Lavocskin La-5FN
1:72, Kovozávody Prostějov
No.KPM0035 (2015)
Pintér György - Múzeumi krimik
Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a KP cég új szerszámon dolgozik a La-5FN –hez. Megigézett a reklámanyagukban lévő mágikus 3D-CAD-CAM kifejezésük, és megbűvölve vártam, hogy kezembe kaparinthassam a világegyetem legpontosabb és leghibátlanabb La-5FN –jét. Aztán eljött a nap amikor végre kinyithattam a dobozt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, hát meglepődtem: Kisebb-nagyobb beszívódások tarkítják a fényes felületet (Kép03). A szárny felső részen a futóaknánál igen erős fénytörés mutatja meg a jelentős gödröket (1). A törzs belsőjének bordázata alacsony szögű megvilágításnál kívülről is észlelhető a beszívódásokat mutat (2). Szerencsétlen helyen van pár kilökő tüske nyom is (3). Az alsó szárnyfél belső oldalán érthetetlen lépcső tátong, ami a ragasztási felületig sajnos kiér (4). (Más gyártó törekszik arra, hogy csak egy irányból kelljen leválasztani az öntőcsonkról az alkatrészeket, nem úgy a KP!) A vízszintes vezérsík csatlakozó felületéről például alulról, felülről, és szemből is le kell faragni a csonkot, hogy beférjen a leendő helyére (5). Sajnos több más alkatrésznél is megvan ez a több irányú letisztítási szükség (Kép02 narancssárgával jelölve). Az átlátszó alkatrészek közül a középső darabban lépcsők vannak ott is, ahol nem kellene, ezért ezt a darabot sem jó kedvvel használja fel az ember (6). Az én egy darabba öntött plexim felső részén egy hosszú repedésszerű vonal van, ami sajnos bizonyos szögből jól kiviláglik (7). Panelosztás az eredetinek megfelelően meglehetősen kevés van a típuson, ezek közül azonban az orrsegédszárny vonalát tudták szélesnek és határozatlannak megformázni. Sorja szinte minden alkatrészen van, lehetetlen részeken, és meghökkentő mennyiségben (Kép02 pirossal jelölve). A felfüggesztő pilonok nagyon-nem férnek bele a számukra a szárnyon kialakított nyílásokba. Ezzel az a baj, hogy egy nagyobb ellipszisforma igazítását igényli, egy kisebb ellipszis lukba (8). Ki vágyik ilyen megoldandó feladatból rögtön kettőre?
Az építést a kabinnal kezdtem. Rám nem jellemző hogy túlrészletezném, most is csak a doboz nyújtotta lehetőségekkel éltem. A jobb oldali törzsfélbe ragasztottam be a törzskereteket, a padló lemezt, és hátfalat is. Saját keverésű A-14 színt kapott a kabinbelső . A festés során ahol lehetett igyekeztem Humbrol Enamel –t használni, így a palackok, tartályok, kapcsolók is ilyen festékkel lettek színezve. A műszerfalat festés után vastagon lakkoztam, majd kötés után Gunze lágyítóval próbáltam a műszerfal matricát ráfeszíteni. Ez nem, de az utána használt MicroScale lágyító már megbirkózott a feladattal, és a műszerek lapjai a megfelelően helyen szépen kidomborodtak felfeszülés után. Száraz próba után kiderült, hogy a műszerfal akadályozza, a két törzsfél teljes illeszkedését, így az oldalából faragnom kellett le. Az ülés matrica bekötő hevederjeit lágyítóval illesztettem az ülésre fel. Ekkor kezdtem el a plexi bordázását is. Szokásomhoz híven először a függőleges irány bordázatát maszkoltam, és festettem ki, majd száradás után a vízszintes irányt ugyanezzel a módszerrel.
Az én alsó szárnyelememen nem-, vagy nagyon nehezen lehetett megkülönböztetni az alkatrész valódi határvonalait a sorja által megformázott szélektől. Ha lett volna illesztőcsap-furat páros a felső és alsó elemeken, akkor összeragasztás után egymáshoz tudtam volna igazítani azok kerületét. A képeimen a szárnytőben és a csűrők környékén esetlegesen tömítés nyomait lehet látni. Ezeket a javításokat alapvetően nem igényelné a makett, de nekem sikerült a sok nehezen azonosítható sorja okán teljesen rosszul illeszteni a szárnyat a törzshöz. A többszöri ragasztás, majd szétszedés miatt további beszívódások keletkeztek a szárnyon, amelyet leginkább a csűrő bordázata szenvedett meg. Miután kialakítottam egy új síkot a csűrőn, a kimaszkolás csíkjai közé fújtam az alapozót, így értem el szolidan kiemelkedő új bordázatot.
