Aviatik D.I Berg
1:48, Flashback
Pintér György - Múzeumi krimik
1916-ban Julius von Berg gondoskodott arról, hogy napjainkban őrült makettezők próbálják utána csinálni, és műanyagból meépíteni azt, amit ő eredetileg fából álmodott meg. Austro-Daimler motorokat, Schwarzlose géppuskákat, és Knoller-Járay féle légcsavarokat építettek be ebbe a gyönyörű madárba. A Lohner gyárban kézzel festett hatszögletű álcázómintát festettek rá, és nyergében Osztrák-Magyar pilótákkal készen állt belevetni magát az I. világháború vért őrlő malmába.
A D.I.-et 6 gyárban, 16 különféle sorozatban készítették.
A makett
A műanyag alkatrészek mellé kapunk maratást, gyanta motort, és gumikat is a küllős kerékhez. Mindezek ellenére is csak közepesre tudom értékelni a doboz tartalmát. A különféle változatok egyvelege a makett. Tulajdonképpen bármelyiket meg lehetne építeni belőle. A legnagyobb probléma a műanyag alkatrészek elnagyolása.
Építés
Az első, és legfontosabb feladatom az volt, hogy mindent megtudjak a Lohner változatról. Ez nehéz dolog, még a kiváló JaPo füzet birtokában is. A baj az, hogy nem volt egy bizonyos gép, amiről minden adatot le tudtam volna szedni. A kabinbelsőt ketjesen átalakítottam, és nagyrészt saját feljavítással tettem élethűbbé. Ahogyan régebben egy cikkben olvastam: a pincétől a padlásig mindenféle kacatot beleépítettem. A fő probléma mégis a külső felületek elkészítése volt. A törzsön a szerelőnyílások helyett újakat kellet legyártani, mert az eredetiek leginkább egy Thöne und Fiala verzióra hasonlítanak. A botkormányt egy roncsról készült kép alapján készítettem el. A műszerfalon az olajpumpát csak jelölik, így egy darab húzott szál további életét olajpumpaként éli le. A motor egy Mercedes-hez hsonlít, ezért a Karaya cég A-D motorját építettem be. A legrettenetesebb munka ezen a környéken volt. A burkló lemezeket levágtam, és újakat készítettem alumíniumból. Mindezt a géppuska miatt. Az ugyanis olyan speciális módon volt beépítve, hogy minden más megldás lehetetlen, ha élethűen akarjuk bemutatni. A Schwarzlose egyébként egy Part gyártmányú Vickers géppuska megfordítva, és erre egy darab sztirolból van kifaragva a tokfedél a tetején. Még szerencse, hogy csak az egyik látszik teljesen. A lemez motorburkolat azért is kellett, hogy be tudjam mutatni az átlapolást fa, és fémlemez között. A kerekerhez a küllőket használtam ugyan, de az erdeti műanyagot faragtam ki, és ebbe ragaszottam a maratást. Az összes kormányfelületet kivágtam, és a mozgató fülek elékészítése után ragasztottam vissza azokat. A szárny igen bumszli vastag. Elcsiszoltam, és a megerősítő vászoncsíkokat lágyan bekarcoltam, a bordák mentén. A hengerek tetején lévő aprócska rugókat fúrószárra tekert drót-rugócskákkal imitáltam. A kipufogók injekciós tűből készültek, mert a gyantának nem jó az alakja. A hengerfej csatlakozásnál el voltak lapítva, és a szárnydúcok miatt máshogyan is álltak. A törzsön a panelvonalakat elcsiszoltam, és rajzok alapján újakat karcoltam be. A légcsavart, farokcsúszót, fékezőhorgot (vagy micsoda), fából faragtam ki. A huzalmaravítések pontjainál aprócska furatokat készítettem 0,32-es fúróval. A festés előtti utolsó dolog a szárazpróba volt.
Festés
Nem titok, hogy nagyrészt emiatt kezdtem el építeni makettet.
Először Piskó Frigyes nyújtott hatszög mintázatú gépét akartam megfesteni. De ez a minta annyira apró, hoyg lemondtam róla. Crawford gépéról ráadásul van három fotó is a JaPo füzetben, plusz egy színes grafika. A mellékelt martica mintázata pedig tökéletes.
A gondom a színekkel volt. Nyilván ismerős lehet, micsoda kálvária beazonosítani az eredeti színeket egy ősrégi fotóról. A rendelkezésemre áló információk alapján én a képeken látható mintát képzelem reálisnak.
A bajom az volt, hogy a farokrészre a matricán vörösbarna színt is adnak. Pedig a vörös árnyalatiat a fekete-fehér fotókon gyakran össze lehet keverni a feketével, annyira sötét tónusú. Ezért a legvilágosabbtól kezdve, egymáshoz viszonyítva kezdtem összeszedegetni a maketten is látható színeket.
