Heinkel He-70 K (He-170)
1:72, Revell
No.4229
Pintér György - Múzeumi krimik
Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy ezt a makettemet bemutassam Nektek.Aztán végül arra jutottam, hogy vagy tanulságnak, vagy viccnek jó lesz. Most már én is tudok nevetni a történteken, bár van még egy kis utóíze....
A dolog ott kezdődött, amikor egy makettbolt polcain kotorászva beleakadtam a Revell dobozába, amin ott ékeskedett a fekete-fehér kereszt, hirdetve, hogy magyar festésminta és matricalap is jár a készlethez. Ezen nagyon felbuzdultam, és két évvel ezelőtt meg is vettem a dobozt (ha jól emlékszem 1290Ft-ért ... gyanúsnak kellett volna lennie).
Kibontva a viszonylag kis dobozt, egy csomó világosszürke alkatrész bukkan elő, amik szinte bele vannak tuszkolva a dobozba. Csomagolásuk elmegy, nem sérültek az alkatrészek. Kapunk hozzá egy Revell-stílusú füzetet és matricát egy német utasszállító- egy spanyol bombázó változathoz, és a magyar WM-K14 motoros változathoz. Az öröm kb eddig tart. Az alkatrészek domború panelvonalasak, ami nekem egy elég új élmény volt. Eddig óvakodtam az ilyen megoldásoktól, de ez már késő volt...
Eddig úgy szokott kezdődni egy makett élete, hogy nyomozgatunk, anyagot gyűjtünk, majd kinyomozzuk, hogy melyik doboz rejti a megfelelő készletet. Itt ez a sorrend fejre állt, így lett belőle egy vajúdós faros-szülés....
Elkezdtem utána járni a makettnek, és megtaláltam a következő oldalt:
http://www.ratomodeling.com/finished/he170/revell_he170_72.html
Nagyon inspiráló, csak az utolsó mondat aggasztott egy kicsit (This kit is a crap!) Kicsit úgy álltam hozzá, hogy ide nekem az oroszlánt is! Nagyon szép makett lesz ez, a munkától meg nem szoktam megrettenni.
Az építést a kabin belsejével kezdtem. Gyárilag kapunk egy padlólemezt, három viszonylag elfogadható ülést, egy gyenge műszerfalat és egy kormányszerűséget. Az üléseket egy kis koptatással és a bekötő hevederekkel azért feldobtam. A belső falak és a padlólemez teljesen sima felületű, ide elkészítettem a vázszerkezetet, illetve a padlólemezből ki kell vágni egy nyílást, ami a hason lévő ablakocska fölé kell hogy essen. Erről a magazin nem ejt szót, sőt a padlólemezen ennek helye, vagy lehetősége sincs megadva. Mondjuk nem nagy szám kivágni, de a megépíthető 3 változatból kettő katonai, ahol biztos, hogy volt nyílás. (Utólag derült ki, hogy ezen a szakaszon nem is volt padlólemez.) Itt ért az első keserű felismerés, mert megnéztem, hogy az építés közben látható nyílás, milyen kis lyukakká szűkül, amikor majd rákerül a kabin felső része. Magyarul lehet ügyeskedni a vázszerkezettel, a koptatással, koszolással, befolyatással, de ennek a munkának kb 10%-a fog látszani. És akkor itt említenék meg egy fontos paramétert. Ez a láthatóság akkor érhető el, ha gyárt az ember új kabintetőket. A készlet átlátszó öntőkerete a gyalázat kategória. Olyan vastag benne minden, hogy a Pápa-mobilt is meg lehetne építeni belőle... Azok illeszkedéséről már inkább nem írok semmit. Az oldalsó és alsó ablakokat végül is újra elkészítettem, de az íves kabintetőket nem tudtam szépen megcsinálni, így bele kellett törődni, hogy a Revellét kell befaragni. Így a farigcsálás után mér legalább az illeszkedése elfogadható.
A hátrafelé néző fegyver támasztó keresztgerendáját is magam építettem. a puska benne van a készletben, de fel kellett javítani, mert azt jó szívvel nem építettem volna be.
Itt még lelkes voltam, mert azon gondolkodtam, hogy az utasszállító változatból megmaradt alkatrészekből (utasülések, komplett orr, légcsavarral építek egy kis mikrodiorámát egy múzeumrészletről, ahol kiállították ezeket és megépítem hozzá a törzs utasszekcióját, ahova a kedves látogatók beülhetnek egy kicsit nosztalgiázni... (Egyenlőre ez félkészen van.)
