Pintér György - Múzeumi krimik
A makett története kb. 2 éve karácsonykor kezdődött. Így karácson táján az emberek általában ajándékokat szoktak adni és kapni. Ez nálunk sem történt másképp. Feleségemnek az az ötlete támadt, hogy tőle egy makettet kapok karácsonyra. El is mentünk együtt egy makett boltba, ahol én kiválasztottam egy 1:48-as Tamiya F4U-1A Corsairt.
A makett
A makett a már megszokott Tamiya minőséget képviseli (bár azért a Tamiya-nak is vannak kevésbé sikerült makettjei). Első ránézésre észre lehetett venni, hogy nem sok tömítőpasztára lesz majd szükségem. Később ez be is igazolódott, bár a szárny illesztése okozott némi fejfájást. Mivel nem akartam elsietni a dolgot, ezért az építés elkezdése előtt beszereztem némi szakirodalmat a Corsair-ről. Például megrendeltem a Squadron Signal-t, ami a festéshez és a koszoláshoz nyújtott nagy segítséget, továbbá az Internetről gyűjtögettem némi képanyagot az apró részletekhez. Itt akadtam rá arra a képre is, amelyen a Corsair-nek csak az egyik, a bal szárnya van felhajtva.
Az építés
Az építés kb. 2 évig tartott. Azért ezt nem kell szó szerint venni. A 2 év az első alkatrész levágása a keretről, és a makett vitrinbe helyezése közt eltelt idő. Valójában az történt, hogy elég kevés időm volt a makettezésre, és azt a keveset sem mindig erre a makettre fordítottam. Gondolom ez megesett már mással is…
A megszokott sorrendtől eltérően az építést a légcsavar festésével, és a motorblokk összeállításával, majd festésével kezdtem. Egy a Squadron-ban látható fotó alapján a motorblokk gunmetal alapot kapott, amit felpolíroztam, majd a fotó alapján amit kellett azt alu, és fekete színre festettem. A következő lépésként összeállítottam a kabinbelsőt, a két féltörzs belsejével, továbbá a motorburkolat belső felével együtt lefújtam a belső színre. Ezután a műszerfal, a konzolok, kapcsolók és egyéb a kabinban található „szerkezetek” festése következett. Száradás után a kellően használt állapot eléréséhez grafitporral koszoltam, és egy-két helyen fémes kopást imitáltam.
Miután ezzel megvoltam, összepróbáltam a két féltörzset, és mivel tökéletesen illeszkedtek, rögtön össze is ragasztottam őket, természetesen mindezt csak a kabinbelső beragasztása után. Száradás után helyére került a szányközép rész és a hátsó vezérsíkok is. Kimaszkoltam a kabint és a gép hasán lévő ablakot. A futóaknákat kifestettem, majd ezeket szintén maszkoltam.
A festés
A későbbi koptatás miatt lefújtam az egész gépet alu-ra. Ismét száradás következett. Elkészültek a szárnyak és ők is megkapták a maguk alu rétegüket. Helyére került a motor és a motorburkolat is.
Következett az alsó fehér szín, majd maszkolás után a két kéket is felvittem. A Squadron-ban található fotók alapján elkezdtem visszakoptatni a felvitt festéket az alsó fém színre. Mivel pontosan erről a gépről nem találtam fotókat, ezért megpróbáltam több fotó alapján a jellegzetes kopásokat imitálni. Amint ez is megvolt, jöhetett a „kosz”. Grafittal kiemeltem a panelvonalakat, és „átecseteltem” a felületet. Fényes lakkal lefújtam a teljes gépet, majd felhelyeztem a matricákat, és ismét fényes lakkot kapott. Mivel a matricák tiszta felülete nagyon elütne a többi felülettől, ezért vékony ecsettel néhány helyen kopásokat festettem rájuk, és a végén kaptak egy kis grafitot is.
Helyére ragasztottam a felhajtott szárnyvéget, továbbá elkészítettem a szárnycsonkok festését is. Felkerültek a futóművek, aknaajtók, antennák, és egyéb apró alkatrészek. Miután a makett megkapta a végső félfényes lakkréteget, a helyzetjelzők festése következett, majd ezek lakkozása fényes lakkal.
És elkészült…
Az egyik utolsó lépésként a kormozódásokat festettem fel a fotók alapján. Eltávolítottam a kabin maszkolását és a helyére ragasztottam a kabintetőt is, ezzel téve pontot a munka végére.