Pintér György - Múzeumi krimik
Az F-5-ös agresszor cikk befejezésekor nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz az A-4-el folytatni az agresszor sorozatot. Míg az F-5 sztorit viszonylag könnyen le lehetett választani az aktív alakulatokról, hiszen sem az USAF, sem a Navy, sem a Marines nem használta, csak és kizárólag agresszorként. Az A-4 viszont szerves része volt a Navy és a Marines életének. Itt minden mindennel összefügg. Gyakorlatilag ki kellett operálnom a Navyből az A-4-et, ahogy a hentes veszi ki a marhából a gerincet, hogy bemutassam. Ezért lesznek a cikkben véres csonkok, amiket nem varrok el, de nem is fogok elindulni rajta, mert hamar eljutnánk a csülökig, amit meg nem szeretnék :). Szóval akinek gyengék az idegei, az csak a képeket nézegesse majd. Az F-5-ből három változatot különböztetünk meg, az E és N együlésest és az F-et. Az A-4 családból viszont, valamilyen szinten beszélni kell az E, F, T-4F, T-4J, M, L, N változatokról is. Ezért a cikkem első része az alváltozatokról szól. A második részben az agresszor (aminek a Navyn-él adversary a neve) sztoriról fog szólni, mivel a kutatás során elolvastam sok mindent és pár érdekességet szeretnék megosztani veletek. Hála az Amazonnak pár ezer forintért kaphatóak a régi agresszor könyvek, mindenkinek ajánlom majd ezeket, egy külön cikkben a matricákkal együtt, amiből az utóbbi egy-két évben jó sok megjelent. Előtte persze jönnek a századok és az ő szépen vagy kevésbé szépen kifestett gépeinek tucatjai. 20 század, több mint 300 gépe, gyári szám szerint képekkel! Jó hosszú sorozat lesz ez is :). Most szóljatok, ha nem kell, mert hamarosan késő lesz!
Az 50-es évék közepén (1956) szolgálatba álló A-4-es változatokból, a gyártás befejezéséig, majdnem háromezer példány készült. A 60-as évek egyik meghatározó típusa volt a Navy és a Marines századainak. Kivette a részét a vietnámi háborúból is, ahol több mint 300 gép veszett oda. A Navynél, az A-7-es váltotta le, a könnyű támadó szerepkörben, 1967-től. 1976-ban az utolsó első vonalbeli századok is lecserélték az A-4-es gépeiket. A Marines nem váltott A-7-re, hanem megtartotta az A-4-est, de új gyártású A-4 gépeket is rendelt, ez volt az M változat, amiket a 80-as évek közepén cseréltek le a Harrierekre.
Kiképző és agresszor gépként jóval tovább szolgált a típus. A Navy 2003-ban, a Marines 1998-ban nyugdíjazta.
Típusváltozatok agresszor szerepben
A-4E
A korábbi változattól, az erősebb és kisebb fogyasztású hajtómű (J-52-P-6A), ami nagyobb hatótávolságot biztosított, a plusz kettő pilon a szárny alá, 225 kg-os terhelhetőséggel, különbözteti meg elsősorban. 500 készült, de az utolsó gép már az F prototípusa volt.
Sorozatszámok:
148613-148614 prototípusok
149647-149666
149959-150138
151022-152101
A-4F
A legfőbb jellegzetessége a púp, azonban ez nem jellemzi egyértelműen a típust, mert visszamenőleg az E változatokra is és 100 db L változatra is felszerelték. Az újdonság továbbá a páncélozott kabin, a dupla nullás katapultülés, a szárny spoiler és a kormányozható orrfutó. A gépbe a még erősebb J-52-P-8A hajtómű került, majd később a J-52-P-401. A Blue Angles is repülte a típust, a P-408-as hajtóművel, 1973 és 1985 között. Ez a hajtómű néhány agresszor F-be is beszerelésre került ezeket a gépeket Super Foxnak hívták.Az agresszor gépekből mindent kiszereltek, amit csak lehetett, így a képességei közelítették az F-14 és F-18-as gépek képességeit, földközeli magasságon. 146 gépet kapott a Navy.
Sorozatszámok:
154172-154217
154990-155069
A-4L
A C változat elektronikai eszközökkel felszerelt púppal, de a 3 függesztő pilonnal és a régi hajtóművel, tartalékos és kisegítő századoknál használták csak.
A-4M
A Navy gyorsan felszámolta az első vonalbeli A-4-eseit, az A-7-es bevezetését követően. A Marines kiszámolta, hogy ugyanazért a pénzért több A-4-est tud üzemeltetni mint A-7-est. A gyártósor bezárása előtt megrendelte az M változatot. Ez külsőleg, a nagyobb és szögletes függőleges vezérsíkban, a nagyobb kabinban és buborék kabintetőben különbözik külsőleg a korábbi típusváltozatoktól. A gép autonóm hajtóműindító rendszert kapott, a szárnyat megerősítették, így nagyobb súly bírtak el. Dupla 20 mm-es gépágyút kapott egyenként 200 lőszerrel, és a legerősebb hajtóművet, amit valaha A-4-esbe szereltek a J-52-P-408A-t. A gépre fékernyőt is szereltek a kiömlő alá. A megnövelt elektronikai felszerelés külső jele, a többféle áramvonalas púp, az orron és a függőlegesen.
