Antonov An-32 Cline
1:72, Amodel
No.7296
Pintér György - Múzeumi krimik
A feleségem első benyomásra „szép kis gép”-ként jegyezte meg az An-32-est, amikor hazahoztam, bár azt is megjegyezte: „hová is akarod tenni?”. Tény, hogy nekem az Antonov család minden tagja szinte egyformán tetszik, főleg a szállító szekcióban. Ettől függetlenül nem gondoltam volna, hogy mekkora megpróbáltatások várnak rám még ezzel a géppel!
AZ ÉPÍTÉS
Nem akarok túlzottan belemenni a részletekbe, azt sem tudom, hányan építették már meg itthon a készletet, de a gyakori problémákra kitérek! Az An-26-osról Amodelléktől már olvashattunk ezt-azt Sáry Zolitól, így csak néhány dologra térek ki. Először is, a sorják! Hát minden sorjás, mint az ősi KP maketteknél, hosszú idők teltek el a sorja letakarításával, mint ahogy az alkatrészek keresgélésével is, melyek a 221 db-os számukkal is igencsak fejtörést okoztak, ugyanis a meglehetősen vastag keretekre nem futotta rányomni az alkatrészek számát, hanem azt mindig visszalapozva meg kellett keresni előbb a papíron, majd a legjobban hasonlító kereten. Következő fejtörés a festés volt, hogy ugyan mi milyen színű lehet? Túl sok képet nem találtam a gépről belülről, és az útmutató elég csekélységgel tér ki a belső felületek színére, így találgattam, s mivel nem abszolút nyitott helyzetben építettem, így azok a színek annyira túl fontosak nem is voltak. (zárójelbe meg is jegyzem, hogy a műszerfal matrica ugyan fekete alapú volt, egy belső képet találva az An-32-ről ott mégis csak az oroszos zöldeskék köszönt vissza…mindegy…) A kisebb alkatrészek első ránézésre nem hasonlítottak semmire, így jöttem rá arra egy esetben összerakás után pl., hogy ott, akkor tulajdonképpen egy fedélzeti WC-t raktam össze. De a két törzsfél összepasszintása és elég sok alkatrész elhelyezése már-már képességeimnek határát súrolta. A szárazpróba alatt rengeteget csiszoltam, hajligattam a törzsön, de így is jó néhányszor odaragadtam hozzá - miután a normál makett ragasztó kötési ideje nem volt kielégítő a mindenképpen csálén állni akaró két fődarab esetében - így segítettem a pillanatragasztóval, de valami mindig kilógott, és hát így történt ami történt. Utólag persze már nem volt olyan bonyolult egy-egy helyzet, mint amilyennek első…második…harmadik…negyedik…látásra tűnt! Na apropó, mielőtt a fő szárnydarabokat felraktam volna a helyükre, mindkettőbe ragasztva beledugtam egy keret darabot, hogy a hajtómű gondolán keresztül a törzs felé átdugva valami komolyabb stabilitást is kapjunk - a ragasztón kívül – kötési elemként. Ja, és elsőre a szárnyak végei sem akartak lefelé konyulni. Az biztos, hogy…hát ez nem egy Italeri makett, attól jóval bonyolultabb az összeszerelés és kivitelezés, igazi kihívás a makettezőnek! Nos, építésről talán ennyi elég is lesz…
POZITÍVUMOK
A gyártó gondolt arra is, ha a gépet leengedve akarod megépíteni, mondjuk amit éppen pakolnak, vagy ami már eléggé megvan pakolva ha jól fogalmaztam(elképzelhető, hogy rosszul, mivel sohasem jártam An-32-es közelében, az építési rajz pedig erre nem tér ki). Ehhez két különböző állású futómű szárakat kapunk. További pozitívum, hogy adnak hozzá egy vonórudat is, ami ilyen méretű makettnél is ritkaság, de amúgy is! A törzs csak két oldali részből áll, nem úgy mint az An-26-nál…ki tudja miért…
Összességében pedig a végeredmény mégis egy gyönyörű gép, és legalább gyártja valaki!
FESTÉS
Túl sokat nem gondolkodtam, hogy mit építsek, mindig is hiányzott itt a polcról, vagy a falról lelógva egy Aeroflot-os gép, így azt is csináltam meg. Bár vigyázat! A matricák szakadósak, és időnként indokolatlanul behajlanak saját maguk alá!
Nekem a végeredmény tetszetős, ahhoz képest, hogy azt hittem menetközben, hogy végleg elmegy a kedvem tőle…
Aki bátor, annak mindenképpen ajánlom kihívásnak!
