Jermolajev Jer-2
1:72, Amodel
Pintér György - Múzeumi krimik
A Pe-8 után egy újabb Amodel makett került a kezem alá. (Hogy én semmiből sem tanulok…) Egy újabb szovjet bombázó egy Jermolajev Er-2 vagy más rövidítés szerint Jer-2. Nem túl ismert típus, a szovjet Dalnyaja Aviacia által bevetett repülő, amely az 1941. augusztus 10-11-i Berlin ellen végrehajtott bombatámadás során mutatkozott be a nagyközönségnek. Két ezredbe szervezve vettek részt a németek elleni támadásokban.
A típus eredete egy utasszállító, a Sztal -7, aminek áttervezésével Jermolajevet bízták meg. A szent cél: egy nagyhatósugarú bombázó kialakítása volt. Végül létrejött egy 5500 km hatósugarú, max négy tonna bombát szállítani képes repülőgép.
A többi szovjet bombázótól a W kialakítású szárnyak különböztetik meg. Ezzel a megoldással a német Junkers Ju-87 találkozhatunk, de itt a méretek lényegesen komolyabbak, mint a közismert, (közrettegett?) német zuhanóbombázónál. (Ezt a szovjet terminológiában „fordított sirályszárny”-ként emlegetik.) Persze ez megoldás más szovjet repülőknél is előfordult. Például a Szu-2 is ilyen szárnyprofillal repült. A bombateher is lényegesen komolyabb volt. Nagy távolságra egy, rövid távra, akár négy tonna bombát is cipelhetett az Er-2.
Ennek a gépnek az 1/72-es kicsinyítésű makettje került a kezembe. A már megszokott Amodel-minőség köszönt vissza a doboz bontása után. Tudtam, hogy komoly harcra kell készülnöm! Egy halom szürke alkatrész mellé egy komolyabb mennyiségű színtelen - mondhatni átlátszó alkatrészt is kaptam. Huncut módon, a géptörzs alján lévő lőállást oldal kilátását biztosító ablaknyílását- bár nem opcionális, nekünk kell kialakítani, kivágni. Az idekerülő átlátszónak szánt alkatrész csaknem eredeti vastagságú és jó esetben fényáteresztő.
A minőség? Viszonylag elfogadható. Persze az orosz gyártó nem lihegte túl a dolgot. Most a változatosság kedvéért a szárnyak csaknem tökéletesen összeálltak. Csak a motorgondola csatlakozásai igényeltek némi tömítést. Ezzel szemben a törzsfelek voltak vetemedve. Egy kisujjnyi hosszúságban a két összeillesztett törzsfél közé még egy gyufaszálat be lehetne építeni. Persze, hogy unatkoznánk, ha minden rendben volna! Ezzel szemben a farokfutó villája olyan szorosra sikerült, hogy komoly közelharc és a villa belső fele jó részének elcsiszolása után lehetett az apró kereket a helyére bűvészkedni. A következő érdekesség a szárnyak törzshöz rögzítésénél következett. Valamilyen, ismeretlen okból a szárny bekötést segítő alkatrészek helyét készítették el, ahol műanyag lapokat át lehetne tolni, ezzel stabilabbá téve a szárnyak rögzülését a törzshöz. Már csaknem köszönetet rebegtem a makett gyártóinak szokatlan előrelátásukért, amikor kiderült, hogy a nyílások megvannak, de a bele való alkatrészeket nem tartalmazza a készlet. Erre szokták mondani, hogy „ügyes!” A szárnytöveknél komolyabb tömítésre van szükség.
A legénység ebből a készletből is hiányzott. Persze a kevéssé átlátszó kabintetők miatt akár a Mókus őrsöt is beültethetném a rondán kidolgozott ülésekre.
Külön, két délelőttös munka a sok kanyart tartalmazó „átlátszó” felületek maszkolása. Pisztollyal fújás esetében elengedhetetlen. Márpedig így terveztem a festést. Ami gond, hogy az 1941-es bombázásokban részt vett gépekről eddig nem találtam festési mintákat. Különös nehézségű volt a hátsó géppuskatorony. Maszkolni sem egyszerű félgömb alakú idomokat. Nem is sikerült tökéletesen. Amikor aztán a helyére kerülne, kiderül, hogy a gyűrű, amin elvileg megfordulhatna, egyszerűen nem fér be a helyére. Már éppen kezdett hiányozni egy ilyen elmérés.
