North American B-25G Mitchell
1:72, Italeri
No.1309
Pintér György - Múzeumi krimik
A csendes-óceáni hadszíntéren sikerrel alkalmazott B-25-ös közepes bombázó makettjét névnapomra kaptam kollégáimtól. A dobozgrafika sokat ígér, de az Italeri esetében - saját vélemény szerint - a tetszetős külcsín nem mindig párosul ugyanolyan mértékű belbeccsel. Ebben az esetben egy erős közepes a doboz tartalmának értékelése nálam. Találunk benne szépen kivitelezett részeket, de azért bőven maradt hely arra is, hogy kiélhessük feljavító hajlamainkat.
A két szürke és egy átlátszó öntőkereten elhelyezett alkatrészek közül sokat jelöl a gyártó "felesleges" darabként, ezek másik verzióhoz valók, de aki szereti az átalakításokat, belevághat akár abba is. A felület elég szép, beszívódásokkal nem találkoztam, azonban a panelvonalak sajnos kiemelkedőek és közelebbről megnézve nagyon egyenetlenek. Ezért mindenképpen át kell karcolni majd a teljes gépet. Az lleszkedésről egyelőre még nem tudok mit mondani, mert szárazpróbát nem végeztem, hogy az alkatrészek ne kallódjanak a dobozban. Sorját néhány helyen lehet találni, de azért könnyen eltávolíthatók. A motorok halványan sem emlékeztetnek az eredeti Wright Cyclone R-2600-as erőforrásokra, bár a szűk motorburkolat miatt elég kevés látszik majd belőlük. Házi feljavítás esetén a szelepemelő rudak és a gyújtáskábelek cseréje dobhatja fel őket, de kapható gyanta kiegészítőként is.
A kabinbelső is nagyon szegényes, a pilótafülkébe a két botkormányon, matricás műszerfalon, bombacélzón és az üléseken kívül semmit nem kapunk, így az oldalsó részeket magunknak kell elkészíteni (ha akarjuk, mert a kabintetőn keresztül itt sem sok látszik majd).
A főfutók viszont egészen jól sikerültek és a forgathatóan történő rögzítésük is ötletes. A gumik mintázata azonban nem jó.
A dobozból 4 festési variációt építhetünk (a hátoldalon csak hármat jelenítenek meg), 3 Új-Gíneában harcoló alakulat egy-egy gépét, illetve egy ismeretlen alakulat által alkalmazott tesztfestést viselőt.
Összességében véve tehát az egyedi feljavításokkal - mert azért arra szükség van - pofás gép építhető a készletből. Bővebbet majd az építés során szerzett tapasztalatok alapján tudok írni.
Az építés:
Az összeállítás első fázisa a belső tér fel- és beépítése. Ez két részre osztható, a pilótafülke, illetve a fülkétől hátra eső törzsbelső. Sajnos elég puritán mindkét rész, de mivel a kicsi oldalablakokon nem sokat lehet látni, így inkább csak a pilótafülkével foglalkoztam. A belső bordázatot azért sztirol csíkokból kialakítottam mindenhol. El kell, hogy mondjam ez elég hosszadalmas munka volt.
A pilótafülke padlóját és hátfalát beragasztottam az egyik törzsfélbe, majd sárgászöld színre festettem. Ezután elővettem a műszerfal alkatrészeit: a középső kezelőpanelre egy rossz adapter trafójából elkészítettem a gázkarokat, a műszerpanelt pedig plasztikkártyából újragyártottam, mert az eredeti keskeny volt. A műszereket szokás szerint furatokkal imitáltam. A panelt ezek után matt feketére, a műszerek belsejét fényes feketével festettem. Pár színes pöttyel készítettem még néhány visszajelző lámpát, ezüsttel pedig kapcsolókat festettem. A kész egységet csak a kabin festése után illesztettem be a helyére. Ezek után a padlóra beragasztottam a pedálokat, valamint a kormányokat is. Mindegyik a kabinbelső sárgászöld színére lett festve, a kormányszarvak viszont feketék. Papírzsebkendő darabok és hobbyragasztó segítségével a tövükbe elkészítettem a porvédő borítást is. A kabin oldalfalaira egy-két kezelőpanelt, kapcsolódobozt ragasztottam, na meg vezetékeket. Feljavítottam az üléseket is pár csík maszkolószalag és némi trafódrót segítségével. Ezeknél belül sajnos látszik a kilökő tüske nyoma, akit nagyon zavar, egy kis pluszmunkával eltávolíthatja. Én úgy ítéltem meg, hogy a kabintető nem enged akkora belátást, hogy könnyen észrevehető legyen, így ezt megspóroltam.