AZ ÉPÍTÉS
Nem akarok túlzottan belemenni a részletekbe, azt sem tudom, hányan építették már meg itthon a készletet, de a gyakori problémákra kitérek! Az An-26-osról Amodelléktől már olvashattunk ezt-azt Sáry Zolitól, így csak néhány dologra térek ki. Először is, a sorják! Hát minden sorjás, mint az ősi KP maketteknél, hosszú idők teltek el a sorja letakarításával, mint ahogy az alkatrészek keresgélésével is, melyek a 221 db-os számukkal is igencsak fejtörést okoztak, ugyanis a meglehetősen vastag keretekre nem futotta rányomni az alkatrészek számát, hanem azt mindig visszalapozva meg kellett keresni előbb a papíron, majd a legjobban hasonlító kereten. Következő fejtörés a festés volt, hogy ugyan mi milyen színű lehet? Túl sok képet nem találtam a gépről belülről, és az útmutató elég csekélységgel tér ki a belső felületek színére, így találgattam, s mivel nem abszolút nyitott helyzetben építettem, így azok a színek annyira túl fontosak nem is voltak. (zárójelbe meg is jegyzem, hogy a műszerfal matrica ugyan fekete alapú volt, egy belső képet találva az An-32-ről ott mégis csak az oroszos zöldeskék köszönt vissza…mindegy…) A kisebb alkatrészek első ránézésre nem hasonlítottak semmire, így jöttem rá arra egy esetben összerakás után pl., hogy ott, akkor tulajdonképpen egy fedélzeti WC-t raktam össze. De a két törzsfél összepasszintása és elég sok alkatrész elhelyezése már-már képességeimnek határát súrolta. A szárazpróba alatt rengeteget csiszoltam, hajligattam a törzsön, de így is jó néhányszor odaragadtam hozzá - miután a normál makett ragasztó kötési ideje nem volt kielégítő a mindenképpen csálén állni akaró két fődarab esetében - így segítettem a pillanatragasztóval, de valami mindig kilógott, és hát így történt ami történt. Utólag persze már nem volt olyan bonyolult egy-egy helyzet, mint amilyennek első…második…harmadik…negyedik…látásra tűnt! Na apropó, mielőtt a fő szárnydarabokat felraktam volna a helyükre, mindkettőbe ragasztva beledugtam egy keret darabot, hogy a hajtómű gondolán keresztül a törzs felé átdugva valami komolyabb stabilitást is kapjunk - a ragasztón kívül – kötési elemként. Ja, és elsőre a szárnyak végei sem akartak lefelé konyulni. Az biztos, hogy…hát ez nem egy Italeri makett, attól jóval bonyolultabb az összeszerelés és kivitelezés, igazi kihívás a makettezőnek! Nos, építésről talán ennyi elég is lesz…
POZITÍVUMOK
A gyártó gondolt arra is, ha a gépet leengedve akarod megépíteni, mondjuk amit éppen pakolnak, vagy ami már eléggé megvan pakolva ha jól fogalmaztam(elképzelhető, hogy rosszul, mivel sohasem jártam An-32-es közelében, az építési rajz pedig erre nem tér ki). Ehhez két különböző állású futómű szárakat kapunk. További pozitívum, hogy adnak hozzá egy vonórudat is, ami ilyen méretű makettnél is ritkaság, de amúgy is! A törzs csak két oldali részből áll, nem úgy mint az An-26-nál…ki tudja miért…
Összességében pedig a végeredmény mégis egy gyönyörű gép, és legalább gyártja valaki!
FESTÉS
Túl sokat nem gondolkodtam, hogy mit építsek, mindig is hiányzott itt a polcról, vagy a falról lelógva egy Aeroflot-os gép, így azt is csináltam meg. Bár vigyázat! A matricák szakadósak, és időnként indokolatlanul behajlanak saját maguk alá!
Nekem a végeredmény tetszetős, ahhoz képest, hogy azt hittem menetközben, hogy végleg elmegy a kedvem tőle…
Aki bátor, annak mindenképpen ajánlom kihívásnak!
|
| Doboz |
|
| doboz kinyitva |
|
| A törzs már össze… |
|
| Már egy kis plusz… |
|
| Már hasonlít |
|
| Ugyanezen hasonlít… |
|
| A végeredmény-1 |
|
| A végeredmény-2 |
|
| A végeredmény-3 |
|
| A végeredmény-4 |
|
| A végeredmény-5 |
2014.11.09.
Utolsó módosítás: 2014.11.22.
Utolsó módosítás: 2014.11.22.