A motor- és fegyverburkolat felső eleme az első részen keskeny volt az összeállított törzsfelekhez, így először az egyik oldalán ragasztottam fel, majd teljes kötés után egy plusz feszítőelem beiktatásával a másik oldalt is felragasztottam. A cél ezzel az összehozással az volt, hogy minél kevesebbet kelljen tömítenem. Az orrgyűrű így viszont kisebb lett fél milliméterrel, mint mögötte a burkoltat, ezért az összecsiszolást, és a feltömítést végül nem úsztam meg, csak máshol lett végrehajtva. Az orrgyűrűnek egyébiránt volt egy teljes milliméternyi sík felülete az elején (ez sajnos képen nem kimutatható), amit ívesre csiszoltam. A fegyver burkolat hátsó része is lépcsőt alkotott a törzzsel. Akármennyire is igyekeztem a precíz illesztést megvalósítani, csiszolással és tömítéssel tudtam e hibát eltüntetni. A csiszolásnak áldozatul esett a kabin előtti két kiálló légbeömlőcske, amiket ez miatt pótolnom kellett. A hűtést szabályzó lemezekből a nyitottabb verziót festettem le A-14 –színre, majd lakkozás után kiemeltem panelezővel a lemezek találkozásait. Ugyanezt a színt kapta a belső rész is, amit a későbbi festések bekeveredő szemcséi többször átszíneztek. Ha már festékhez nyúltam, megfestettem A-14 –el a futóműszárakat, azok kitámasztóit. A keréktárcsáknál most először használtam maszkoló sablont fújáshoz. Ezeket maszkolószalagba fém körvonalzó (sablon) mentén vágtam hegyes szikével. Az említett színnel akartam rámenni a futó burkolat belsejére is, amikor észrevettem, hogy a KP leírása helytelenül a dudormentes A3 és A4 alkatrészeket jelölte felhasználásra. La-5FN –hez valóban tartozó a A1 és A2 elemek lettek lett helyesen végül megfestve. Az orrgyűrűn kifúrtam a gépágyúk nyílásait, kimunkáltam a felső légbeömlő nyílását (9). Az orrkúp is ekkor kapta meg a maga furatát (10). A sok csiszolás még annak ellenére is megviselte a részleteket, hogy egyes elemeket leragasztottam. Ezért néhány esetben a korábban kiemelkedő lemezosztást, egyszerű bekarcolt verzióval helyettesítettem.
Megtorpantam egy pillanatra, amikor észleltem, hogy a vízszintes vezérsíkot hiába tolnám a helyére, az bizony ideje korán feltámaszkodik egy újabb méretezési hiba okán (11). Miután a kérdéses műanyagokat egymáshoz igazítottam, az is szemembe ötlött, hogy ez bizony egy 66-ik szériás Lagg-3 vezérsíkja. Beazonosítva a kereten, bizony megint a rossz alkatrészt (A17, A18) jelölte az útmutató felhasználásra. Ezek után az A19 és A20 elemek kerültek igazításra, majd beragasztásra. Szárazon próbálgatva az olajhűtőt a burkolatába, nem igazán akarták egymás ívét követni, ezért a burkolat vastag anyagába martam egy öblöt, hogy jobban megférjenek egymással (12). A hűtőt már megfestve ragasztottam a burkolatába, és így együtt és kimaszkolva kerültek a motor alá a helyükre.
Kapott a madár egy alapozást, hogy megmutassa nekem a felületi hibákat. Ez alapján a korábbi kényesebb helyekre még rá kellett mennem egy kis tömítéssel, amit újra visszacsiszoltam a jobb eredmény érdekében.