A-4N
Az M-en alapuló, Izraelnek készülő változat, fejlettebb elektronikával. A gépágyút 30 mm-re cserélték. Egyes példányokat (1973-tól) külsőleg, a kályhacsőre emlékeztető, meghosszabbított kiömlőről lehet felismerni. A feladata a kiáramló gáz jobb keverése a környezeti levegővel, ezáltal hűtve azt, ami megnehezíti az infravörös rakéták általi befogását.
TA-4J és F
Az F változatot az együléses E változatból fejlesztették ki. Elsődleges cél a pilóták kiképzése volt, de harci képességekkel is rendelkezett. Az 5 pilonnal, J-52-P-8A hajtóművel szerelt gépekből 239 darab épült. A gépből két alváltozat készült, az EA-4F elektronikai agresszor a VAQ-33-nél, és az OA-4M. Ez utóbbi a Marines részére konvertált változat, az elektronikát hordozó púpról ismerhető fel.
Sorozatszámok:
152102-152103
152846-152878
153459-153531
153660-153690
154287-154343
154614-154675
A J, a TA-4F csökkentett képességű változata, amit már kizárólag kiképzőnek építettek. A J nem rendelkezett utántöltő képességgel, Ő maga tankolhatott a levegőben, de üzemanyagot nem tudott átadni más gépeknek. Nem építették be, vagy kiszerelték (ex-F), a fegyverzetkezelő rendszert, gyengébb hajtóművet kapott (J-52-P-6). Néhány F változatot átkonvertáltak J változattá, de a többség új beszerzésű példány volt. Elvileg két gépágyúval készült volna, azonban a gépek többségében egyet vagy egyet sem szereltek be.
A TA-4J, a TF-9 Cougar feladatát vette át és folytatta azt egészen a T-45 Goshawk (az angol Hawk haditengerészeti változata) rendszerbe állításáig, 1998 szeptemberéig.
A haladó kiképzést biztosító gépek mellett (VT századok), jelentős számban szolgáltak olyanok (RAG századok), amelyek a feladata a műszeres repülés oktatása, a propelleres gépeken szolgálók sugárhajtású gépekre való átképzése, a hajófedélzetre való le és felszállás gyakorlása és ellenőrzése, azon pilóták részére, akik az íróasztal mellől tértek vissza aktív anyahajós szolgálatra, vagy éppen a pilóták éves ellenőrző repülése volt. A gépeket ellátták elhúzható textil csukjával, amivel biztosítani lehetett, hogy a pilóták kizárólag csak a műszereket figyelve repüljenek, akár nappal is.
A kiképző gépek többsége fehér narancs festéssel szolgált, kivonásáig, a VT-7 volt az utolsó, 1999-ben adták le a TA-4J-t, a többiekről pedig még lesz szó a következő cikkekben.
Sorozatszámok:
155070-155119
156891-156950
158073-158147
158438-158527
158721-158723
159099-159104
159546-159556
159795-159798
A sorozatszámokat azért közöltem, mert az E és F, valamint a T-4J és T-4F nehezen különböztethető meg egymástól fotó alapján. Később még jól jöhet ;).
Az 50-es évék közepén (1956) szolgálatba álló A-4-es változatokból, a gyártás befejezéséig, majdnem háromezer példány készült. A 60-as évek egyik meghatározó típusa volt a Navy és a Marines századainak. Kivette a részét a vietnámi háborúból is, ahol több mint 300 gép veszett oda. A Navynél, az A-7-es váltotta le, a könnyű támadó szerepkörben, 1967-től. 1976-ban az utolsó első vonalbeli századok is lecserélték az A-4-es gépeiket. A Marines nem váltott A-7-re, hanem megtartotta az A-4-est, de új gyártású A-4 gépeket is rendelt, ez volt az M változat, amiket a 80-as évek közepén cseréltek le a Harrierekre.
Kiképző és agresszor gépként jóval tovább szolgált a típus. A Navy 2003-ban, a Marines 1998-ban nyugdíjazta.
Típusváltozatok agresszor szerepben
A-4E
A korábbi változattól, az erősebb és kisebb fogyasztású hajtómű (J-52-P-6A), ami nagyobb hatótávolságot biztosított, a plusz kettő pilon a szárny alá, 225 kg-os terhelhetőséggel, különbözteti meg elsősorban. 500 készült, de az utolsó gép már az F prototípusa volt.