Ha már festés. Körülnéztem a megfelelő oldalakon. Aki jobban el akar mélyülni a szovjet gépek festési változatai között, az a neten legjobb, ha a yandex.ru keresőt használja. Miután - többé-kevésbé fölismeri a latin betűket is, nem kell hozzá orosz betűk ismerete, bár ez nekem - mint egykori orosztanárnak nem gond. Rengeteg fénykép, festési séma van fenn a Nagy Honvédő Háborúról. Nos, itt találtam egy téli festést, de nem a teljesen fehér, hanem ferde fekete sávokkal a körvonalakat megtörőt. Alul fekete lesz, a terveim szerint a szín. A fehér nem egyszerű, hiszen tökéletesen el kell egyengetni, kitömíteni a felületi hibákat. A fehér azonnal kihozza, ha valahol gond van! (Ki is hozta a jobb szárnytőnél! Így újra csiszolás, újra fújás.)
Fegyverzetként több változatot is felajánl a készlet. El lehet készíteni nyitott bombarekesszel, benne egy maréknyi 100 kilós romborló bombával, vagy csukott bombatér ajtóval, három nagyobb méretű, talán egytonnás szerkentyűvel, ami külső függesztésű. Majd eldől, bár az is lehet, hogy bombák nélkül kerül fel a polcra. A felségjelek természetesen szovjet csillagok lesznek, hiszen ezt a típust más légierő nem üzemeltette. A fekete alapra a fehér körvonalakkal lezárt végű csillag dukál! A géppuskák két variációhoz adottak. Nem szabad összekeverni őket!
A matricákról vagy jót, vagy semmit. Akkor inkább semmit. Sok matrica fordult már meg a kezemben. Ezek közül a negatív csúcs közelében - mondhatni stílszerűen на дне „na dnye” (szabad fordításban: „a mélyben”)- található ennek az ívnek a minősítése. Nem mondom, hogy instant matrica, azaz vízben oldódó, inkább nagyon is ragaszkodó, mert egyes darabjai nem akartak megválni a hordozó papírtól. Ha mégis, akkor darabokban. Szóval, nem akarom dicsérni, de nem is lehet.
Lassan összeállt a makett. Látványnak kimondottan szép, arányos darab - persze, amennyire egy egykori bombázó lehet. Ehhez képest a következő, egy TB-3-as egy repülő krumplisláda a szögletes törzsével, hullámlemez borításával. De, róla majd legközelebb!
A típus eredete egy utasszállító, a Sztal -7, aminek áttervezésével Jermolajevet bízták meg. A szent cél: egy nagyhatósugarú bombázó kialakítása volt. Végül létrejött egy 5500 km hatósugarú, max négy tonna bombát szállítani képes repülőgép.
A többi szovjet bombázótól a W kialakítású szárnyak különböztetik meg. Ezzel a megoldással a német Junkers Ju-87 találkozhatunk, de itt a méretek lényegesen komolyabbak, mint a közismert, (közrettegett?) német zuhanóbombázónál. (Ezt a szovjet terminológiában „fordított sirályszárny”-ként emlegetik.) Persze ez megoldás más szovjet repülőknél is előfordult. Például a Szu-2 is ilyen szárnyprofillal repült. A bombateher is lényegesen komolyabb volt. Nagy távolságra egy, rövid távra, akár négy tonna bombát is cipelhetett az Er-2.
Ennek a gépnek az 1/72-es kicsinyítésű makettje került a kezembe. A már megszokott Amodel-minőség köszönt vissza a doboz bontása után. Tudtam, hogy komoly harcra kell készülnöm! Egy halom szürke alkatrész mellé egy komolyabb mennyiségű színtelen - mondhatni átlátszó alkatrészt is kaptam. Huncut módon, a géptörzs alján lévő lőállást oldal kilátását biztosító ablaknyílását- bár nem opcionális, nekünk kell kialakítani, kivágni. Az idekerülő átlátszónak szánt alkatrész csaknem eredeti vastagságú és jó esetben fényáteresztő.