A motor és az orr rész jó hogy van, de ha nem lenne, az sem jelentene kisebb munkát. A K14-es motort egy lapon kapjuk. Szó sincs arról, hogy a két darab hetes hengerkoszrút adnák, szelepemelőkről, csövekről meg ne is álmodjunk. A lapra az első hengersor első fele lett ráöntve, és slussz. A második sor csak valami hevenyészett bordákkal igyekeztek imitálni. Azért becsületből legalább a hengerek elejét igyekeztem kipofozni egy kis rézdróttal, hogy valami normálisabb formája legyen. Az orr rész helyett gyakorlatilag egy szoknyás hengert kapunk. Se lemezosztások, se a hűtőzsaluk lemezei nincsenek megvésve, de még a levegő sem tudna kijönni a motortérből, mert olyan látványosan rosszul van egybe öntve minden. Úgyhogy véstem panelvonalakat, illetve a hűtőzsalukat is elkészítettem, és azok alatt hagytam helyet, hogy hihetőbb legyen egy kicsit. A kipufogó csonkokat először meg sem találtam az öntőkereten. Olyan alakú valamik, hogy az már netovább. Mondjuk nem is illeszkednek a tervezett helyükre. Úgyhogy a motorburkolaton ezt a helyet kimartam és belülről építve elkészítettem a két csövet. Tömíteni való ezen a borosdugó méretű elemen is annyi van, mint sok más makett egészen sem. Szóval szerintem a z orr részen simán meg lehet feszülni, annyi munkát bele lehet fektetni. De az a kabinbelsőre is igaz, csak az kevésbé látványos.
A törzsfelek és a sárkányszerkezet elemeinek illeszkedéséről sok jót nem tudok mondani. Bár hogy illeszkedést vártam, az talán megérthető, de a törsz és a szárnyak találkozásánál akkora rés van, hogy a madár is háromnapi hidegélelemmel indulna el az egyik partjáról a másikra. A tömítés és csiszolás ilyen mennyiségben elég lehangoló. Gyakorlatilag annyi szerencsém volt, hogy már az elején elhatároztam, hogy a kedves domború panelvonalaktól megszabadulok. Így nem bántam, hogy a csiszolás közben gyakorlatilag majdnem mind eltűnt. Ilyen mennyiségű felületjavítást igényel a sárkány. Bevallom: ilyen állapotában állt legtovább a repülő. Már szinte utáltam a polc tetejére felnézni. sokszor elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha lezuhanna, és egy Crash-diorámát próbálnék meg összehozni belőle... Mire kész lettem a felülettel, már utáltam a makettet, a pasztát, a csiszolópapírt. Eztán fogtam, és életemben először nekivágtam a panelvonalak újrakarcolásának. Úgy voltam vele, hogy nem ez lesz az a makett, amit sajnálni fogok elrontani. ezen ki lehet próbálni mindent, annyi munkát igényel. Úgyhogy nem bánkódtam, amikor egyszer-egyszer megcsúszott a karc. Paszta, száradás, csiszolás, újrakarcol. Végül is a fotókon talán látszik, hogy milyen illesztésekkel állunk szemben.
A futómű sorsa az lesz, hogy talicskát készítek belőle. Egy pozitívumot tudok említeni: a kerék kör alakú. De a futószárak, a támasztógerendák olyan vastagok és ormótlanok, hogy csak na. Az akna belsejéről azért nem írok, mert nincs. Behúzó sodrony, csigák, bordázat, kábelek, vezetékek mind egyedileg gyártandók. szégyen a futás, de hasznos, így mondják. Én pedig futottam a könnyebb út irányába. Bumm, bezártam az aknát. Illetve bezártam volna, mert az sem passzol a nyílásba. Úgyhogy azt is be kell farigcsálni, és a lemezillesztéseket is ki kell rajta alakítani. Itt már olyan bosszús voltam, hogy újra felmerült, hogy egy hasra szállt, összetört He-70-nek nem is lenne szüksége ezekre....
Az olyan apróságokról, mint az olajhűtő, inkább nem beszélek... Szerintem érzi mindenki, hogy mire számíthat ezeknél az elemeknél.