Végül ezeket a színeket használtam:
- Fehér: Gunze H11 + H85 1:1
- Zöld: Aeromaster RLM 82
- Barna: Lifecolor UA 088
- Kék: Aeromaster U.S. sea blue(1044)
- Okker: Aeromaster Italy Tan Gialo Mimetico(1216)
- Indigó: Gunze H39 + H47 2:1
- Türkiz: Gunze RLM78 + valamilyen zöldet kevertem hozzá.
Ezek után egy darabka metricát sablonként használva kivágtam maszkolófóiából a hatszögeket. Eme munkafázis kissé leamortizált idegileg. Miután kiszenvedtem a fogalmam sincs hány darab hatszöget, már csak festeni kellett. Ez igen egyszerűnek tűnt. (Csak annak tűnt!) Kár, hogy nem maradt fenn annak a munkásnak a neve, aki ezt a mintát festette. Minden tiszteletem neki. Alig bírtam rajta eligazodni, ahhoz képest hogy ott voltak az arhív fotók. Egyébként a JaPo füzetben nem is találtam két egyforma festésű gépet. Valószínűleg csak az álcázófestés alapsémáját határozták meg, a pontos színtérképet nem.
Felfújtam a legvilágosabb színt, majd a megfelelő helyekre felraktam a maszkolókat, és jött a következő szín. Itt volt igazán segítségemre a matrica. Mivel a Berg mindíg ugyanazt a felét mutatta a fotósoknak, akárcsak a Hold nekünk, a másik felét kikövetkeztettem, folytatva a bal oldal mintáját. Sajnos a sok réteg miatt a végén a színek között enyhe szintkülönbség látható, de szerencsére csak ha súrolófényben nézzük.
Az alsó felületek fa, és vászon színt kaptak.
Furcsa, de már nem volt kedvem a jelzéseket is fújni, úgyhogy felraktam a készletben található matricákat, Aeromaster Set-Sol segítségével.
A varrás
Most már csak össze kellett varrni a Berg-et.
A huzalmerevítéseket a szokásos módon készítettem, a következő kiegészítéssel: Korábbi cikkemben (S.E. 5a), írtam már a nagy omega-betű alakú drótfülekről. Ezeket ragasztom bele a műanyagba, és ebbe fűzöm bele a Z63 huzalokat. Itt annyit változtattam, hogy a Part "controlhorns & turnbuckles" maratásából felhasználtam a 8-as fomájúakat is. A maratás egyik végét belefűztem a drótfülekbe, és úgy ragasztottam be. Ezáltal a Part maratás szabadon lifegett. A másik végén lévő lyukba fűztem bele a huzalt. A többi a szokásos módon történt.
Az utolsó momentum a lakkozás volt, a Lifecolor "satin clear" termékével.
A D.I.-et 6 gyárban, 16 különféle sorozatban készítették.
A makett
A műanyag alkatrészek mellé kapunk maratást, gyanta motort, és gumikat is a küllős kerékhez. Mindezek ellenére is csak közepesre tudom értékelni a doboz tartalmát. A különféle változatok egyvelege a makett. Tulajdonképpen bármelyiket meg lehetne építeni belőle. A legnagyobb probléma a műanyag alkatrészek elnagyolása.
Építés
Az első, és legfontosabb feladatom az volt, hogy mindent megtudjak a Lohner változatról. Ez nehéz dolog, még a kiváló JaPo füzet birtokában is. A baj az, hogy nem volt egy bizonyos gép, amiről minden adatot le tudtam volna szedni. A kabinbelsőt ketjesen átalakítottam, és nagyrészt saját feljavítással tettem élethűbbé. Ahogyan régebben egy cikkben olvastam: a pincétől a padlásig mindenféle kacatot beleépítettem. A fő probléma mégis a külső felületek elkészítése volt. A törzsön a szerelőnyílások helyett újakat kellet legyártani, mert az eredetiek leginkább egy Thöne und Fiala verzióra hasonlítanak. A botkormányt egy roncsról készült kép alapján készítettem el. A műszerfalon az olajpumpát csak jelölik, így egy darab húzott szál további életét olajpumpaként éli le. A motor egy Mercedes-hez hsonlít, ezért a Karaya cég A-D motorját építettem be. A legrettenetesebb munka ezen a környéken volt. A burkló lemezeket levágtam, és újakat készítettem alumíniumból. Mindezt a géppuska miatt. Az ugyanis olyan speciális módon volt beépítve, hogy minden más megldás lehetetlen, ha élethűen akarjuk bemutatni. A Schwarzlose egyébként egy Part gyártmányú Vickers géppuska megfordítva, és erre egy darab sztirolból van kifaragva a tokfedél a tetején. Még szerencse, hogy csak az egyik látszik teljesen. A lemez motorburkolat azért is kellett, hogy be tudjam mutatni az átlapolást fa, és fémlemez között. A kerekerhez a küllőket használtam ugyan, de az erdeti műanyagot faragtam ki, és ebbe ragaszottam a maratást. Az összes kormányfelületet kivágtam, és a mozgató fülek elékészítése után ragasztottam vissza azokat. A szárny igen bumszli vastag. Elcsiszoltam, és a megerősítő vászoncsíkokat lágyan bekarcoltam, a bordák mentén. A hengerek tetején lévő aprócska rugókat fúrószárra tekert drót-rugócskákkal imitáltam. A kipufogók injekciós tűből készültek, mert a gyantának nem jó az alakja. A hengerfej csatlakozásnál el voltak lapítva, és a szárnydúcok miatt máshogyan is álltak. A törzsön a panelvonalakat elcsiszoltam, és rajzok alapján újakat karcoltam be. A légcsavart, farokcsúszót, fékezőhorgot (vagy micsoda), fából faragtam ki. A huzalmaravítések pontjainál aprócska furatokat készítettem 0,32-es fúróval. A festés előtti utolsó dolog a szárazpróba volt.
