Gloster Javelin
1:72, Mistercraft
Pintér György - Múzeumi krimik
A Gloster Javelin egy éjszakai vadászrepülőgép volt, melyet az 1950-es és 1960-as években a Brit Királyi Légierő használt. A Javelin deltaszárnyú, magasan elhelyezett vízszintes vezérsíkkal rendelkező kétüléses és két, gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt repülőgép volt. Az utolsó azon gépek közül, amelyeket a Gloster Aircraft Company tervezett.
Bevezetésnek ennyi elég is erről a tipikusan brit hidegháborús szépségről! A többi szóljon a makettről!
Az első kérdés, ami felmerülhet az emberben, hogy miért is vesz valaki Mistercraft makettet? Jó kérdés! A választ az építés során nem találtam. Biztos vagyok benne, hogy minden makettező találkozott a gyártó készleteivel, de hogy hallott róla, abban biztos vagyok. Abban is, hogy nem a magas minőség az oka annak, hogy makettező körökben beszélnek a gyártóról.
Van ennél rosszabb is, de nem biztos. Ennél keményebb menetet csak a régi Frog, vagy az Amodel kiadványai ígérhetnek a kihívást kedvelő szakembereknek. Mégis, van egyfajta bája ezeknek a műanyaghalmoknak, ami dobozbontás után megérinti az embert.
Black friday, ez minden szörnyűség okozója... nálam legalábbis. Mert ugye nem elég egy 48-as MENG Mustang, kell egy angol csoda is, ami a formatervezés magasiskolája. Van ennek a gépnek egy különös hangulata számomra, amit testközelben Duxfordban éreztem leginkább és azóta tervezem, hogy megépítem a makettet. Sajnos 72-es méretarányban elég szerény a minőségi választék, viszont 48-ban kimondottan jónak tűnik az Airfix készlet, ami egy távlati cél egyelőre, nem kimondottan az ára miatt. Viszont biztos beszerzem, mert remekül fog mutatni az ugyancsak 48-as Sea Vixen mellett, ami gyakorlatilag versenytársa volt a típusnak a fejlesztés alatt a 50-es években.
A makett
A dobozt kinyitva elénk tárul egy szürke műanyaghalom, amiből első ránézésre is látszik, hogy nem spórolták ki az anyagot. Már itt tudtam, ha faragni, reszelni kell, nem kell félni, hogy átszakad az anyag. Részletgazdagságról nem igazán lehet beszélni, annak hiányáról inkább. A felületek vésettek, de néhol csak jelzésértékűek, és itt-ott olyan, mintha szabadkézzel vésték volna. Van, ami határozott, van, ami éppen csak látszik. Sekélyek, szélesek... igen változatos struktúrát mutatnak. A leginkább katasztrofális terület az a függőleges vezérsík volt, ahol még némi pikkelyesedést is felfedezni véltem. Itt mindent átkarcoltam, majd igyekeztem simára csiszolni. A felületi minőség egyébként az egész makettre jellemzően alacsony, kiált egy minimális átdolgozás után. A futószárak és annak helyei elnagyoltak, az orrfutó a kerékkel egybeöntve, a futóaknaajtók és a pilótafülke áttetsző alkatrésze vastagok.
A makett mérethelyességét nem ellenőriztem le, mivel egy összeépítem-lefestem akció volt a terv, így mindegy is volt, mennyire pontos a készlet. Egy kis évvégi rutinmunka, szintentartás, beszáradt tömítők elhasználása, stb. volt a cél.
Az építés
Mint mindig, a belső terekkel kezdtem az építést, ami ebben az esetben röpke 5 percet vett igénybe. Lett volna több is, ha keresgetnem kellett volna egy megfelelő ellensúlyt az orrba, de az asztalomon pont volt egy nagyobb anyacsavar, ami tökéletesen passzolt az orrba. Ezzel be is fejeztem a munkálatokat, mivel kb. semmi nincs a két ülésen kívül, amit be kellene építeni a kabinba. Itt mindig van egy kis dilemma. Egy ilyen készlet esetében, menyire merüljek bele a részletek kidolgozásába? Mert hát jön a lavina... Ha kidolgozom a pilótafülkét, akkor már bután nézne ki, ha a futóaknák csupaszok maradnak. Ha az is megvan, akkor már neki kell ugrani a panelvonalaknak, hogy hasonlítson az igazihoz legalább az elrendezésük, helyük stb. Ha ez is megvan, akkor az érzékelők, antennák, felfüggesztések, hajtómű, beömlők... és akkor már a méretpontosság, alakhűség kérdése... És már bele is estem egy hosszú folyamatba, aminek kb. sose lesz vége. Úgy gondoltam, ennyit nem ér, és egy megfelelő minimális szintet tartva inkább a festéssel keltem fel a figyelmet, mintsem a részletgazdagsággal.
