Vought A-7A Corsair II
1:72, Fujimi
No.F12-800 (1994)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ez az első cikkem amit felteszek az oldalra, szóval kezdő vagyok.. A makettezés terén nem teljesen, mert valamikor 1984 táján kezdtem az ipart egy KP Míg-15 UTI Technokol Rapiddal történő összeragasztásával, ennek megfelelő eredménnyel. Azóta sok idő eltelt, volt úgy is hogy 5 évig sem készült semmi, de egy pár éve újra belekezdtem az alacsony ütemű gyártásba. Végre elértem amire gyerekként nem volt lehetőség: tele a szekrény a vágyott készletekkel, csak idő nincs rájuk. Mondjuk még a kompresszor és a festékszóró hiányzik, ezért csak ecsettel ügyetlenkedem. Ráadásul vidéken, ezért nehezen jutok hozzá készlethez és kiegészítőkhöz is. Kérlek titeket, hogy így tekintsetek a munkámra.
Szóval az öreg kalózt középiskolás koromban vettem valamikor 1994 táján egy "lyukasórai" kiruccanás idején. Akkor először találtam a boltban akril makettfestéket, amit meg is vettem a készlethez, de tapasztalat híján nem is sikerült valami fényesen, ezért csak nagyon hátul állítottam ki a polcon, igyekeztem eldugni a szem elől. A makett egyébként finoman vésett panelvonalakat tartalmaz, nem bonyolult az építése. A kabin egyszerű, a műszerfalra csak matrica jár, hasonlóan az oldalkonzolokhoz is. Az eredeti ülésre nem emlékszem. Tömítésre egyedül a szívócsatorna elemeinek törzshöz csatlakozásánál volt szükség. Szerencsére itt sok a matrica is ami ápol és eltakar. Sajnos a szívócsatorna nincs a kompresszorig kidolgozva, de amennyi látszik belőle az viszonylag élethű, nem úgy mint az Esci készletében, ahol az orrfutó akna hátulja lenne látható.
Aztán eltelt több mint 20 év, a sikertelen kalóz több költözést is átvészelt, majd olvastam egy cikket a festék lemaratásáról és kedvet kaptam a felújításhoz. Sajnos addigra egy-két alkatrészt fel kellett használnom más gépek üzemeltetéséhez - végül is Magyarországon vagyunk, ennek itt hagyománya van -, ezért már hiányos volt a készlet. Néhány antenna, a katapultülés és a HUD volt a veszteséglistán. És persze matricám sem volt hozzá. A csevegőbe feltett hirdetésem eredményeképpen Roland sietett a segítségemre egy Italeri A-7E ívvel, így ezzel a komplett ívvel és a maradékokból összejöttek a szükséges darabok a VA-305 "Lobos" tartalékos század gépének elkészítéséhez (1977). Utólag küldött egy antennát a függőleges vezérsík tövébe, de az sajnos eltűnt a postán, vagy kipiszkálta valaki a ládából a pufizacsiban rejlő nagy értékű küldemény megszerzése érdekében. Képzelem milyen csalódott volt az ábrázata a boríték felbontását követően! Sajnos ez az alkatrész, valamint a törzs felső részén található lámpa hiányzik még. Ha esetleg valakinek rendelkezésére áll, szívesen veszem, ha elküldi, hogy ne kelljen legyártani.