Ezek után már felüdülés volt lefújni a makettet. Kezdett testet ölteni, öröm volt felöltöztetni, örültem, hogy végre eltűnik a sok pasztanyom, és értelmet nyer a sok munka. A sárga színeket nem fújtam, hanem egy rosszabb ecsettel festettem, mert amennyire tudom ezek utólag kerültek fel a gépekre, többnyire tábori körülmények között. Márpedig ott nem nagyon volt festékszóró. Kapott egy réteg fényes lakkot a repülő, hogy a matricák szépen simuljanak. Na, ez is egy fekete leves. Egyszerűen nem hajlandó eltűnni a szélük. Pedig nem most matricáztam először. A felségjeleket, lajstromszámot és a századjelvényt használtam csak fel. Amennyire tudom az üzemeltetési és figyelmeztető feliratok nem kerültek fel a gépre. Mondjuk (Nem belép!) és (Nem told!) formában biztos nem is írták volna fel. Kapott végül a makett két rétek matt lakkot, majd egy kicsit megpróbálkoztam a panelezéssel is. Nem a legjobb, de kezdem érezni, hogy hogy kellene csinálni. Egy kicsit még koszoltam a felületen, hogy ne legyen annyira steril. A kipufogó foltjait még javítani fogom, de ahhoz egy kicsit pihenni kell a makettnek a szekrénykémben....
A makett most már majd 2hónapja kész van. Ott áll a talapzatán a vitrinben. Kezd egyre szebb lenni, ahogy az idő múlásával megszépülnek az emlékek. Összevetve örülök, hogy sikerült egy ilyen típusra is szert tennem, mert nem az a nagy klasszikus, ami minden makettezőnek megvan.
Kiderült, hogy ez gyakorlatilag a régi Matchbox kit, újracsomagolva. Ha nem fordítva kezdtem volna, és előbb olvasgatok, nyomozgatok, akkor biztos, hogy az ICM makettjét építettem volna meg. Azt magyarítani (Ha jól tudom, abban nincs csillagmotoros orr) sem lett volna nagyobb munka, ment a crap-ból építkezni.
Azt tudom mondani, hogy csak mazochistáknak ajánlom. A dobozt ajándékba csak annak add, akit kit kevésbé kedvelsz. A kész makettet meg úgysem fogod elajándékozni....
Köszönöm a türelmeteket, hogy e hosszúra sikerült leírást elolvastátok! A CRAP szót szótári formában direkt nem akartam leírni, lefordítani. Az angol ezt használja, de a magyarban és a trágárban rengeteg változata létezik, ami nyomdafestéket nem tűr.
A dolog ott kezdődött, amikor egy makettbolt polcain kotorászva beleakadtam a Revell dobozába, amin ott ékeskedett a fekete-fehér kereszt, hirdetve, hogy magyar festésminta és matricalap is jár a készlethez. Ezen nagyon felbuzdultam, és két évvel ezelőtt meg is vettem a dobozt (ha jól emlékszem 1290Ft-ért ... gyanúsnak kellett volna lennie).
Kibontva a viszonylag kis dobozt, egy csomó világosszürke alkatrész bukkan elő, amik szinte bele vannak tuszkolva a dobozba. Csomagolásuk elmegy, nem sérültek az alkatrészek. Kapunk hozzá egy Revell-stílusú füzetet és matricát egy német utasszállító- egy spanyol bombázó változathoz, és a magyar WM-K14 motoros változathoz. Az öröm kb eddig tart. Az alkatrészek domború panelvonalasak, ami nekem egy elég új élmény volt. Eddig óvakodtam az ilyen megoldásoktól, de ez már késő volt...
Eddig úgy szokott kezdődni egy makett élete, hogy nyomozgatunk, anyagot gyűjtünk, majd kinyomozzuk, hogy melyik doboz rejti a megfelelő készletet. Itt ez a sorrend fejre állt, így lett belőle egy vajúdós faros-szülés....
Elkezdtem utána járni a makettnek, és megtaláltam a következő oldalt:
http://www.ratomodeling.com/finished/he170/revell_he170_72.html
Nagyon inspiráló, csak az utolsó mondat aggasztott egy kicsit (This kit is a crap!) Kicsit úgy álltam hozzá, hogy ide nekem az oroszlánt is! Nagyon szép makett lesz ez, a munkától meg nem szoktam megrettenni.