Az összeállítás gyorsan ment - köszönhetően az alacsony darabszámnak. Vastag, robusztus alkatrészek, nem kell attól tartani, hogy könnyen törik valami. A szárnyak tövében kellett a legtöbb tömítőanyagot használni. Többszöri tömítés és csiszolás után volt elfogadható a végeredmény. Pechemre a szárny felső felületén található rácsos szerkezetű féklapoknál volt egy apró, de bosszantó beszívódás, ami zavaró volt, így az egyébként pozitív kialakítású részt átkarcoltam és lecsiszoltam. Viszonylag puha műanyagból öntötték, ezért nem sikerült olyan szépre, mint szerettem volna. Amennyire látható a fotókon, a valóságban ezek a féklapok amúgyis egy síkban vannak a felülettel, így még kicsit valósághűbb is lett... volna, ha szebben bevéstem volna. Miután a törzs, szárny, egyebek és a kissé igénytelen festésűre sikerült ülések a helyükre kerültek, felhelyeztem a kabintető átlátszó alkatrészét. A hátsó, törzs felőli végén egy elég nagy lépcső és egy komolyabb rés éktelenkedett. Nézegetve néhány fotót, sehogy se volt így megfelelő. Kicsit megfaragtam a kabintető hátsó részét, így némileg pontosabb lett az alakja is és kitoldottam a törzsgerinc csatlakozását néhány sztirollapocskával, ami szögletes volt, de a fotók alapján inkább ívesnek láttam. Így az egészet egybefaragtam, tömítettem, csiszoltam, políroztam. Mivel már így is jóval többet dolgoztam rajta, mint amit terveztem, úgy döntöttem, hogy az építés ezzel befejeztetett és a makett készen áll a festésre.
A festés
Nos, a Mistercraft festési útmutatói első ránézésre érdekes variációkat mutatnak. Sokan azért is kedvelik e gyártó készleteit, mert kimondottan jó és izgalmas variációkat tud felkínálni a felületes nézelődő részére. Figyelembe véve az elkészült makett kidolgozását és átfutva a felkínált lehetőségeket úgy döntöttem, hogy az egyik érdekes színpompás festést fogom reprodukálni a felajánlott változatok közül. Ha a részletek nem is, de a festés mindenképpen látványossá teheti a makettet. Mit mondjak, jól megszivattam magam ezzel a döntésemmel. A Royal Aircraft Farnborough-i létesítményében 1964-től kísérleti repülésekre használt gép festését mutatja be. Amit kénytelen voltam elfogadni, mert nem nagyon találtam dokumentációt ezzel kapcsolatban. Igaz, nem is töltöttem órákat kereséssel.
A legfőbb gond ezzel az volt, hogy a festéshez megadott színkódok FS kódban voltak megadva, ami nem tragédia, leszámítva, hogy kb. 34 színhez is ugyanazt a kódot adta meg a gyártó. Nem mondanám túl precíznek a készlet ezen részét sem! Nem beszélve arról, hogy sok helyen a jelölések is össze vannak keverve a rajzon.
Első körben fekete a Mig One Shot alapozóval átfújtam az egész repcsit, majd néhány felületi javítás után Mr. Hobbi Surfacer 1200-zal újra átfújtam, hogy megfelelő alapot adjon a fehér alapszínnek. Mivel már régóta birtokomban van egy Mission Models festék, amit alig használtam, ezt praktikusan ezzel oldottam meg. A száradás után jött a has sárgája, ami gondos maszkolás után került a helyére. Itt-ott a spórolós maszkolás eredményeképpen enyhe átszóródások lettek a fehér felületen, de ez könnyen javítható a végén.
Jött a fekete csíkozás, amit elsőre könnyűnek gondoltam. Majdnem igazam lett. Mivel a panelvonalak, valamint azok hiánya nem igazán adott támpontot a csíkok elhelyezéséhez, beszkenneltem a festési rajzot, majd megfelelően felnagyítva átrajzoltam egy papírlapra a gép sziluettjét, és a csíkok elrendezését. Innen viszonylag könnyű volt feljelölni a gép aljára. Hosszas maszkolás után Tamiya NATO Black feketével megfújtam a csíkokat. Jött a piros orrkúp, illetve a farok, majd a belépőélek szürke festése. Ilyen sok és összetett egyenetlen felület mellett sajnos megjelenik néhány átszóródás, ezeket már ecsettel javítottam vissza.