A minőség? Viszonylag elfogadható. Persze az orosz gyártó nem lihegte túl a dolgot. Most a változatosság kedvéért a szárnyak csaknem tökéletesen összeálltak. Csak a motorgondola csatlakozásai igényeltek némi tömítést. Ezzel szemben a törzsfelek voltak vetemedve. Egy kisujjnyi hosszúságban a két összeillesztett törzsfél közé még egy gyufaszálat be lehetne építeni. Persze, hogy unatkoznánk, ha minden rendben volna! Ezzel szemben a farokfutó villája olyan szorosra sikerült, hogy komoly közelharc és a villa belső fele jó részének elcsiszolása után lehetett az apró kereket a helyére bűvészkedni. A következő érdekesség a szárnyak törzshöz rögzítésénél következett. Valamilyen, ismeretlen okból a szárny bekötést segítő alkatrészek helyét készítették el, ahol műanyag lapokat át lehetne tolni, ezzel stabilabbá téve a szárnyak rögzülését a törzshöz. Már csaknem köszönetet rebegtem a makett gyártóinak szokatlan előrelátásukért, amikor kiderült, hogy a nyílások megvannak, de a bele való alkatrészeket nem tartalmazza a készlet. Erre szokták mondani, hogy „ügyes!” A szárnytöveknél komolyabb tömítésre van szükség.
A legénység ebből a készletből is hiányzott. Persze a kevéssé átlátszó kabintetők miatt akár a Mókus őrsöt is beültethetném a rondán kidolgozott ülésekre.
Külön, két délelőttös munka a sok kanyart tartalmazó „átlátszó” felületek maszkolása. Pisztollyal fújás esetében elengedhetetlen. Márpedig így terveztem a festést. Ami gond, hogy az 1941-es bombázásokban részt vett gépekről eddig nem találtam festési mintákat. Különös nehézségű volt a hátsó géppuskatorony. Maszkolni sem egyszerű félgömb alakú idomokat. Nem is sikerült tökéletesen. Amikor aztán a helyére kerülne, kiderül, hogy a gyűrű, amin elvileg megfordulhatna, egyszerűen nem fér be a helyére. Már éppen kezdett hiányozni egy ilyen elmérés.
Ha már festés. Körülnéztem a megfelelő oldalakon. Aki jobban el akar mélyülni a szovjet gépek festési változatai között, az a neten legjobb, ha a yandex.ru keresőt használja. Miután - többé-kevésbé fölismeri a latin betűket is, nem kell hozzá orosz betűk ismerete, bár ez nekem - mint egykori orosztanárnak nem gond. Rengeteg fénykép, festési séma van fenn a Nagy Honvédő Háborúról. Nos, itt találtam egy téli festést, de nem a teljesen fehér, hanem ferde fekete sávokkal a körvonalakat megtörőt. Alul fekete lesz, a terveim szerint a szín. A fehér nem egyszerű, hiszen tökéletesen el kell egyengetni, kitömíteni a felületi hibákat. A fehér azonnal kihozza, ha valahol gond van! (Ki is hozta a jobb szárnytőnél! Így újra csiszolás, újra fújás.)
Fegyverzetként több változatot is felajánl a készlet. El lehet készíteni nyitott bombarekesszel, benne egy maréknyi 100 kilós romborló bombával, vagy csukott bombatér ajtóval, három nagyobb méretű, talán egytonnás szerkentyűvel, ami külső függesztésű. Majd eldől, bár az is lehet, hogy bombák nélkül kerül fel a polcra. A felségjelek természetesen szovjet csillagok lesznek, hiszen ezt a típust más légierő nem üzemeltette. A fekete alapra a fehér körvonalakkal lezárt végű csillag dukál! A géppuskák két variációhoz adottak. Nem szabad összekeverni őket!
A matricákról vagy jót, vagy semmit. Akkor inkább semmit. Sok matrica fordult már meg a kezemben. Ezek közül a negatív csúcs közelében - mondhatni stílszerűen на дне „na dnye” (szabad fordításban: „a mélyben”)- található ennek az ívnek a minősítése. Nem mondom, hogy instant matrica, azaz vízben oldódó, inkább nagyon is ragaszkodó, mert egyes darabjai nem akartak megválni a hordozó papírtól. Ha mégis, akkor darabokban. Szóval, nem akarom dicsérni, de nem is lehet.
Lassan összeállt a makett. Látványnak kimondottan szép, arányos darab - persze, amennyire egy egykori bombázó lehet. Ehhez képest a következő, egy TB-3-as egy repülő krumplisláda a szögletes törzsével, hullámlemez borításával. De, róla majd legközelebb!
|
| er_2_4 |
|
| er_2_5 |
|
| er_2_6 |
|
| er_2_7 |
|
| er_2_8 |
2019.08.12.