Az építést a kabin belsejével kezdtem. Gyárilag kapunk egy padlólemezt, három viszonylag elfogadható ülést, egy gyenge műszerfalat és egy kormányszerűséget. Az üléseket egy kis koptatással és a bekötő hevederekkel azért feldobtam. A belső falak és a padlólemez teljesen sima felületű, ide elkészítettem a vázszerkezetet, illetve a padlólemezből ki kell vágni egy nyílást, ami a hason lévő ablakocska fölé kell hogy essen. Erről a magazin nem ejt szót, sőt a padlólemezen ennek helye, vagy lehetősége sincs megadva. Mondjuk nem nagy szám kivágni, de a megépíthető 3 változatból kettő katonai, ahol biztos, hogy volt nyílás. (Utólag derült ki, hogy ezen a szakaszon nem is volt padlólemez.) Itt ért az első keserű felismerés, mert megnéztem, hogy az építés közben látható nyílás, milyen kis lyukakká szűkül, amikor majd rákerül a kabin felső része. Magyarul lehet ügyeskedni a vázszerkezettel, a koptatással, koszolással, befolyatással, de ennek a munkának kb 10%-a fog látszani. És akkor itt említenék meg egy fontos paramétert. Ez a láthatóság akkor érhető el, ha gyárt az ember új kabintetőket. A készlet átlátszó öntőkerete a gyalázat kategória. Olyan vastag benne minden, hogy a Pápa-mobilt is meg lehetne építeni belőle... Azok illeszkedéséről már inkább nem írok semmit. Az oldalsó és alsó ablakokat végül is újra elkészítettem, de az íves kabintetőket nem tudtam szépen megcsinálni, így bele kellett törődni, hogy a Revellét kell befaragni. Így a farigcsálás után mér legalább az illeszkedése elfogadható.
A hátrafelé néző fegyver támasztó keresztgerendáját is magam építettem. a puska benne van a készletben, de fel kellett javítani, mert azt jó szívvel nem építettem volna be.
Itt még lelkes voltam, mert azon gondolkodtam, hogy az utasszállító változatból megmaradt alkatrészekből (utasülések, komplett orr, légcsavarral építek egy kis mikrodiorámát egy múzeumrészletről, ahol kiállították ezeket és megépítem hozzá a törzs utasszekcióját, ahova a kedves látogatók beülhetnek egy kicsit nosztalgiázni... (Egyenlőre ez félkészen van.)
A motor és az orr rész jó hogy van, de ha nem lenne, az sem jelentene kisebb munkát. A K14-es motort egy lapon kapjuk. Szó sincs arról, hogy a két darab hetes hengerkoszrút adnák, szelepemelőkről, csövekről meg ne is álmodjunk. A lapra az első hengersor első fele lett ráöntve, és slussz. A második sor csak valami hevenyészett bordákkal igyekeztek imitálni. Azért becsületből legalább a hengerek elejét igyekeztem kipofozni egy kis rézdróttal, hogy valami normálisabb formája legyen. Az orr rész helyett gyakorlatilag egy szoknyás hengert kapunk. Se lemezosztások, se a hűtőzsaluk lemezei nincsenek megvésve, de még a levegő sem tudna kijönni a motortérből, mert olyan látványosan rosszul van egybe öntve minden. Úgyhogy véstem panelvonalakat, illetve a hűtőzsalukat is elkészítettem, és azok alatt hagytam helyet, hogy hihetőbb legyen egy kicsit. A kipufogó csonkokat először meg sem találtam az öntőkereten. Olyan alakú valamik, hogy az már netovább. Mondjuk nem is illeszkednek a tervezett helyükre. Úgyhogy a motorburkolaton ezt a helyet kimartam és belülről építve elkészítettem a két csövet. Tömíteni való ezen a borosdugó méretű elemen is annyi van, mint sok más makett egészen sem. Szóval szerintem a z orr részen simán meg lehet feszülni, annyi munkát bele lehet fektetni. De az a kabinbelsőre is igaz, csak az kevésbé látványos.
A törzsfelek és a sárkányszerkezet elemeinek illeszkedéséről sok jót nem tudok mondani. Bár hogy illeszkedést vártam, az talán megérthető, de a törsz és a szárnyak találkozásánál akkora rés van, hogy a madár is háromnapi hidegélelemmel indulna el az egyik partjáról a másikra. A tömítés és csiszolás ilyen mennyiségben elég lehangoló. Gyakorlatilag annyi szerencsém volt, hogy már az elején elhatároztam, hogy a kedves domború panelvonalaktól megszabadulok. Így nem bántam, hogy a csiszolás közben gyakorlatilag majdnem mind eltűnt. Ilyen mennyiségű felületjavítást igényel a sárkány. Bevallom: ilyen állapotában állt legtovább a repülő. Már szinte utáltam a polc tetejére felnézni. sokszor elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha lezuhanna, és egy Crash-diorámát próbálnék meg összehozni belőle... Mire kész lettem a felülettel, már utáltam a makettet, a pasztát, a csiszolópapírt. Eztán fogtam, és életemben először nekivágtam a panelvonalak újrakarcolásának. Úgy voltam vele, hogy nem ez lesz az a makett, amit sajnálni fogok elrontani. ezen ki lehet próbálni mindent, annyi munkát igényel. Úgyhogy nem bánkódtam, amikor egyszer-egyszer megcsúszott a karc. Paszta, száradás, csiszolás, újrakarcol. Végül is a fotókon talán látszik, hogy milyen illesztésekkel állunk szemben.