Szóval a Si-Ti lefolyótisztítós fürdőbe került a gép egy éjszakára, majd gumikesztyűt húzva súrolgattam, amíg tiszta nem lett. Ezután a letört stabilizátorokat, futóművet és a szárny alatti pilonokat is visszaszereltem. Hiányzott a HUD és a katapultülés is, ezért saját gyártású illetve az ülés tekintetében egy másik készletből kannibalizált darabbal oldottam meg a problémát. Kifestettem a fülkét is, majd feltettem a szélvédőt. Ezután maszkoltam az alsó fehér szín határát a törzs oldalán. Ez a legtöbb HV festésű gépen határozott egyenes vonallal került elválasztásra, nem pedig hullámossal, mint más korabeli Navy típusok esetén. Nyilván az eredetit festékszóróval készítették, ami nekem nincs, így az átszóródás az én kalózomon nem jelenik meg. A fehér színtől nagyon féltem, azt nehéz ecsettel jó festeni. Humbrol fényes fehéret használtam kb. 4 rétegben 50%-os hígítással, hosszú száradási időket hagyva a rétegek között. Ez megfelelő eredményt hozott, de a vékony rétegek ellenére is túlságosan eltömítette a Fujimi készlet rendkívül vékony panelosztásait. Az eljáráson javítottam azóta, sikerült egy AK fehéralapozót rendelnem. Már ezt használom, mert ezzel úgy tűnik, hogy vékonyabb rétegeket lehet előállítani. Nagy felületen még nem használtam, de hamarosan érkezik a festőműhelybe egy F-4J..
Ezután felkerült a felső oldalra a korszaknak megfelelő galambszürke szín, egy réteg nagy hígítású fényes lakk, majd jöhettek a matricák, végül újabb fényes lakk. Általában az utolsó réteg mindig a selyem fényű lakk szokott lenni, de mivel jó sok hígítót tettem a fényes lakkhoz nem lett túlságosan csillogó a fénye, ezért így maradt. Szintén az AK szürke színhez való koszoló festékével maszatoltam, folyattam be a paneleket, hogy egy kicsit használtabb hatást keltsek.
Ezután jöttek az aknaajtók és függesztmények. Kapott a törzsére oldalanként 1-1 korai Sidewindert, a szárnyak alá 1-1 pótost, 6-6 db Mk82-es ejtőlőszert, és 1-1 Shrike rakétát. gondban voltam a bombákkal, mert nem volt megfelelő színem és éppen a webshopban sem volt. Sokat kutattam a neten, olvastam a korabeli szerelők hozzászólásait a témában, majd belevágtam a kutyulásba. Ilyen lett. Nekem nem nagyon tetszik, de az előbb említett szerelők azt írták, hogy az 1970-es években egyáltalán nem voltak a bombák egységes színűek. Sorozatonként eltértek az árnyalatok. A rossz minőségű fotók is ezt erősítették meg, Így most ezzel vígasztalom magam.
Hát eddig ez az öreg kalóz története. Még vadászom hozzá a hiányzó alkatrészeket, talán egyszer majd azok is meglesznek.
Szóval az öreg kalózt középiskolás koromban vettem valamikor 1994 táján egy "lyukasórai" kiruccanás idején. Akkor először találtam a boltban akril makettfestéket, amit meg is vettem a készlethez, de tapasztalat híján nem is sikerült valami fényesen, ezért csak nagyon hátul állítottam ki a polcon, igyekeztem eldugni a szem elől. A makett egyébként finoman vésett panelvonalakat tartalmaz, nem bonyolult az építése. A kabin egyszerű, a műszerfalra csak matrica jár, hasonlóan az oldalkonzolokhoz is. Az eredeti ülésre nem emlékszem. Tömítésre egyedül a szívócsatorna elemeinek törzshöz csatlakozásánál volt szükség. Szerencsére itt sok a matrica is ami ápol és eltakar. Sajnos a szívócsatorna nincs a kompresszorig kidolgozva, de amennyi látszik belőle az viszonylag élethű, nem úgy mint az Esci készletében, ahol az orrfutó akna hátulja lenne látható.
Aztán eltelt több mint 20 év, a sikertelen kalóz több költözést is átvészelt, majd olvastam egy cikket a festék lemaratásáról és kedvet kaptam a felújításhoz. Sajnos addigra egy-két alkatrészt fel kellett használnom más gépek üzemeltetéséhez - végül is Magyarországon vagyunk, ennek itt hagyománya van -, ezért már hiányos volt a készlet. Néhány antenna, a katapultülés és a HUD volt a veszteséglistán. És persze matricám sem volt hozzá. A csevegőbe feltett hirdetésem eredményeképpen Roland sietett a segítségemre egy Italeri A-7E ívvel, így ezzel a komplett ívvel és a maradékokból összejöttek a szükséges darabok a VA-305 "Lobos" tartalékos század gépének elkészítéséhez (1977). Utólag küldött egy antennát a függőleges vezérsík tövébe, de az sajnos eltűnt a postán, vagy kipiszkálta valaki a ládából a pufizacsiban rejlő nagy értékű küldemény megszerzése érdekében. Képzelem milyen csalódott volt az ábrázata a boríték felbontását követően! Sajnos ez az alkatrész, valamint a törzs felső részén található lámpa hiányzik még. Ha esetleg valakinek rendelkezésére áll, szívesen veszem, ha elküldi, hogy ne kelljen legyártani.