A törzs belsejét sárgászöldre festettem, majd híg barnásfeketével folyattam be a mélyedéseket. Ezek után az átlátszó alkatrészeket Palma faragasztóval beillesztettem, majd a két törzsfelet összeragasztottam. Ragasztás előtt ne felejtsük el a tetőn lévő géppuska tornyának forgó alkatrészét alulról beilleszteni, mert később ezt már csak roncsolással tehetjük meg!
A két törzsfél összeillesztése után szintbe csiszoltam az illesztéseket, valamint a tetején és az alján összeérő panelvonalakat karcoltam át. Beragasztottam az pilótafülke tűzfalát és feltettem az orrot is. A löveg csövén elég ronda öntési hiba volt, így ezt kimartam és egy tollbetét réz hegyéből újat készítettem. Felkerültek a vízszintes és függőleges vezérsíkok is, ezek derékszögét sablonnal tartottam a ragasztáskor. A trimmlapok tömör pukliként elkészített mozgatórudazatait levágtam, helyükre húzott szálból készítek majd másikat.
A szárnyak összeragasztásánál nem volt különösebb gond, de a kilépőélet el kellett vékonyítani. A belépő éleken lévő két leszállófényszóró átlátszó alkatrész, csiszolásuk/polírozásuk viszont elkerülhetetlen a pontatlan illeszkedés miatt. Ragasztás előtt a belső felületüket ezüstre festettem, illetve felfúrtam. A polírozás után pedig körlyukasztóval kivágott maszkoló szalaggal fedtem le. A motorgondolák is két félből állnak, ragasztásuknál így figyelni kell az érintkező felületek szintbeli eltérésére. Szerencsétlen módon az összes futószárat közben kellene a helyére tenni, de így nagyon zavaróak lehetnek az építésben és a festésben. Ezért azt a megoldást találtam ki, hogy a főfutók esetében a rögzítő „pöckök” négyszögletes bölcsői közül az egyik alsó részét szikével eltávolítottam. Így a szárat utólag is be lehet „játszani” a helyére. Az orrfutónál sajnos a kereszttartó szélességéből tudtam csak levágni, így azt később pillanatragasztóval építettem be.
A motorgondolák szárnyhoz illesztése igényel némi tömítőanyagot – így csiszolást is. Ragasztás előtt ne felejtsük el végleges színre festeni, mert sokkal könnyebb. Látni nem sokat lehet belőle, ezért különösebb feljavítást nem csináltam bennük. A gondolák oldalán lévő kipufogó nyílásokat ugyan külön alkatrészként kapjuk, de ez nem valami jó, így ferdén kifúrtam a helyét és zsilettpengével ferdén levágott fülpiszkáló gyűrűt (ellipszist) ragasztottam ide.
Közben úgy döntöttem, hogy a motorokat lecserélem műgyantára, mert sokkal szebbek. Apró hibát azonban vétett a gyártó, mert az eredeti készletben lévő külön örvlemezeket tartalmazó kör alakú egység átmérője nagyobb, mint a műgyanta motorburkolat. Ezt úgy orvosoltam, hogy az alkatrészből kivágtam egy kb. 3-4 mm-es darabot, majd újra összeragasztottam. Így már pontosan olyan átmérője lett, mint a műgyanta burkolaté és a gondolára is rá tudtam még illeszteni. Ezek belső részét is sárgászöld színnel festettem és pasztellkréta porral kentem át. A motorokat először fémszínnel festettem, majd barnásfeketével folyattam be. A forgattyúsház szürke színű lett, a szelepemelő rudakat húzottszálból csináltam (ezek helyét a gyártó figyelmesen jelölte is kis furatokkal). A két motor felragasztása viszonylag könnyen ment a pozícionálást segítő tüskéknek köszönhetően. A levegőbeömlőket azonban kicsit meg kellett csiszolni, hogy ne legyen lépcsős az illesztés. Ekkor vettem észre a másik hibát a gyanta motorokon: a légcsavarok tengelyének szánt lyukak sokkal kisebbek, mint az eredeti alkatrészeken. Tágítani nem nagyon lehet, így csak a légcsavar tengelyeket módosíthatjuk.