Az újabb egységesítő alapozás után feketével végeztem egy kis előárnyalást. Majd a kipufogó mögötti fémlemezt a 3 rész Gunze C8 (ezüst) és 2 rész c92 (fekete) arányával felfújtam. Humbrol –t szerettem volna minden színhez használni, de a próbakeverések alatt nagyon nem voltam megelégedve a fémet imitáló Humbrol festékszemcsék terülésével, eloszlásával, így lett a jól bevált Gunze. A kipufogósorra ecsettel Humbrol 70 vöröses barnát húztam vékonyan, hogy az alap fémes jellegből egy kevés átüssön. Miután az előre berácsozott plexit egyben kimaszkoltam, a kipufogó környékét is lefedtem. A fő színekhez az Akan AMT festékeit 10-15% fehérrel világosítottam, és fújtam ki színkártyákra. Későbbiekben ezek alapján kevertem ki a Humbrol megfelelőket. Nem vagyok egy színzsonglőr, így elég sok Humbrol színkártya verzió készült mire a kívánt árnyalatokat utolértem. Igyekeztem a lehető legkevesebb színből elérni a megfelelő összhatást, ami Humbrol változatos színeivel sikerült is (Gunze –éval egyelőre ugyanezt nem tudtam megtalálni). A belső felületek A-14 –eséhez 2 rész Humbrol 140 –eséhez 1 rész Humbrol 64 kellett. Az alsó AMT-7 –hez a Humbrol 89 és a Humbrol 129 azonos arányú keverése kellett. AMT-11 –et a Humbrol 79 –eséből világosítottam és kékítettem Humbrol 89 –el, szintén 1:1 arányú vegyítéssel. AMT-12 –nek a Humbrol 32 lakkozás után jól megfelel. Másmilyen sorrenddel festettem, mint korábban. Eddig mindig az alsó színnel kezdtem, és utána a két felsőt külön igazítottam az alsóhoz. Most a felfújt felső középszürkére mintáztam meg a sötétebbet, és utoljára egy menetben tudtam a szürkék kettősére igazítani az alsó kék egyetlen vonalát. Az álcaminta kialakításához a BlueTack –tól, a maszkolószalagon át, a maszkolófolyadékig mindent használtam. Az orrgyűrű fehér aládolgozás után Humbrol 60 –assal lett lefújva. Sok-sok réteg Gunze c046 fényes lakkal töltöttem fel az érdesre fújt Humbrol –ok pórusait.
A matricázással megvicceltem magam. A matrica helyét Microscale rögzítőfolyadékkal készítettem elő. Harmadik matrica összegyűrése, és hosszadalmas kisimogatása után jöttem rá, hogy a korábban olyan jól használható anyagot ebben a környezetben el kell hagynom, mert a felületen csúsztatást ez akadályozza. Maga a matrica egyébként nagyon vékony: öröm volt látni, ahogy a felületre simulva átveszi annak érdességét. Matricalágyítót csak a függőleges vezérsík csillagjánál használtam, hogy biztosan besimuljon az oldalkormány illesztésébe. A 14 –es oldalszám, nagy egybefüggő átlátszó felületre volt festve. Hogy csökkentsem az alászorult kevéske levegő miatt a későbbiekben estlegesen megjelenő ezüstös csillogás esélyét, a számokat körülvágtam pengével. Az okát még nem tudom, de a mikor a matrica fölé újabb fényes lakkot fújtam, néhány helyen apró buborék jelent meg. Ezeket gombostűvel kiszúrtam, és a gombos felével visszahengereltem a felületbe.
A panelvonalakat és a lemezillesztések szintkülönbségeit az AK fekete panelezőjével emeltem ki. Elég sokat vesződtem az orrsegédszárnyak befolyatásával, mert túlságosan széles, és mégoly sekély árkaiból rendszeresen kitöröltem akaratlanul a megszáradt pigmenteket. A következő ilyen repcsimnél már biztos újra karcolom ezeket a vonalakat is. Félfényes lakkal adtam meg a gép végső fényét. A motorburkolat megkapta a két fémszínű gyűrűjét a kipufogó mögötti lemeznél is alkalmazott festék keverékemből. Felfújtam egy kis kipufogó kormozódást Humbrol 32 –el, majd részleges száradás után még húztam ecsettel a kipufogók tövéhez feketével is csíkokat. Volt egy kis utólagos panelezés, majd annak hibáit AK White Spirit –jével mostam le. Ezzel a lemosással a kormozódás átmeneteit is sikerült sajnos több helyen tönkretennem.