Végső fázis
Lakkozás után felkerültek a matricák. Nos, mit is lehet ezzel kapcsolatban mondani és tanácsolni? Leginkább azt, hogy ne, ismétlem NE vegyetek ilyet! Az első felségjelzés szépen felment a helyére, meg is lepett, hogy végre lesz egy laza munkafolyamat. Erre gyorsan rácáfolt a második jelzés, ami éppen csak egyben maradt leáztatás után, és a többi szintén így viselkedett. Miért is lenne jobb, mint a makett többi része. Az egyik nagy gond a matrica vastagsága volt, konkrétan átsejlett az alatta levő festés. Abban a fázisban voltam, hogy nem érdekelt, legyen fent, aztán vége a rémálomnak! A gépen levő vékony fekete csíkok ömlesztve találhatóak a lapon, ahogy az egyik képen látszik is. Magunknak kell méretre vágni és a megfelelő helyre tenni. A gond itt is az volt, hogy felhelyezés előtt, közben ezer darabban úszkált a hordozó papíron. Leáztattam a már felrakott két csíkot és úgy döntöttem, nem lesznek rajta. Történt aztán, hogy lefekvés után, mielőtt mély álomba zuhantam, hírtelen bevillant, hogy van nekem a Microscale Decal Film nevű csodája. Szóval másnap azzal kezdtem, hogy a reggeli kávézás előtt átecseteltem a matrica lapot, és miután megszáradt, szépen felkerültek a helyükre. Gyerekjátéknak éppen így sem mondanám a folyamatot, de legalább nem maradt hiányérzetem. Ha előbb eszembe jut, akkor az összeset átkenem és akkor nincs szakadt matrica. Ilyen lett, nem voltam hajlandó tovább küzdeni. Kapott egy kis panelezést, lakkozást, futóművet és késznek nyilvánítottam.
Kicsit hosszúra sikeredett az írás, de szenvedjetek ti is, míg végigolvassátok, legalább átérzitek, milyen macerás készlet is a Mistercraft!
Összességében azt tudom levonni tanulságként, hogy ennyi idő alatt és ennyi agyag feláldozásával két makettet is elkészíthettem volna a jobb minőségűből, és még öröm is lett volna. Azonban rá lehet fogni, hogy az építés-ragasztás-faragás öröme mégiscsak benne rejlik ezekben a műanyag szörnyekben. De csak akkor, ha a cél az összeépítés-festés. Ebből magasabb szintű alkotást létrehozni egyenlő az önkínzással.
Bevezetésnek ennyi elég is erről a tipikusan brit hidegháborús szépségről! A többi szóljon a makettről!
Az első kérdés, ami felmerülhet az emberben, hogy miért is vesz valaki Mistercraft makettet? Jó kérdés! A választ az építés során nem találtam. Biztos vagyok benne, hogy minden makettező találkozott a gyártó készleteivel, de hogy hallott róla, abban biztos vagyok. Abban is, hogy nem a magas minőség az oka annak, hogy makettező körökben beszélnek a gyártóról.
Van ennél rosszabb is, de nem biztos. Ennél keményebb menetet csak a régi Frog, vagy az Amodel kiadványai ígérhetnek a kihívást kedvelő szakembereknek. Mégis, van egyfajta bája ezeknek a műanyaghalmoknak, ami dobozbontás után megérinti az embert.
Black friday, ez minden szörnyűség okozója... nálam legalábbis. Mert ugye nem elég egy 48-as MENG Mustang, kell egy angol csoda is, ami a formatervezés magasiskolája. Van ennek a gépnek egy különös hangulata számomra, amit testközelben Duxfordban éreztem leginkább és azóta tervezem, hogy megépítem a makettet. Sajnos 72-es méretarányban elég szerény a minőségi választék, viszont 48-ban kimondottan jónak tűnik az Airfix készlet, ami egy távlati cél egyelőre, nem kimondottan az ára miatt. Viszont biztos beszerzem, mert remekül fog mutatni az ugyancsak 48-as Sea Vixen mellett, ami gyakorlatilag versenytársa volt a típusnak a fejlesztés alatt a 50-es években.