A „motorizált” szárnyakat összeillesztettem a törzzsel, a szimmetriát négyzetrács előtt ellenőriztem. A kabintetőt felragasztottam és kimaszkoltam a nem festendő részeket. Ezzel készen állt a gép a kamuflázs festésére, de egyelőre még nem kezdtem neki. Inkább fogtam a futószárakat, lefestettem fémszínre, befolyattam és elkészítettem a fékvezetékeket. Ugyanígy kezeltem a kerekek tárcsáit, a gumi matt fekete lett, barna pasztellporral átkenve. A mintázat módosítására nem vállalkoztam. A légcsavarokról levágtam a tengelyeket és vékony drótból pótoltam, hogy illeszkedjen a motorba. Levágtam a légcsavartollak tövében lévő szorítócsavarokat (öntési lépcső miatt) is és méretre vágott műanyag szálból pótoltam.
A futószárak szárazpróbájánál kiderült, milyen jól tettem, hogy nem kezdtem a gépet festeni: kiderült, hogy kifelejtettem az orrból a súlyt és a gép fenékre ül… Ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, mert az orrot csak roncsolással tudtam volna lefeszíteni, ahhoz meg nem volt kedvem. Gondoltam, majd egy alapra építem ezt is.
Amikor már minden szükséges alkatrész felkerült, akkor vettem egy nagy levegőt, zsírtalanítottam a makettet és nekiláttam a festésnek. Elsőként a hasi rész szürkeszínét festettem fel, amit fekete és fehér hobby akril festékekből kevertem ki szemre. Igyekeztem minél vékonyabb rétegekben festeni, így csak a 3. réteg adott teljes fedést. A szürke szín után következett a olíva zöld és az újabb bonyodalom: valószínűleg valami gond lehetett a festékkel, mert alapos felkeverés és az alapozó ellenére sem fedett még a 4. réteg sem. Ekkor nyúltam a Flóraszept konyhai változatához… Ez szépen le is oldotta a festést, viszont a kabintetőt kicsit behomályosította. Ekkor jött jól, hogy Palma faragasztót használtam, mert szépen le lehetett feszíteni a tetőt, amit kis polírozás után padlóápolóba merítettem és lefedve megszárítottam.
Ismételt nekifutás következhetett hát a festésben. Egyelőre a szürke szín van fenn, de közben az egyensúlyi helyzet beállítására egy új ötletem támadt. Az orr tetejét megfúrtam, hogy ólomsörétet tegyek bele, amit majd pillanatragasztó befolyatásával fogok rögzíteni. A lyukat a művelet után egy öntőkeret darabbal fogom bedugaszolni és síkba csiszolom az egészet. A zöld szín festése után nem is fog látszani.
Egyelőre itt tartok, folytatása következik.
A két szürke és egy átlátszó öntőkereten elhelyezett alkatrészek közül sokat jelöl a gyártó "felesleges" darabként, ezek másik verzióhoz valók, de aki szereti az átalakításokat, belevághat akár abba is. A felület elég szép, beszívódásokkal nem találkoztam, azonban a panelvonalak sajnos kiemelkedőek és közelebbről megnézve nagyon egyenetlenek. Ezért mindenképpen át kell karcolni majd a teljes gépet. Az lleszkedésről egyelőre még nem tudok mit mondani, mert szárazpróbát nem végeztem, hogy az alkatrészek ne kallódjanak a dobozban. Sorját néhány helyen lehet találni, de azért könnyen eltávolíthatók. A motorok halványan sem emlékeztetnek az eredeti Wright Cyclone R-2600-as erőforrásokra, bár a szűk motorburkolat miatt elég kevés látszik majd belőlük. Házi feljavítás esetén a szelepemelő rudak és a gyújtáskábelek cseréje dobhatja fel őket, de kapható gyanta kiegészítőként is.
A kabinbelső is nagyon szegényes, a pilótafülkébe a két botkormányon, matricás műszerfalon, bombacélzón és az üléseken kívül semmit nem kapunk, így az oldalsó részeket magunknak kell elkészíteni (ha akarjuk, mert a kabintetőn keresztül itt sem sok látszik majd).
A főfutók viszont egészen jól sikerültek és a forgathatóan történő rögzítésük is ötletes. A gumik mintázata azonban nem jó.
A dobozból 4 festési variációt építhetünk (a hátoldalon csak hármat jelenítenek meg), 3 Új-Gíneában harcoló alakulat egy-egy gépét, illetve egy ismeretlen alakulat által alkalmazott tesztfestést viselőt.
Összességében véve tehát az egyedi feljavításokkal - mert azért arra szükség van - pofás gép építhető a készletből. Bővebbet majd az építés során szerzett tapasztalatok alapján tudok írni.
