Lockheed MC-130H Combat Talon II
1:48, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
A gép az Operation Iraqi Freedom hadművelet közben, 2004.december 29-én egy éjszakai, műszeres leszállás során futott bele egy óriási gödörbe a kifutópálya közepén, amit a pilóták információs rendszerébe (Notice to Airmen) nem vezettek fel. Az eredmény a képeken látható, a gép rommá tört, egy része kiégett.
A makett az Italeri régi AC-130 Gunship kitjének átalakításával készült. Az Italeri kit elég régi, kiemelkedő panelvonalas, a részletek leegyszerűsítettek, vagy teljesen hiányoznak. A pozitívumai a jó méret és alakhűség, a méretéhez pontos illeszkedések. A kabinbelső és a tehertér elég jól kidolgozott, dobozból építve is szépen mutat, de jó alap a feljavításhoz is.
Az építést az összes panelvonal átkarcolásával kezdtem, ami egy szikéből kialakított szerszámmal készült. Ezután a teljes makettet átszegecseltem. Az igazi gépre jellemzőek voltak a látható (nem lecsiszolt) szegecsek, ebből az Italeri maketten egy darab sincs. Ezután álltam neki a valódi feljavításnak. A külső részletek kialakításában az airliners.net kiváló minőségű fotóit használtam referenciaként.
Az egyébként jól kidolgozott kabinban csak a műszerfal mögötti vezetékek és az oldalablakok melleti kis alkatrészek készültek el saját feljavításból, a többi részletet csak festéssel emeltem ki. A deszantteret is kidolgoztam, mert a ledobott vészkijárati ajtón át látszik. A kabinnál és a deszanttérnél nem törekedtem a teljes élethűségre (ennek az alváltozatnak a belsejéről egyetlen darab fotót sem találtam), inkább egy koszos, a tűztől kormos belsőt festettem.
Az első beszállóajtó az ütközéskor kiszakadt a helyéből és messzire repült. Ezt a részt a jó láthatóság miatt tökéletesre kellett kidolgozni, a maketten viszont nyomát sem találjuk az ide való alkatrészeknek.
Az égett rész mustáros tubusból és sztirollapokból épült. Az égett résznél először valódi hamut ragasztottam fényes lakkal a felületre, majd fehér, fekete, barna és sárga pigmentporral értem el a kívánt hatást.
A fékszárnyak és a kiengedett fékszárnynál látható szárnyszerkezet sztirollapokból készült.
Saját építéssel készült az összes antenna és a jellegzetes orr, a helyzetfények, és még sok egyéb apróság.
Festés:
A festést először az alapfestéssel kezdtem, ami a valóságnál jóval világosabb árnyalat. Ezután a panelvonalakat fújtam ár sötétebb szürkével, majd erre fényes lakk került. Végül az egész makettet műszaki tustintával ecseteltem át, ez gyönyörűen kiemelte a szegecselést és a panelvonalakat. A jelzések, feliratok maszkolással, szórópisztollyal készültek.
A makett öt hónap folyamatos munkával készült el, eddigi legnagyobb vállalkozásom.
Fotók az eredeti gépről:
http://www.baaa-acro.com/Dossier%20Photo/85-0012-1.htm
A makett az Italeri régi AC-130 Gunship kitjének átalakításával készült. Az Italeri kit elég régi, kiemelkedő panelvonalas, a részletek leegyszerűsítettek, vagy teljesen hiányoznak. A pozitívumai a jó méret és alakhűség, a méretéhez pontos illeszkedések. A kabinbelső és a tehertér elég jól kidolgozott, dobozból építve is szépen mutat, de jó alap a feljavításhoz is.
Az építést az összes panelvonal átkarcolásával kezdtem, ami egy szikéből kialakított szerszámmal készült. Ezután a teljes makettet átszegecseltem. Az igazi gépre jellemzőek voltak a látható (nem lecsiszolt) szegecsek, ebből az Italeri maketten egy darab sincs. Ezután álltam neki a valódi feljavításnak. A külső részletek kialakításában az airliners.net kiváló minőségű fotóit használtam referenciaként.
Az egyébként jól kidolgozott kabinban csak a műszerfal mögötti vezetékek és az oldalablakok melleti kis alkatrészek készültek el saját feljavításból, a többi részletet csak festéssel emeltem ki. A deszantteret is kidolgoztam, mert a ledobott vészkijárati ajtón át látszik. A kabinnál és a deszanttérnél nem törekedtem a teljes élethűségre (ennek az alváltozatnak a belsejéről egyetlen darab fotót sem találtam), inkább egy koszos, a tűztől kormos belsőt festettem.
Az első beszállóajtó az ütközéskor kiszakadt a helyéből és messzire repült. Ezt a részt a jó láthatóság miatt tökéletesre kellett kidolgozni, a maketten viszont nyomát sem találjuk az ide való alkatrészeknek.
Az égett rész mustáros tubusból és sztirollapokból épült. Az égett résznél először valódi hamut ragasztottam fényes lakkal a felületre, majd fehér, fekete, barna és sárga pigmentporral értem el a kívánt hatást.
A fékszárnyak és a kiengedett fékszárnynál látható szárnyszerkezet sztirollapokból készült.
Saját építéssel készült az összes antenna és a jellegzetes orr, a helyzetfények, és még sok egyéb apróság.
Festés:
A festést először az alapfestéssel kezdtem, ami a valóságnál jóval világosabb árnyalat. Ezután a panelvonalakat fújtam ár sötétebb szürkével, majd erre fényes lakk került. Végül az egész makettet műszaki tustintával ecseteltem át, ez gyönyörűen kiemelte a szegecselést és a panelvonalakat. A jelzések, feliratok maszkolással, szórópisztollyal készültek.
A makett öt hónap folyamatos munkával készült el, eddigi legnagyobb vállalkozásom.
Fotók az eredeti gépről:
http://www.baaa-acro.com/Dossier%20Photo/85-0012-1.htm
|
|
| kabinbelső… |
|
| ...és festve |
|
| törzsbels |
|
| beszállóajtó kö… |
|
| ...és festve |
|
| beszállóajtó kív… |
|
| ...és festve |
|
| elégett szárnyré… |
|
| alapozva |
|
| festve |
|
| alulról |
|
| fékszárny helye |
|
| fékszárny helye |
|
| fékszárny |
|
| alapfestés |
|
| panelvonal kiemelés… |
|
| lakk és átmosás |
|
|
|
|
|
|
|
2007.12.01.