Sorozatszámok:
148613-148614 prototípusok
149647-149666
149959-150138
151022-152101
A-4F
A legfőbb jellegzetessége a púp, azonban ez nem jellemzi egyértelműen a típust, mert visszamenőleg az E változatokra is és 100 db L változatra is felszerelték. Az újdonság továbbá a páncélozott kabin, a dupla nullás katapultülés, a szárny spoiler és a kormányozható orrfutó. A gépbe a még erősebb J-52-P-8A hajtómű került, majd később a J-52-P-401. A Blue Angles is repülte a típust, a P-408-as hajtóművel, 1973 és 1985 között. Ez a hajtómű néhány agresszor F-be is beszerelésre került ezeket a gépeket Super Foxnak hívták.Az agresszor gépekből mindent kiszereltek, amit csak lehetett, így a képességei közelítették az F-14 és F-18-as gépek képességeit, földközeli magasságon. 146 gépet kapott a Navy.
Sorozatszámok:
154172-154217
154990-155069
A-4L
A C változat elektronikai eszközökkel felszerelt púppal, de a 3 függesztő pilonnal és a régi hajtóművel, tartalékos és kisegítő századoknál használták csak.
A-4M
A Navy gyorsan felszámolta az első vonalbeli A-4-eseit, az A-7-es bevezetését követően. A Marines kiszámolta, hogy ugyanazért a pénzért több A-4-est tud üzemeltetni mint A-7-est. A gyártósor bezárása előtt megrendelte az M változatot. Ez külsőleg, a nagyobb és szögletes függőleges vezérsíkban, a nagyobb kabinban és buborék kabintetőben különbözik külsőleg a korábbi típusváltozatoktól. A gép autonóm hajtóműindító rendszert kapott, a szárnyat megerősítették, így nagyobb súly bírtak el. Dupla 20 mm-es gépágyút kapott egyenként 200 lőszerrel, és a legerősebb hajtóművet, amit valaha A-4-esbe szereltek a J-52-P-408A-t. A gépre fékernyőt is szereltek a kiömlő alá. A megnövelt elektronikai felszerelés külső jele, a többféle áramvonalas púp, az orron és a függőlegesen.
A-4N
Az M-en alapuló, Izraelnek készülő változat, fejlettebb elektronikával. A gépágyút 30 mm-re cserélték. Egyes példányokat (1973-tól) külsőleg, a kályhacsőre emlékeztető, meghosszabbított kiömlőről lehet felismerni. A feladata a kiáramló gáz jobb keverése a környezeti levegővel, ezáltal hűtve azt, ami megnehezíti az infravörös rakéták általi befogását.
TA-4J és F
Az F változatot az együléses E változatból fejlesztették ki. Elsődleges cél a pilóták kiképzése volt, de harci képességekkel is rendelkezett. Az 5 pilonnal, J-52-P-8A hajtóművel szerelt gépekből 239 darab épült. A gépből két alváltozat készült, az EA-4F elektronikai agresszor a VAQ-33-nél, és az OA-4M. Ez utóbbi a Marines részére konvertált változat, az elektronikát hordozó púpról ismerhető fel.
Sorozatszámok:
152102-152103
152846-152878
153459-153531
153660-153690
154287-154343
154614-154675
A J, a TA-4F csökkentett képességű változata, amit már kizárólag kiképzőnek építettek. A J nem rendelkezett utántöltő képességgel, Ő maga tankolhatott a levegőben, de üzemanyagot nem tudott átadni más gépeknek. Nem építették be, vagy kiszerelték (ex-F), a fegyverzetkezelő rendszert, gyengébb hajtóművet kapott (J-52-P-6). Néhány F változatot átkonvertáltak J változattá, de a többség új beszerzésű példány volt. Elvileg két gépágyúval készült volna, azonban a gépek többségében egyet vagy egyet sem szereltek be.
A TA-4J, a TF-9 Cougar feladatát vette át és folytatta azt egészen a T-45 Goshawk (az angol Hawk haditengerészeti változata) rendszerbe állításáig, 1998 szeptemberéig.
A haladó kiképzést biztosító gépek mellett (VT századok), jelentős számban szolgáltak olyanok (RAG századok), amelyek a feladata a műszeres repülés oktatása, a propelleres gépeken szolgálók sugárhajtású gépekre való átképzése, a hajófedélzetre való le és felszállás gyakorlása és ellenőrzése, azon pilóták részére, akik az íróasztal mellől tértek vissza aktív anyahajós szolgálatra, vagy éppen a pilóták éves ellenőrző repülése volt. A gépeket ellátták elhúzható textil csukjával, amivel biztosítani lehetett, hogy a pilóták kizárólag csak a műszereket figyelve repüljenek, akár nappal is.
A kiképző gépek többsége fehér narancs festéssel szolgált, kivonásáig, a VT-7 volt az utolsó, 1999-ben adták le a TA-4J-t, a többiekről pedig még lesz szó a következő cikkekben.
Sorozatszámok:
155070-155119
156891-156950
158073-158147
158438-158527
158721-158723
159099-159104
159546-159556
159795-159798
A sorozatszámokat azért közöltem, mert az E és F, valamint a T-4J és T-4F nehezen különböztethető meg egymástól fotó alapján. Később még jól jöhet ;).
|
| a-4 |
2011.03.22.
Utolsó módosítás: 2011.04.21.
Utolsó módosítás: 2011.04.21.
Papp Levente
1.1 vált.
1.1 vált.