Az építés:
Az összeállítás első fázisa a belső tér fel- és beépítése. Ez két részre osztható, a pilótafülke, illetve a fülkétől hátra eső törzsbelső. Sajnos elég puritán mindkét rész, de mivel a kicsi oldalablakokon nem sokat lehet látni, így inkább csak a pilótafülkével foglalkoztam. A belső bordázatot azért sztirol csíkokból kialakítottam mindenhol. El kell, hogy mondjam ez elég hosszadalmas munka volt.
A pilótafülke padlóját és hátfalát beragasztottam az egyik törzsfélbe, majd sárgászöld színre festettem. Ezután elővettem a műszerfal alkatrészeit: a középső kezelőpanelre egy rossz adapter trafójából elkészítettem a gázkarokat, a műszerpanelt pedig plasztikkártyából újragyártottam, mert az eredeti keskeny volt. A műszereket szokás szerint furatokkal imitáltam. A panelt ezek után matt feketére, a műszerek belsejét fényes feketével festettem. Pár színes pöttyel készítettem még néhány visszajelző lámpát, ezüsttel pedig kapcsolókat festettem. A kész egységet csak a kabin festése után illesztettem be a helyére. Ezek után a padlóra beragasztottam a pedálokat, valamint a kormányokat is. Mindegyik a kabinbelső sárgászöld színére lett festve, a kormányszarvak viszont feketék. Papírzsebkendő darabok és hobbyragasztó segítségével a tövükbe elkészítettem a porvédő borítást is. A kabin oldalfalaira egy-két kezelőpanelt, kapcsolódobozt ragasztottam, na meg vezetékeket. Feljavítottam az üléseket is pár csík maszkolószalag és némi trafódrót segítségével. Ezeknél belül sajnos látszik a kilökő tüske nyoma, akit nagyon zavar, egy kis pluszmunkával eltávolíthatja. Én úgy ítéltem meg, hogy a kabintető nem enged akkora belátást, hogy könnyen észrevehető legyen, így ezt megspóroltam.
A törzs belsejét sárgászöldre festettem, majd híg barnásfeketével folyattam be a mélyedéseket. Ezek után az átlátszó alkatrészeket Palma faragasztóval beillesztettem, majd a két törzsfelet összeragasztottam. Ragasztás előtt ne felejtsük el a tetőn lévő géppuska tornyának forgó alkatrészét alulról beilleszteni, mert később ezt már csak roncsolással tehetjük meg!
A két törzsfél összeillesztése után szintbe csiszoltam az illesztéseket, valamint a tetején és az alján összeérő panelvonalakat karcoltam át. Beragasztottam az pilótafülke tűzfalát és feltettem az orrot is. A löveg csövén elég ronda öntési hiba volt, így ezt kimartam és egy tollbetét réz hegyéből újat készítettem. Felkerültek a vízszintes és függőleges vezérsíkok is, ezek derékszögét sablonnal tartottam a ragasztáskor. A trimmlapok tömör pukliként elkészített mozgatórudazatait levágtam, helyükre húzott szálból készítek majd másikat.
A szárnyak összeragasztásánál nem volt különösebb gond, de a kilépőélet el kellett vékonyítani. A belépő éleken lévő két leszállófényszóró átlátszó alkatrész, csiszolásuk/polírozásuk viszont elkerülhetetlen a pontatlan illeszkedés miatt. Ragasztás előtt a belső felületüket ezüstre festettem, illetve felfúrtam. A polírozás után pedig körlyukasztóval kivágott maszkoló szalaggal fedtem le. A motorgondolák is két félből állnak, ragasztásuknál így figyelni kell az érintkező felületek szintbeli eltérésére. Szerencsétlen módon az összes futószárat közben kellene a helyére tenni, de így nagyon zavaróak lehetnek az építésben és a festésben. Ezért azt a megoldást találtam ki, hogy a főfutók esetében a rögzítő „pöckök” négyszögletes bölcsői közül az egyik alsó részét szikével eltávolítottam. Így a szárat utólag is be lehet „játszani” a helyére. Az orrfutónál sajnos a kereszttartó szélességéből tudtam csak levágni, így azt később pillanatragasztóval építettem be.
A motorgondolák szárnyhoz illesztése igényel némi tömítőanyagot – így csiszolást is. Ragasztás előtt ne felejtsük el végleges színre festeni, mert sokkal könnyebb. Látni nem sokat lehet belőle, ezért különösebb feljavítást nem csináltam bennük. A gondolák oldalán lévő kipufogó nyílásokat ugyan külön alkatrészként kapjuk, de ez nem valami jó, így ferdén kifúrtam a helyét és zsilettpengével ferdén levágott fülpiszkáló gyűrűt (ellipszist) ragasztottam ide.