A makett
A dobozt kinyitva elénk tárul egy szürke műanyaghalom, amiből első ránézésre is látszik, hogy nem spórolták ki az anyagot. Már itt tudtam, ha faragni, reszelni kell, nem kell félni, hogy átszakad az anyag. Részletgazdagságról nem igazán lehet beszélni, annak hiányáról inkább. A felületek vésettek, de néhol csak jelzésértékűek, és itt-ott olyan, mintha szabadkézzel vésték volna. Van, ami határozott, van, ami éppen csak látszik. Sekélyek, szélesek... igen változatos struktúrát mutatnak. A leginkább katasztrofális terület az a függőleges vezérsík volt, ahol még némi pikkelyesedést is felfedezni véltem. Itt mindent átkarcoltam, majd igyekeztem simára csiszolni. A felületi minőség egyébként az egész makettre jellemzően alacsony, kiált egy minimális átdolgozás után. A futószárak és annak helyei elnagyoltak, az orrfutó a kerékkel egybeöntve, a futóaknaajtók és a pilótafülke áttetsző alkatrésze vastagok.
A makett mérethelyességét nem ellenőriztem le, mivel egy összeépítem-lefestem akció volt a terv, így mindegy is volt, mennyire pontos a készlet. Egy kis évvégi rutinmunka, szintentartás, beszáradt tömítők elhasználása, stb. volt a cél.
Az építés
Mint mindig, a belső terekkel kezdtem az építést, ami ebben az esetben röpke 5 percet vett igénybe. Lett volna több is, ha keresgetnem kellett volna egy megfelelő ellensúlyt az orrba, de az asztalomon pont volt egy nagyobb anyacsavar, ami tökéletesen passzolt az orrba. Ezzel be is fejeztem a munkálatokat, mivel kb. semmi nincs a két ülésen kívül, amit be kellene építeni a kabinba. Itt mindig van egy kis dilemma. Egy ilyen készlet esetében, menyire merüljek bele a részletek kidolgozásába? Mert hát jön a lavina... Ha kidolgozom a pilótafülkét, akkor már bután nézne ki, ha a futóaknák csupaszok maradnak. Ha az is megvan, akkor már neki kell ugrani a panelvonalaknak, hogy hasonlítson az igazihoz legalább az elrendezésük, helyük stb. Ha ez is megvan, akkor az érzékelők, antennák, felfüggesztések, hajtómű, beömlők... és akkor már a méretpontosság, alakhűség kérdése... És már bele is estem egy hosszú folyamatba, aminek kb. sose lesz vége. Úgy gondoltam, ennyit nem ér, és egy megfelelő minimális szintet tartva inkább a festéssel keltem fel a figyelmet, mintsem a részletgazdagsággal.
Az összeállítás gyorsan ment - köszönhetően az alacsony darabszámnak. Vastag, robusztus alkatrészek, nem kell attól tartani, hogy könnyen törik valami. A szárnyak tövében kellett a legtöbb tömítőanyagot használni. Többszöri tömítés és csiszolás után volt elfogadható a végeredmény. Pechemre a szárny felső felületén található rácsos szerkezetű féklapoknál volt egy apró, de bosszantó beszívódás, ami zavaró volt, így az egyébként pozitív kialakítású részt átkarcoltam és lecsiszoltam. Viszonylag puha műanyagból öntötték, ezért nem sikerült olyan szépre, mint szerettem volna. Amennyire látható a fotókon, a valóságban ezek a féklapok amúgyis egy síkban vannak a felülettel, így még kicsit valósághűbb is lett... volna, ha szebben bevéstem volna. Miután a törzs, szárny, egyebek és a kissé igénytelen festésűre sikerült ülések a helyükre kerültek, felhelyeztem a kabintető átlátszó alkatrészét. A hátsó, törzs felőli végén egy elég nagy lépcső és egy komolyabb rés éktelenkedett. Nézegetve néhány fotót, sehogy se volt így megfelelő. Kicsit megfaragtam a kabintető hátsó részét, így némileg pontosabb lett az alakja is és kitoldottam a törzsgerinc csatlakozását néhány sztirollapocskával, ami szögletes volt, de a fotók alapján inkább ívesnek láttam. Így az egészet egybefaragtam, tömítettem, csiszoltam, políroztam. Mivel már így is jóval többet dolgoztam rajta, mint amit terveztem, úgy döntöttem, hogy az építés ezzel befejeztetett és a makett készen áll a festésre.
A festés
Nos, a Mistercraft festési útmutatói első ránézésre érdekes variációkat mutatnak. Sokan azért is kedvelik e gyártó készleteit, mert kimondottan jó és izgalmas variációkat tud felkínálni a felületes nézelődő részére. Figyelembe véve az elkészült makett kidolgozását és átfutva a felkínált lehetőségeket úgy döntöttem, hogy az egyik érdekes színpompás festést fogom reprodukálni a felajánlott változatok közül. Ha a részletek nem is, de a festés mindenképpen látványossá teheti a makettet. Mit mondjak, jól megszivattam magam ezzel a döntésemmel. A Royal Aircraft Farnborough-i létesítményében 1964-től kísérleti repülésekre használt gép festését mutatja be. Amit kénytelen voltam elfogadni, mert nem nagyon találtam dokumentációt ezzel kapcsolatban. Igaz, nem is töltöttem órákat kereséssel.
