt is egy panelvonal mentén fut. Az alsó stabilizátor, illetve a hasi törzsféklap helye külön alkatrész, utóbbit nyitott és zárt kivitelben is készíthetjük. Én a nyitott verzióhoz valót építettem be és nagyon sajnáltam, hogy a mellső törzsféklapokat nem így adták.
Ezzel az építés nagyján túl is voltam, kezdett alakot ölteni a „kályhacső”. A további kisebb alkatrészek (antennák, beömlők) felhelyezése azonban aprólékos munka, nagy odafigyelést igényel. Az építési utasítást alaposan kell tanulmányozni, hogy mit és hová tegyünk, mert az egyes verziókon vannak eltérések. Ezt néhol kicsit bonyolultan jelzik az útmutatóban, oda kell figyelni.
Az egyetlen problémásabb dolog a kabin előtti rádiótér fedőlemezének illesztése, illetve a páncélüveg felhelyezése volt. Előbbinél volt kisebb illesztési pontatlanság, amit pici tömítővel orvosolni kellett, utóbbinál pedig a ragasztás során kell vigyázni az üveg épségére. Ide egyébként nem kapunk maszkolást, pedig jó lenne, csakúgy, mint a kabintető teljes belső maszkja. Utóbbi azért lenne jó, mert a tető belsejébe fémmaratást kell ragasztani, ami nincs színezve, így festeni kell. A hiányt úgy pótolhatjuk legkönnyebben, hogy a kívülre felhasznált maszk helyét leragasztjuk egy darab szalaggal, majd ceruzával átrajzoljuk a körvonalat és szikével kivágjuk. Ezt aztán a kabintető belső részére ugyanúgy fel tudjuk ragasztani majd.
Mivel a kabin maszkolása elég bonyolult, ezért a zárt állapotú tetővel oldottam meg a kérdést. Ezt „telibe” maszkoltam, hogy a festék ne érje (az eredeti maszkot és a belső maratást a nyitott tetőhöz használtam fel). A futóaknáknál pedig a fedeleket rögzítettem Blu-Tack-kal maszkok gyanánt, így azokat a géppel egyben tudtam festeni. Amikor tehát minden egyben festendő alkatrész a helyén volt, jöhetett a felület zsírtalanítása, majd az alapozás. Ezt fekete AK alapozóval csináltam, mivel a festési utasítástól eltérően nem a terepszínű magyar gépet akartam megépíteni, hanem annak még fémszínű változatát. Ehhez fényes fekete alapra van szükség, az alapozó viszont matt hatású. A problémát a Gauzy tükörlakk oldotta meg, amivel átfújtam a felületeket. Ettől csillogóan fényes lett és jó alapot szolgáltatott az AK ezüstnek. Előtte azonban az alsó stabilizátor elejét, illetve néhány kis panelt zöldre fújtam, majd kimaszkoltam. Az AK Bare Metal készletének ezüstjével nagyon elégedett vagyok, mert gyorsan szárad és nem túl érzékeny az ujjlenyomatokra sem (persze azért a továbbiakban gumikesztyűt húztam). Ezután néhány panelt a szintén ugyanebből a szettből származó matt alumínium színre fújtam. Az orrhoz külön gyűrűként adott belépőél gun metal színű lett. Néhány óra száradás után egy réteg Gauzy fényes lakk jött a festésre, hogy a matricáknak és a befolyatásnak is meglegyen az alapja. A száradásig elkészültek az apróbb dolgok, úgymint futóművek, kerekek, indítósínek, függesztmények. A bőséges választékból az RSz2-USz rakétákat és egy törzs alatti póttartályt választottam, mert ez volt talán a jellemző „rakománya” a magyar gépeknek. A futószárakat és a rakétákat matt alumíniummal, a síneket és a póttartályt ezüsttel festettem. A kerekek dísztárcsái zöldek lettek, a gumikat pedig pasztellporral poroztam be.
A festés után jött a másik nagy munka: a matricázás. A jelzések mellett irdatlan mennyiségű stencilt kapunk a készlethez, amit hosszadalmas meló felnyalni a felületekre. Tűhegyű csipesz mindenképp kötelező, emellett pedig lehetőleg a felületre történő átcsúsztatással próbáljuk felrakni őket, mert hajlamosak a matrica alá gyűrődni a szélek. Ezt leszámítva azonban hajszálvékonyak és pár másodperc alatt leáznak a hordozóról, gyorsan lehet haladni velük. Épp ezért csak nedvesítsük őket és ne nyomjuk a víz alá. Az utolsó matrica felhelyezését követően ismét egy réteg fényes lakkal fújtam át a gépet, majd teljes száradást követően a végszerelés fázisa következett. Ekkor felkerültek a még különálló részegységek is, hogy a gép elnyerje végleges kinézetét.