Közben úgy döntöttem, hogy a motorokat lecserélem műgyantára, mert sokkal szebbek. Apró hibát azonban vétett a gyártó, mert az eredeti készletben lévő külön örvlemezeket tartalmazó kör alakú egység átmérője nagyobb, mint a műgyanta motorburkolat. Ezt úgy orvosoltam, hogy az alkatrészből kivágtam egy kb. 3-4 mm-es darabot, majd újra összeragasztottam. Így már pontosan olyan átmérője lett, mint a műgyanta burkolaté és a gondolára is rá tudtam még illeszteni. Ezek belső részét is sárgászöld színnel festettem és pasztellkréta porral kentem át. A motorokat először fémszínnel festettem, majd barnásfeketével folyattam be. A forgattyúsház szürke színű lett, a szelepemelő rudakat húzottszálból csináltam (ezek helyét a gyártó figyelmesen jelölte is kis furatokkal). A két motor felragasztása viszonylag könnyen ment a pozícionálást segítő tüskéknek köszönhetően. A levegőbeömlőket azonban kicsit meg kellett csiszolni, hogy ne legyen lépcsős az illesztés. Ekkor vettem észre a másik hibát a gyanta motorokon: a légcsavarok tengelyének szánt lyukak sokkal kisebbek, mint az eredeti alkatrészeken. Tágítani nem nagyon lehet, így csak a légcsavar tengelyeket módosíthatjuk.
A „motorizált” szárnyakat összeillesztettem a törzzsel, a szimmetriát négyzetrács előtt ellenőriztem. A kabintetőt felragasztottam és kimaszkoltam a nem festendő részeket. Ezzel készen állt a gép a kamuflázs festésére, de egyelőre még nem kezdtem neki. Inkább fogtam a futószárakat, lefestettem fémszínre, befolyattam és elkészítettem a fékvezetékeket. Ugyanígy kezeltem a kerekek tárcsáit, a gumi matt fekete lett, barna pasztellporral átkenve. A mintázat módosítására nem vállalkoztam. A légcsavarokról levágtam a tengelyeket és vékony drótból pótoltam, hogy illeszkedjen a motorba. Levágtam a légcsavartollak tövében lévő szorítócsavarokat (öntési lépcső miatt) is és méretre vágott műanyag szálból pótoltam.
A futószárak szárazpróbájánál kiderült, milyen jól tettem, hogy nem kezdtem a gépet festeni: kiderült, hogy kifelejtettem az orrból a súlyt és a gép fenékre ül… Ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, mert az orrot csak roncsolással tudtam volna lefeszíteni, ahhoz meg nem volt kedvem. Gondoltam, majd egy alapra építem ezt is.
Amikor már minden szükséges alkatrész felkerült, akkor vettem egy nagy levegőt, zsírtalanítottam a makettet és nekiláttam a festésnek. Elsőként a hasi rész szürkeszínét festettem fel, amit fekete és fehér hobby akril festékekből kevertem ki szemre. Igyekeztem minél vékonyabb rétegekben festeni, így csak a 3. réteg adott teljes fedést. A szürke szín után következett a olíva zöld és az újabb bonyodalom: valószínűleg valami gond lehetett a festékkel, mert alapos felkeverés és az alapozó ellenére sem fedett még a 4. réteg sem. Ekkor nyúltam a Flóraszept konyhai változatához… Ez szépen le is oldotta a festést, viszont a kabintetőt kicsit behomályosította. Ekkor jött jól, hogy Palma faragasztót használtam, mert szépen le lehetett feszíteni a tetőt, amit kis polírozás után padlóápolóba merítettem és lefedve megszárítottam.
Ismételt nekifutás következhetett hát a festésben. Egyelőre a szürke szín van fenn, de közben az egyensúlyi helyzet beállítására egy új ötletem támadt. Az orr tetejét megfúrtam, hogy ólomsörétet tegyek bele, amit majd pillanatragasztó befolyatásával fogok rögzíteni. A lyukat a művelet után egy öntőkeret darabbal fogom bedugaszolni és síkba csiszolom az egészet. A zöld szín festése után nem is fog látszani.
Egyelőre itt tartok, folytatása következik.
|
| Dobozgrafika |
|
| Festési variációk |
|
| 100_7959 |
|
| 100_7958 |
|
| 100_7957 |
|
| 100_7951 |
|
| 100_7950 |
|
| 100_7949 |
|
| 100_7946 |
|
| B-25G_001 |
|
| B-25G_002 |
|
| B-25G_003 |
|
| B-25G_005 |
2014.01.08.
Utolsó módosítás: 2015.06.18.
Utolsó módosítás: 2015.06.18.