A repülőt a lábaira állítottam. A gyártó a futómű szár bekötését olyan jellegtelen módon alakította ki, amely semmilyen segítséget nem nyújt a futóművek helyes beállításához (13). Én a saját kis állványomon azért lassan be tudtam állítani úgy a repülőt, hogy az archív képeken is látható módon álljanak alatta a lábai. Az antennadrótokat az AmmoMig 03 –as rugalmas kötélzetéből tettem fel lassú kötésű pillanatragasztóval. A kerekek futófelületét először homok, majd barna Humbrol pigment porral dörgöltem be.
Saját hibáimnak köszönhetően egy jóval nagyobb munkát végeztem el, mint amire ennél az egyszerű kis repülőnél szükséges lett volna, emiatt többször kissé rossz szájízzel végeztem az építést. Most hogy már polcomon gyönyörködhetek a remekbe sikerült formájú vadászon, azt mondom így is megérte.
Az építést a kabinnal kezdtem. Rám nem jellemző hogy túlrészletezném, most is csak a doboz nyújtotta lehetőségekkel éltem. A jobb oldali törzsfélbe ragasztottam be a törzskereteket, a padló lemezt, és hátfalat is. Saját keverésű A-14 színt kapott a kabinbelső . A festés során ahol lehetett igyekeztem Humbrol Enamel –t használni, így a palackok, tartályok, kapcsolók is ilyen festékkel lettek színezve. A műszerfalat festés után vastagon lakkoztam, majd kötés után Gunze lágyítóval próbáltam a műszerfal matricát ráfeszíteni. Ez nem, de az utána használt MicroScale lágyító már megbirkózott a feladattal, és a műszerek lapjai a megfelelően helyen szépen kidomborodtak felfeszülés után. Száraz próba után kiderült, hogy a műszerfal akadályozza, a két törzsfél teljes illeszkedését, így az oldalából faragnom kellett le. Az ülés matrica bekötő hevederjeit lágyítóval illesztettem az ülésre fel. Ekkor kezdtem el a plexi bordázását is. Szokásomhoz híven először a függőleges irány bordázatát maszkoltam, és festettem ki, majd száradás után a vízszintes irányt ugyanezzel a módszerrel.
Az én alsó szárnyelememen nem-, vagy nagyon nehezen lehetett megkülönböztetni az alkatrész valódi határvonalait a sorja által megformázott szélektől. Ha lett volna illesztőcsap-furat páros a felső és alsó elemeken, akkor összeragasztás után egymáshoz tudtam volna igazítani azok kerületét. A képeimen a szárnytőben és a csűrők környékén esetlegesen tömítés nyomait lehet látni. Ezeket a javításokat alapvetően nem igényelné a makett, de nekem sikerült a sok nehezen azonosítható sorja okán teljesen rosszul illeszteni a szárnyat a törzshöz. A többszöri ragasztás, majd szétszedés miatt további beszívódások keletkeztek a szárnyon, amelyet leginkább a csűrő bordázata szenvedett meg. Miután kialakítottam egy új síkot a csűrőn, a kimaszkolás csíkjai közé fújtam az alapozót, így értem el szolidan kiemelkedő új bordázatot.