A legfőbb gond ezzel az volt, hogy a festéshez megadott színkódok FS kódban voltak megadva, ami nem tragédia, leszámítva, hogy kb. 34 színhez is ugyanazt a kódot adta meg a gyártó. Nem mondanám túl precíznek a készlet ezen részét sem! Nem beszélve arról, hogy sok helyen a jelölések is össze vannak keverve a rajzon.
Első körben fekete a Mig One Shot alapozóval átfújtam az egész repcsit, majd néhány felületi javítás után Mr. Hobbi Surfacer 1200-zal újra átfújtam, hogy megfelelő alapot adjon a fehér alapszínnek. Mivel már régóta birtokomban van egy Mission Models festék, amit alig használtam, ezt praktikusan ezzel oldottam meg. A száradás után jött a has sárgája, ami gondos maszkolás után került a helyére. Itt-ott a spórolós maszkolás eredményeképpen enyhe átszóródások lettek a fehér felületen, de ez könnyen javítható a végén.
Jött a fekete csíkozás, amit elsőre könnyűnek gondoltam. Majdnem igazam lett. Mivel a panelvonalak, valamint azok hiánya nem igazán adott támpontot a csíkok elhelyezéséhez, beszkenneltem a festési rajzot, majd megfelelően felnagyítva átrajzoltam egy papírlapra a gép sziluettjét, és a csíkok elrendezését. Innen viszonylag könnyű volt feljelölni a gép aljára. Hosszas maszkolás után Tamiya NATO Black feketével megfújtam a csíkokat. Jött a piros orrkúp, illetve a farok, majd a belépőélek szürke festése. Ilyen sok és összetett egyenetlen felület mellett sajnos megjelenik néhány átszóródás, ezeket már ecsettel javítottam vissza.
Végső fázis
Lakkozás után felkerültek a matricák. Nos, mit is lehet ezzel kapcsolatban mondani és tanácsolni? Leginkább azt, hogy ne, ismétlem NE vegyetek ilyet! Az első felségjelzés szépen felment a helyére, meg is lepett, hogy végre lesz egy laza munkafolyamat. Erre gyorsan rácáfolt a második jelzés, ami éppen csak egyben maradt leáztatás után, és a többi szintén így viselkedett. Miért is lenne jobb, mint a makett többi része. Az egyik nagy gond a matrica vastagsága volt, konkrétan átsejlett az alatta levő festés. Abban a fázisban voltam, hogy nem érdekelt, legyen fent, aztán vége a rémálomnak! A gépen levő vékony fekete csíkok ömlesztve találhatóak a lapon, ahogy az egyik képen látszik is. Magunknak kell méretre vágni és a megfelelő helyre tenni. A gond itt is az volt, hogy felhelyezés előtt, közben ezer darabban úszkált a hordozó papíron. Leáztattam a már felrakott két csíkot és úgy döntöttem, nem lesznek rajta. Történt aztán, hogy lefekvés után, mielőtt mély álomba zuhantam, hírtelen bevillant, hogy van nekem a Microscale Decal Film nevű csodája. Szóval másnap azzal kezdtem, hogy a reggeli kávézás előtt átecseteltem a matrica lapot, és miután megszáradt, szépen felkerültek a helyükre. Gyerekjátéknak éppen így sem mondanám a folyamatot, de legalább nem maradt hiányérzetem. Ha előbb eszembe jut, akkor az összeset átkenem és akkor nincs szakadt matrica. Ilyen lett, nem voltam hajlandó tovább küzdeni. Kapott egy kis panelezést, lakkozást, futóművet és késznek nyilvánítottam.
Kicsit hosszúra sikeredett az írás, de szenvedjetek ti is, míg végigolvassátok, legalább átérzitek, milyen macerás készlet is a Mistercraft!
Összességében azt tudom levonni tanulságként, hogy ennyi idő alatt és ennyi agyag feláldozásával két makettet is elkészíthettem volna a jobb minőségűből, és még öröm is lett volna. Azonban rá lehet fogni, hogy az építés-ragasztás-faragás öröme mégiscsak benne rejlik ezekben a műanyag szörnyekben. De csak akkor, ha a cél az összeépítés-festés. Ebből magasabb szintű alkotást létrehozni egyenlő az önkínzással.
|
| doboz |
|
| 1 |
|
| 2 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 8 |
|
| 9 |
|
| 10 |
|
| 11 |
|
| 12 |
|
| 13 |
2022.12.30.