Festés
Nem titok, hogy nagyrészt emiatt kezdtem el építeni makettet.
Először Piskó Frigyes nyújtott hatszög mintázatú gépét akartam megfesteni. De ez a minta annyira apró, hoyg lemondtam róla. Crawford gépéról ráadásul van három fotó is a JaPo füzetben, plusz egy színes grafika. A mellékelt martica mintázata pedig tökéletes.
A gondom a színekkel volt. Nyilván ismerős lehet, micsoda kálvária beazonosítani az eredeti színeket egy ősrégi fotóról. A rendelkezésemre áló információk alapján én a képeken látható mintát képzelem reálisnak.
A bajom az volt, hogy a farokrészre a matricán vörösbarna színt is adnak. Pedig a vörös árnyalatiat a fekete-fehér fotókon gyakran össze lehet keverni a feketével, annyira sötét tónusú. Ezért a legvilágosabbtól kezdve, egymáshoz viszonyítva kezdtem összeszedegetni a maketten is látható színeket.
Végül ezeket a színeket használtam:
- Fehér: Gunze H11 + H85 1:1
- Zöld: Aeromaster RLM 82
- Barna: Lifecolor UA 088
- Kék: Aeromaster U.S. sea blue(1044)
- Okker: Aeromaster Italy Tan Gialo Mimetico(1216)
- Indigó: Gunze H39 + H47 2:1
- Türkiz: Gunze RLM78 + valamilyen zöldet kevertem hozzá.
Ezek után egy darabka metricát sablonként használva kivágtam maszkolófóiából a hatszögeket. Eme munkafázis kissé leamortizált idegileg. Miután kiszenvedtem a fogalmam sincs hány darab hatszöget, már csak festeni kellett. Ez igen egyszerűnek tűnt. (Csak annak tűnt!) Kár, hogy nem maradt fenn annak a munkásnak a neve, aki ezt a mintát festette. Minden tiszteletem neki. Alig bírtam rajta eligazodni, ahhoz képest hogy ott voltak az arhív fotók. Egyébként a JaPo füzetben nem is találtam két egyforma festésű gépet. Valószínűleg csak az álcázófestés alapsémáját határozták meg, a pontos színtérképet nem.
Felfújtam a legvilágosabb színt, majd a megfelelő helyekre felraktam a maszkolókat, és jött a következő szín. Itt volt igazán segítségemre a matrica. Mivel a Berg mindíg ugyanazt a felét mutatta a fotósoknak, akárcsak a Hold nekünk, a másik felét kikövetkeztettem, folytatva a bal oldal mintáját. Sajnos a sok réteg miatt a végén a színek között enyhe szintkülönbség látható, de szerencsére csak ha súrolófényben nézzük.
Az alsó felületek fa, és vászon színt kaptak.
Furcsa, de már nem volt kedvem a jelzéseket is fújni, úgyhogy felraktam a készletben található matricákat, Aeromaster Set-Sol segítségével.
A varrás
Most már csak össze kellett varrni a Berg-et.
A huzalmerevítéseket a szokásos módon készítettem, a következő kiegészítéssel: Korábbi cikkemben (S.E. 5a), írtam már a nagy omega-betű alakú drótfülekről. Ezeket ragasztom bele a műanyagba, és ebbe fűzöm bele a Z63 huzalokat. Itt annyit változtattam, hogy a Part "controlhorns & turnbuckles" maratásából felhasználtam a 8-as fomájúakat is. A maratás egyik végét belefűztem a drótfülekbe, és úgy ragasztottam be. Ezáltal a Part maratás szabadon lifegett. A másik végén lévő lyukba fűztem bele a huzalt. A többi a szokásos módon történt.
Az utolsó momentum a lakkozás volt, a Lifecolor "satin clear" termékével.
|
| P1010513 |
|
| P1010514 |
|
| P1010515 |
|
| P1010516 |
|
| P1010517 |
|
| P1010518 |
|
| P1010519 |
|
| P1010520 |
|
| P1010521 |
|
| P1010522 |
|
| P1010523 |
|
| P1010524 |
|
| P1010525 |
|
| P1010526 |
|
| P1010527 |
|
| P1010528 |
|
| P1010529 |
2008.06.15.
Utolsó módosítás: 2008.06.20.
Utolsó módosítás: 2008.06.20.
Respect És Tisztelet Vadász Istvánnak a kiváló faanyagért.