A motor- és fegyverburkolat felső eleme az első részen keskeny volt az összeállított törzsfelekhez, így először az egyik oldalán ragasztottam fel, majd teljes kötés után egy plusz feszítőelem beiktatásával a másik oldalt is felragasztottam. A cél ezzel az összehozással az volt, hogy minél kevesebbet kelljen tömítenem. Az orrgyűrű így viszont kisebb lett fél milliméterrel, mint mögötte a burkoltat, ezért az összecsiszolást, és a feltömítést végül nem úsztam meg, csak máshol lett végrehajtva. Az orrgyűrűnek egyébiránt volt egy teljes milliméternyi sík felülete az elején (ez sajnos képen nem kimutatható), amit ívesre csiszoltam. A fegyver burkolat hátsó része is lépcsőt alkotott a törzzsel. Akármennyire is igyekeztem a precíz illesztést megvalósítani, csiszolással és tömítéssel tudtam e hibát eltüntetni. A csiszolásnak áldozatul esett a kabin előtti két kiálló légbeömlőcske, amiket ez miatt pótolnom kellett. A hűtést szabályzó lemezekből a nyitottabb verziót festettem le A-14 –színre, majd lakkozás után kiemeltem panelezővel a lemezek találkozásait. Ugyanezt a színt kapta a belső rész is, amit a későbbi festések bekeveredő szemcséi többször átszíneztek. Ha már festékhez nyúltam, megfestettem A-14 –el a futóműszárakat, azok kitámasztóit. A keréktárcsáknál most először használtam maszkoló sablont fújáshoz. Ezeket maszkolószalagba fém körvonalzó (sablon) mentén vágtam hegyes szikével. Az említett színnel akartam rámenni a futó burkolat belsejére is, amikor észrevettem, hogy a KP leírása helytelenül a dudormentes A3 és A4 alkatrészeket jelölte felhasználásra. La-5FN –hez valóban tartozó a A1 és A2 elemek lettek lett helyesen végül megfestve. Az orrgyűrűn kifúrtam a gépágyúk nyílásait, kimunkáltam a felső légbeömlő nyílását (9). Az orrkúp is ekkor kapta meg a maga furatát (10). A sok csiszolás még annak ellenére is megviselte a részleteket, hogy egyes elemeket leragasztottam. Ezért néhány esetben a korábban kiemelkedő lemezosztást, egyszerű bekarcolt verzióval helyettesítettem.
Megtorpantam egy pillanatra, amikor észleltem, hogy a vízszintes vezérsíkot hiába tolnám a helyére, az bizony ideje korán feltámaszkodik egy újabb méretezési hiba okán (11). Miután a kérdéses műanyagokat egymáshoz igazítottam, az is szemembe ötlött, hogy ez bizony egy 66-ik szériás Lagg-3 vezérsíkja. Beazonosítva a kereten, bizony megint a rossz alkatrészt (A17, A18) jelölte az útmutató felhasználásra. Ezek után az A19 és A20 elemek kerültek igazításra, majd beragasztásra. Szárazon próbálgatva az olajhűtőt a burkolatába, nem igazán akarták egymás ívét követni, ezért a burkolat vastag anyagába martam egy öblöt, hogy jobban megférjenek egymással (12). A hűtőt már megfestve ragasztottam a burkolatába, és így együtt és kimaszkolva kerültek a motor alá a helyükre.
Kapott a madár egy alapozást, hogy megmutassa nekem a felületi hibákat. Ez alapján a korábbi kényesebb helyekre még rá kellett mennem egy kis tömítéssel, amit újra visszacsiszoltam a jobb eredmény érdekében.
Az újabb egységesítő alapozás után feketével végeztem egy kis előárnyalást. Majd a kipufogó mögötti fémlemezt a 3 rész Gunze C8 (ezüst) és 2 rész c92 (fekete) arányával felfújtam. Humbrol –t szerettem volna minden színhez használni, de a próbakeverések alatt nagyon nem voltam megelégedve a fémet imitáló Humbrol festékszemcsék terülésével, eloszlásával, így lett a jól bevált Gunze. A kipufogósorra ecsettel Humbrol 70 vöröses barnát húztam vékonyan, hogy az alap fémes jellegből egy kevés átüssön. Miután az előre berácsozott plexit egyben kimaszkoltam, a kipufogó környékét is lefedtem. A fő színekhez az Akan AMT festékeit 10-15% fehérrel világosítottam, és fújtam ki színkártyákra. Későbbiekben ezek alapján kevertem ki a Humbrol megfelelőket. Nem vagyok egy színzsonglőr, így elég sok Humbrol színkártya verzió készült mire a kívánt árnyalatokat utolértem. Igyekeztem a lehető legkevesebb színből elérni a megfelelő összhatást, ami Humbrol változatos színeivel sikerült is (Gunze –éval egyelőre ugyanezt nem tudtam megtalálni). A belső felületek A-14 –eséhez 2 rész Humbrol 140 –eséhez 1 rész Humbrol 64 kellett. Az alsó AMT-7 –hez a Humbrol 89 és a Humbrol 129 azonos arányú keverése kellett. AMT-11 –et a Humbrol 79 –eséből világosítottam és kékítettem Humbrol 89 –el, szintén 1:1 arányú vegyítéssel. AMT-12 –nek a Humbrol 32 lakkozás után jól megfelel. Másmilyen sorrenddel festettem, mint korábban. Eddig mindig az alsó színnel kezdtem, és utána a két felsőt külön igazítottam az alsóhoz. Most a felfújt felső középszürkére mintáztam meg a sötétebbet, és utoljára egy menetben tudtam a szürkék kettősére igazítani az alsó kék egyetlen vonalát. Az álcaminta kialakításához a BlueTack –tól, a maszkolószalagon át, a maszkolófolyadékig mindent használtam. Az orrgyűrű fehér aládolgozás után Humbrol 60 –assal lett lefújva. Sok-sok réteg Gunze c046 fényes lakkal töltöttem fel az érdesre fújt Humbrol –ok pórusait.