A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok és az építés során is sok kellemes meglepetés ért, köszönhetően a jól megtervezett alkatrészbontásnak és a kiváló illeszkedésnek.
A dobozban zsúfolásig vannak az alkatrészek, elég részletes bontást készített a gyártó. Ezek között más verziókhoz való alkatrészek is vannak, amiket nem kell felhasználni. A készlethez adott fegyverzet, illetve függesztmények is bőségesek, emellett színes fémmaratást, illetve maszkot is kapunk a ’Profipack’ változatú készlethez. A matricákat tekintve sem lehet okunk panaszra, ámbátor az ember ereiben meghűl a vér, amikor szembesül a 100 db-ot meghaladó számú stencillel, amit el kell helyezni a felületen.
A műanyag alkatrészek jó minőségűek és nagyon részletesek. Finoman vésett panelvonalakkal találkozhatunk, az alkatrészbontást pedig többnyire ezek mentén oldotta meg a gyártó. Ez megkönnyíti a dolgunkat, hiszen figyelmes illesztéssel sok utómunkálatot megtakaríthatunk. Az egyes darabok illeszkedése olyan tökéletes, hogy néhol majdnem elfelejtettem ragasztani őket. Utólagos tömítésre mindössze három, késhegynyi részen volt szükség, valamint csiszolni is csak minimálisan kellett.
A készlet tehát már önmagában is zseniálisan kivitelezett, de van benne még feljavítási tartalék annak is, aki a legapróbb részletekig élethű gépet akar építeni. Nálam dobozból építve is jelesre vizsgázott.
Az építés:
Az útmutató szerint a kabin és az orrfutó aknájának egysége az első összeépítendő darab a készletben. Ehhez választhatjuk a műanyag alkatrészeket, amelyek a kabin műszereit is tartalmazzák, vagy helyettük a sima felület+fémmaratás kombinációt is beépíthetjük. Ebből szintén többfélét kapunk a kiválasztott variáció szerint. Az alkatrészek illesztése tökéletes, extra folyékony makett ragasztó használatával elég csak a találkozásokhoz odaérinteni az ecsetet és máris készen vagyunk. Én a fémmaratásokat is beépítettem, ezzel sok időt megspórolva a festésnél. A színezett fémek is jól passzolnak a helyükre, nem találkoztam méretezési hibákkal, ami néhány más esetben előfordul az Eduard feljavítóknál. A PF magyar változata esetében a kabin színe szürke, ezt a maratás színezése alapján szemre kevertem ki. A festést követően Gauzy lakkal fényesre lakkoztam a felületeket, majd fekete panelezővel eresztettem be a kabint és a futóaknát. Ezután ragasztottam a maratásokat pillanatragasztóval, de az érintkező felületekről lekapartam a festést. A botkormánynál pótoltam a fékkart vékony rézhuzalból.
A következő lépésben a hajtómű kiömlő részének összeállítása következett. Itt egy kicsit eltértem az összeállítási útmutató festési javaslatától, mert nem mindent olyan színre kell lefesteni, ahogy ők javasolják. Érdemes képek alapján dolgozni inkább. Talán itt van a készlet legtöbb feljavítást lehetővé tévő pontja, mert ezeket az alkatrészeket rézből is adja a gyártó (bár ennek is van hibája), illetve egy fórum alapján műgyanta cserealkatrészek tervezése is folyamatban van.
A törzs két felének hajtómű kiömlőnél és a beömlőnél lévő részét fémszínnel festettem, majd a kiömlő részt barna és fekete olajfestékkel sötétítettem. A mozgó orrkúp színe élénkzöld lett, a főfutó aknák alapja szürke. Utóbbiakat 3-3 alkatrészből kell elkészíteni és beragasztani a törzsbe, aminek során semmiféle hézagolásra nincs szükség. A falakon lévő vezetékeket óvatosan kifestettem, illetve a szárnyban lévő tartályokat is feketére/kékre színeztem. A részleteket végül fényes lakkozást követően szintén fekete panelezővel emeltem ki. Ezek után összeragasztottam a törzset, ami során igyekeztem az érintkező felületeket úgy illeszteni, hogy ne legyen lépcső. Ez sikerült is, így sok tömítést/csiszolást spóroltam meg magamnak.
A törzs után a szárnyakat építettem össze a kormányfelületek nélkül egyelőre. Ezek is hézagmentesen csatlakoztak a törzshöz, csakúgy, mint a törzsgerinc és a függőleges vezérsík. A hajtómű végének burkolata ugyan igényelt némi törődést, de az illesztés itt is egy panelvonal mentén fut. Az alsó stabilizátor, illetve a hasi törzsféklap helye külön alkatrész, utóbbit nyitott és zárt kivitelben is készíthetjük. Én a nyitott verzióhoz valót építettem be és nagyon sajnáltam, hogy a mellső törzsféklapokat nem így adták.