A futómű sorsa az lesz, hogy talicskát készítek belőle. Egy pozitívumot tudok említeni: a kerék kör alakú. De a futószárak, a támasztógerendák olyan vastagok és ormótlanok, hogy csak na. Az akna belsejéről azért nem írok, mert nincs. Behúzó sodrony, csigák, bordázat, kábelek, vezetékek mind egyedileg gyártandók. szégyen a futás, de hasznos, így mondják. Én pedig futottam a könnyebb út irányába. Bumm, bezártam az aknát. Illetve bezártam volna, mert az sem passzol a nyílásba. Úgyhogy azt is be kell farigcsálni, és a lemezillesztéseket is ki kell rajta alakítani. Itt már olyan bosszús voltam, hogy újra felmerült, hogy egy hasra szállt, összetört He-70-nek nem is lenne szüksége ezekre....
Az olyan apróságokról, mint az olajhűtő, inkább nem beszélek... Szerintem érzi mindenki, hogy mire számíthat ezeknél az elemeknél.
Ezek után már felüdülés volt lefújni a makettet. Kezdett testet ölteni, öröm volt felöltöztetni, örültem, hogy végre eltűnik a sok pasztanyom, és értelmet nyer a sok munka. A sárga színeket nem fújtam, hanem egy rosszabb ecsettel festettem, mert amennyire tudom ezek utólag kerültek fel a gépekre, többnyire tábori körülmények között. Márpedig ott nem nagyon volt festékszóró. Kapott egy réteg fényes lakkot a repülő, hogy a matricák szépen simuljanak. Na, ez is egy fekete leves. Egyszerűen nem hajlandó eltűnni a szélük. Pedig nem most matricáztam először. A felségjeleket, lajstromszámot és a századjelvényt használtam csak fel. Amennyire tudom az üzemeltetési és figyelmeztető feliratok nem kerültek fel a gépre. Mondjuk (Nem belép!) és (Nem told!) formában biztos nem is írták volna fel. Kapott végül a makett két rétek matt lakkot, majd egy kicsit megpróbálkoztam a panelezéssel is. Nem a legjobb, de kezdem érezni, hogy hogy kellene csinálni. Egy kicsit még koszoltam a felületen, hogy ne legyen annyira steril. A kipufogó foltjait még javítani fogom, de ahhoz egy kicsit pihenni kell a makettnek a szekrénykémben....
A makett most már majd 2hónapja kész van. Ott áll a talapzatán a vitrinben. Kezd egyre szebb lenni, ahogy az idő múlásával megszépülnek az emlékek. Összevetve örülök, hogy sikerült egy ilyen típusra is szert tennem, mert nem az a nagy klasszikus, ami minden makettezőnek megvan.
Kiderült, hogy ez gyakorlatilag a régi Matchbox kit, újracsomagolva. Ha nem fordítva kezdtem volna, és előbb olvasgatok, nyomozgatok, akkor biztos, hogy az ICM makettjét építettem volna meg. Azt magyarítani (Ha jól tudom, abban nincs csillagmotoros orr) sem lett volna nagyobb munka, ment a crap-ból építkezni.
Azt tudom mondani, hogy csak mazochistáknak ajánlom. A dobozt ajándékba csak annak add, akit kit kevésbé kedvelsz. A kész makettet meg úgysem fogod elajándékozni....
Köszönöm a türelmeteket, hogy e hosszúra sikerült leírást elolvastátok! A CRAP szót szótári formában direkt nem akartam leírni, lefordítani. Az angol ezt használja, de a magyarban és a trágárban rengeteg változata létezik, ami nyomdafestéket nem tűr.
|
| 01 |
|
| 02 |
|
| 03 |
|
| 04 |
|
| 05 |
|
| 06 |
|
| 07 |
|
| 08 |
|
| 09 |
|
| 10 |
|
| 11 |
|
| 12 |
|
| 13 |
|
| 14 |
|
| 15 |
|
| 16 |
|
| 17 |
|
| 18 |
2012.05.17.
Utolsó módosítás: 2013.06.06.
Utolsó módosítás: 2013.06.06.