A matricázással megvicceltem magam. A matrica helyét Microscale rögzítőfolyadékkal készítettem elő. Harmadik matrica összegyűrése, és hosszadalmas kisimogatása után jöttem rá, hogy a korábban olyan jól használható anyagot ebben a környezetben el kell hagynom, mert a felületen csúsztatást ez akadályozza. Maga a matrica egyébként nagyon vékony: öröm volt látni, ahogy a felületre simulva átveszi annak érdességét. Matricalágyítót csak a függőleges vezérsík csillagjánál használtam, hogy biztosan besimuljon az oldalkormány illesztésébe. A 14 –es oldalszám, nagy egybefüggő átlátszó felületre volt festve. Hogy csökkentsem az alászorult kevéske levegő miatt a későbbiekben estlegesen megjelenő ezüstös csillogás esélyét, a számokat körülvágtam pengével. Az okát még nem tudom, de a mikor a matrica fölé újabb fényes lakkot fújtam, néhány helyen apró buborék jelent meg. Ezeket gombostűvel kiszúrtam, és a gombos felével visszahengereltem a felületbe.
A panelvonalakat és a lemezillesztések szintkülönbségeit az AK fekete panelezőjével emeltem ki. Elég sokat vesződtem az orrsegédszárnyak befolyatásával, mert túlságosan széles, és mégoly sekély árkaiból rendszeresen kitöröltem akaratlanul a megszáradt pigmenteket. A következő ilyen repcsimnél már biztos újra karcolom ezeket a vonalakat is. Félfényes lakkal adtam meg a gép végső fényét. A motorburkolat megkapta a két fémszínű gyűrűjét a kipufogó mögötti lemeznél is alkalmazott festék keverékemből. Felfújtam egy kis kipufogó kormozódást Humbrol 32 –el, majd részleges száradás után még húztam ecsettel a kipufogók tövéhez feketével is csíkokat. Volt egy kis utólagos panelezés, majd annak hibáit AK White Spirit –jével mostam le. Ezzel a lemosással a kormozódás átmeneteit is sikerült sajnos több helyen tönkretennem.
A repülőt a lábaira állítottam. A gyártó a futómű szár bekötését olyan jellegtelen módon alakította ki, amely semmilyen segítséget nem nyújt a futóművek helyes beállításához (13). Én a saját kis állványomon azért lassan be tudtam állítani úgy a repülőt, hogy az archív képeken is látható módon álljanak alatta a lábai. Az antennadrótokat az AmmoMig 03 –as rugalmas kötélzetéből tettem fel lassú kötésű pillanatragasztóval. A kerekek futófelületét először homok, majd barna Humbrol pigment porral dörgöltem be.
Saját hibáimnak köszönhetően egy jóval nagyobb munkát végeztem el, mint amire ennél az egyszerű kis repülőnél szükséges lett volna, emiatt többször kissé rossz szájízzel végeztem az építést. Most hogy már polcomon gyönyörködhetek a remekbe sikerült formájú vadászon, azt mondom így is megérte.
|
| Kép01 |
|
| Kép02 |
|
| Kép03 |
|
| Kép04 |
|
| Kép05 |
|
| Kép06 |
|
| Kép07 |
|
| Kép08 |
|
| Kép09 |
|
| Kép10 |
|
| Kép11 |
|
| Kép12 |
2017.10.29.