Ezzel az építés nagyján túl is voltam, kezdett alakot ölteni a „kályhacső”. A további kisebb alkatrészek (antennák, beömlők) felhelyezése azonban aprólékos munka, nagy odafigyelést igényel. Az építési utasítást alaposan kell tanulmányozni, hogy mit és hová tegyünk, mert az egyes verziókon vannak eltérések. Ezt néhol kicsit bonyolultan jelzik az útmutatóban, oda kell figyelni.
Az egyetlen problémásabb dolog a kabin előtti rádiótér fedőlemezének illesztése, illetve a páncélüveg felhelyezése volt. Előbbinél volt kisebb illesztési pontatlanság, amit pici tömítővel orvosolni kellett, utóbbinál pedig a ragasztás során kell vigyázni az üveg épségére. Ide egyébként nem kapunk maszkolást, pedig jó lenne, csakúgy, mint a kabintető teljes belső maszkja. Utóbbi azért lenne jó, mert a tető belsejébe fémmaratást kell ragasztani, ami nincs színezve, így festeni kell. A hiányt úgy pótolhatjuk legkönnyebben, hogy a kívülre felhasznált maszk helyét leragasztjuk egy darab szalaggal, majd ceruzával átrajzoljuk a körvonalat és szikével kivágjuk. Ezt aztán a kabintető belső részére ugyanúgy fel tudjuk ragasztani majd.
Mivel a kabin maszkolása elég bonyolult, ezért a zárt állapotú tetővel oldottam meg a kérdést. Ezt „telibe” maszkoltam, hogy a festék ne érje (az eredeti maszkot és a belső maratást a nyitott tetőhöz használtam fel). A futóaknáknál pedig a fedeleket rögzítettem Blu-Tack-kal maszkok gyanánt, így azokat a géppel egyben tudtam festeni. Amikor tehát minden egyben festendő alkatrész a helyén volt, jöhetett a felület zsírtalanítása, majd az alapozás. Ezt fekete AK alapozóval csináltam, mivel a festési utasítástól eltérően nem a terepszínű magyar gépet akartam megépíteni, hanem annak még fémszínű változatát. Ehhez fényes fekete alapra van szükség, az alapozó viszont matt hatású. A problémát a Gauzy tükörlakk oldotta meg, amivel átfújtam a felületeket. Ettől csillogóan fényes lett és jó alapot szolgáltatott az AK ezüstnek. Előtte azonban az alsó stabilizátor elejét, illetve néhány kis panelt zöldre fújtam, majd kimaszkoltam. Az AK Bare Metal készletének ezüstjével nagyon elégedett vagyok, mert gyorsan szárad és nem túl érzékeny az ujjlenyomatokra sem (persze azért a továbbiakban gumikesztyűt húztam). Ezután néhány panelt a szintén ugyanebből a szettből származó matt alumínium színre fújtam. Az orrhoz külön gyűrűként adott belépőél gun metal színű lett. Néhány óra száradás után egy réteg Gauzy fényes lakk jött a festésre, hogy a matricáknak és a befolyatásnak is meglegyen az alapja. A száradásig elkészültek az apróbb dolgok, úgymint futóművek, kerekek, indítósínek, függesztmények. A bőséges választékból az RSz2-USz rakétákat és egy törzs alatti póttartályt választottam, mert ez volt talán a jellemző „rakománya” a magyar gépeknek. A futószárakat és a rakétákat matt alumíniummal, a síneket és a póttartályt ezüsttel festettem. A kerekek dísztárcsái zöldek lettek, a gumikat pedig pasztellporral poroztam be.
A festés után jött a másik nagy munka: a matricázás. A jelzések mellett irdatlan mennyiségű stencilt kapunk a készlethez, amit hosszadalmas meló felnyalni a felületekre. Tűhegyű csipesz mindenképp kötelező, emellett pedig lehetőleg a felületre történő átcsúsztatással próbáljuk felrakni őket, mert hajlamosak a matrica alá gyűrődni a szélek. Ezt leszámítva azonban hajszálvékonyak és pár másodperc alatt leáznak a hordozóról, gyorsan lehet haladni velük. Épp ezért csak nedvesítsük őket és ne nyomjuk a víz alá. Az utolsó matrica felhelyezését követően ismét egy réteg fényes lakkal fújtam át a gépet, majd teljes száradást követően a végszerelés fázisa következett. Ekkor felkerültek a még különálló részegységek is, hogy a gép elnyerje végleges kinézetét.
A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok és az építés során is sok kellemes meglepetés ért, köszönhetően a jól megtervezett alkatrészbontásnak és a kiváló illeszkedésnek.
|
| IMG_20200531_172012_… |
|
| IMG_20200531_171909_… |
|
| IMG_20200531_171924_… |
|
| IMG_20200531_171943_… |
|
| IMG_20200529_202755_… |
|
| IMG_20200529_202829_… |
|
| IMG_20200529_202653_… |
2020.06.15.