Szóval a Si-Ti lefolyótisztítós fürdőbe került a gép egy éjszakára, majd gumikesztyűt húzva súrolgattam, amíg tiszta nem lett. Ezután a letört stabilizátorokat, futóművet és a szárny alatti pilonokat is visszaszereltem. Hiányzott a HUD és a katapultülés is, ezért saját gyártású illetve az ülés tekintetében egy másik készletből kannibalizált darabbal oldottam meg a problémát. Kifestettem a fülkét is, majd feltettem a szélvédőt. Ezután maszkoltam az alsó fehér szín határát a törzs oldalán. Ez a legtöbb HV festésű gépen határozott egyenes vonallal került elválasztásra, nem pedig hullámossal, mint más korabeli Navy típusok esetén. Nyilván az eredetit festékszóróval készítették, ami nekem nincs, így az átszóródás az én kalózomon nem jelenik meg. A fehér színtől nagyon féltem, azt nehéz ecsettel jó festeni. Humbrol fényes fehéret használtam kb. 4 rétegben 50%-os hígítással, hosszú száradási időket hagyva a rétegek között. Ez megfelelő eredményt hozott, de a vékony rétegek ellenére is túlságosan eltömítette a Fujimi készlet rendkívül vékony panelosztásait. Az eljáráson javítottam azóta, sikerült egy AK fehéralapozót rendelnem. Már ezt használom, mert ezzel úgy tűnik, hogy vékonyabb rétegeket lehet előállítani. Nagy felületen még nem használtam, de hamarosan érkezik a festőműhelybe egy F-4J..
Ezután felkerült a felső oldalra a korszaknak megfelelő galambszürke szín, egy réteg nagy hígítású fényes lakk, majd jöhettek a matricák, végül újabb fényes lakk. Általában az utolsó réteg mindig a selyem fényű lakk szokott lenni, de mivel jó sok hígítót tettem a fényes lakkhoz nem lett túlságosan csillogó a fénye, ezért így maradt. Szintén az AK szürke színhez való koszoló festékével maszatoltam, folyattam be a paneleket, hogy egy kicsit használtabb hatást keltsek.
Ezután jöttek az aknaajtók és függesztmények. Kapott a törzsére oldalanként 1-1 korai Sidewindert, a szárnyak alá 1-1 pótost, 6-6 db Mk82-es ejtőlőszert, és 1-1 Shrike rakétát. gondban voltam a bombákkal, mert nem volt megfelelő színem és éppen a webshopban sem volt. Sokat kutattam a neten, olvastam a korabeli szerelők hozzászólásait a témában, majd belevágtam a kutyulásba. Ilyen lett. Nekem nem nagyon tetszik, de az előbb említett szerelők azt írták, hogy az 1970-es években egyáltalán nem voltak a bombák egységes színűek. Sorozatonként eltértek az árnyalatok. A rossz minőségű fotók is ezt erősítették meg, Így most ezzel vígasztalom magam.
Hát eddig ez az öreg kalóz története. Még vadászom hozzá a hiányzó alkatrészeket, talán egyszer majd azok is meglesznek.
|
| A jelenlegi állapot |
|
| A jelenlegi állapot |
|
| A jelenlegi állapot |
|
| A jelenlegi állapot |
|
| A gép eredetije… |
|
| A gép eredetije… |
2017.09.22.
Utolsó módosítás: 2017.10.02.
Utolsó módosítás: 2017.10.02.